Élménybeszámoló: BREAK ON THRU: A CELEBRATION OF RAY MANZAREK AND THE DOORS (2018)

Házimozi ajánló | 2020-02-16 | Juhász Péter

A zene egyetemes, összetartó erejének csodálatos bizonyítéka a The Doors formáció legendás története. Az 1965-ben Los Angelesben alakult zenekar életművének fontossága és zenetörténeti jelentősége vitathatatlan.  Aldous Huxley Az észlelés kapui című művéből kölcsönzött nevükkel Jim Morrison, Ray Manzarek, John Densmore és Robby Krieger bizony történelmet írtak. 

Zenéjük olyannyira formabontónak számított, hogy rövid, ám igencsak velős pályafutásuk során szinte képtelenség volt felfogni, micsoda forradalmat vívnak ki a kor zenei szcénáján belül. Morrison vad, sámáni ugyanakkor költői szövegvilága, törzsi előadásmódja, totális elszállása életvitelét és színpadi fellépéseit tekintve magasan kiemelte őt a hasonszőrű előadók közül. Őrült száguldását a tudatmódosító szerek és az alkohol mámorában szinte képtelenség volt követni. Épp ezért lenyűgöző, hogy a formáció többi tagját olyan kiváló muzsikusok alkották, akik képesek voltak versenyre kelni Jim féktelenségével. 

Lemezszerződést 1966-ban írtak alá. Az Elektra Records jóvoltából legendás albumokkal jelentkeztek. A  The Doors, a Strange Days, Waiting for the Sun, The Soft Parade, és az L.A. Woman ma már a rockzene történelmének kiemelkedő darabjai között tartják számon. Világszerte több mint 100 milliós eladást produkáltak, mind a mai napig keresett lemezeikkel. Szerencsére a mai fiatalság is 

felfedezi őket, munkásságuk láthatóan most is jelentős erővel bír. Noha már csak ketten élnek a tagok közül, a The Doors egyszerűen nem tud eltűnni a legfontosabb zenei formációk sorából. 

A The Doors zenéjére oly jellemző hangzás több tényező sikeres együttállásának eredménye. Jim szuggesztív énekes előadásmódja méltó kíséretet kapott a zenekar tagjainak köszönhetően. Noha elsőre nem tűnik bonyolultnak a The Doors zenéjének felépítése, jobban elmerülve a gitárszólamokban, a lüktető dobokban és a sokszor éteri, indiai hangulattal bíró dallamokban azért idővel magasan kitűnik a sorból. A Beatles vagy a Rolling Stones uralta univerzumban a The Doors mint valami óriási sebességgel száguldó, ragyogóan fényes meteorit hasította ketté az égboltot. 

Jellegzetes hangzásviláguk nagyban egy bizonyos Raymond Daniel Manzareknek köszönhető, aki billentyűjátékával a The Doorst azzá tette, ami. Ő fektette le ugyanis muzsikájukban annak az egyedi hangulatnak alapjait, amit aztán a gitáros Krieger és a dobos Densmore csúcsra járatott. Manzarek valami egészen újat hozott létre azzal, hogy ötvözte a rock, a jazz, a blues, a bossa nova és megannyi más stílus elemeit. Pályafutásuk kezdeti időszakában például a basszusfutamokat is ő játszotta emeletes hangszerével, ami szintén kiemelkedő teljesítménynek számít. Különleges játékával képes volt két szólamot egyszerre megszólaltatni, ezzel még életében minden idők legnagyobb hatású rockzenei billentyűsei közé emelkedett. 

Manzarek nyitott személyiség volt. Mindig szívesen állt össze a Doors stílusától teljesen idegen zenészekkel. Így történhetett, hogy feltűnt az Echo and the Bunnymen, az X, Phillip Glass, Marilyn Manson vagy Iggy Pop mellett. A zenekar így közreműködött Skrillex Bangarang EP-jén is, legutoljára pedig Roy Rogers slide gitárossal és Weid Al Yankovic zenész-humoristával stúdiózott. Élete során nem csupán zenélt, hanem írt három könyvet is. Egy memoárt, egy polgárháborús történet illetve egy Jim Morrison halálával kapcsolatos összeesküvés elméletekkel foglalkozó darabot. 

A most mozikba került, és csupán egyetlen alkalommal vetített The Doors: Break On Thru – A Celebration Of Ray Manzarek díjnyertes koncert-dokumentumfilm, John Densmore és Robby Krieger által szervezett 2016-os Los Angeles-i Ray Manzarek-emlékkoncert legjobb felvételeit, valamint visszaemlékezéseket és ritka archív felvételeket tartalmaz. Méltó tisztelgés a 2013-ban elhunyt legendás billentyűs előtt. 

Az emlékkoncerten John és Robby mellett olyan ismert rockzenészek működnek közre, mint Taylor Hawkins a Foo Fighters-ből, Robert DeLeo a Stone Temple Pilotsból, Stephen Perkins a Jane’s Addiction-ből, Exene Cervenka and John Doe az “X” nevű bandából, Warren Haynes a The Allman Brothers-ből és Brian Ray, Paul McCartney zenekarából. 

Mit is mondjak? Valami egészen félelmetes volt látni, amint az édesapám korú zenészek újfent elmerülnek zenekaruk világában, és a vendégfellépőknek köszönhetően megszólalnak a The Doors éteri dallamai.  A teltházas vetítésen sokadmagammal kezdtünk ritmikus dobolásba lábunkkal, vagy bólogattunk egyöntetűen a kiváló dallamokra. Érezhető volt a mágikus energia, amivel nemzedékeket mozgattak meg 1965 óta. 

Nem könnyű befogadni Jim Morrison és zenekarának muzsikáját. Pszichedelikus utazás szinte minden egyes daluk, égi magasságokba és pokoli mélységekbe repítenek. Ahogy látod őket zenélni, Robby Krieger-t azokkal a sajátos gitártémákkal, Densmore-t törzsi hangulatú dobolásával, Manzareket pedig billentyűi fölé görnyedve, megérti az ember, hogyan voltak képesek a fellegekbe emelkedni Jimmel az élen, aki szürreális világokba vezette a The Doorst és megannyi rajongóját. 

Noha Jim Morrison 1971-ben végleg itt hagyott minket, a The Doors tüze nem hunyt ki azonnal. Még két nagylemez jelent meg a poéta halála után, ám aztán hosszú pihenőre mentek a tagok. Nyílván, semmi sem volt már ugyanaz Jim nélkül. Azonban a zene vonzereje nem hagyta nyugodni őket, és idővel ismét megszólaltak a legendás dallamok. 

2002-ben Manzarek és Krieger újraformálta az együttest The Doors of the 21st Century néven. Morrison helyére Ian Astbury lépett a The Cult együttesből, és Krieger zenekarából Angelo Barbera  lett a basszusgitáros. Első koncertjükön John Densmore azonban nem volt jelen. Később többször is kijelentette, meg sem hívták a formációba. 2003-ban felszólította korábbi társait, hogy nem használhatják a The Doors nevet. Ezt végül bíróságon megtámadták és májusban elvetették, azonban Manzarek többször is hangoztatta, Densmore meghívója továbbra is érvényes. Utólag Densmore is megbánta elhamarkodott lépését. A dobok mögé eleinte Stewart Copeland ült a The Police-ból, de ő néhány előadás után visszalépett, így Ty Dennis, aki szintén Krieger zenekarában játszott, vette át végül a dobverőket. 

2016-ra, Manzarek halála után 3 évvel aztán sikeresen elásták a csatabárdot, és együttes erővel vágtak bele az emlékest megszervezésébe. Densmore saját elmondása szerint Manzarek halála után még inkább elmerült a billentyűs egyedi játékának univerzumában, és így utólag még nagyobb jelentőségűnek tartja az ikonikus dallamokat. Nem mellesleg, nagyon hiányzik neki barátja, aki amolyan apafigura volt a Doors életében, 

A Ray Manzarek emlékkoncert minden pillanata aranyat ér. A meghívott zenészek tisztelettel és legjobb tudásukat beleadva járatják csúcsra a produkciót. Aki látta moziban, tudja, miről regélek. Döbbenetes volt átélni olyan remekműveket, mint a Break On Trough, a People Are Strange, vagy a When The Music’s Over. És miközben alámerültünk a még élő legendáknak köszönhetően a közel 60 éves múltra visszatekintő The Doors zenekar világába, félúton elmorzsoltunk azért egy könnycseppet is. Megható volt ugyanis látni, idővel elmúlik sajnos minden. Még akkor is, ha tudjuk, a zene ereje örök!  

Képek: IMDb

A film Mafab oldala