Sakk-matt! - A LEGHIDEGEBB JÁTSZMA (2019) kritika

Házimozi ajánló | 2020-02-23 | Gulyás Dominik

„Morális feladatunknak tartjuk, azon dolgozni minden erönkkel, hogy gyermekeink egy olyan világban nőjenek fel, amiben nem fenyegeti őket a nukleáris háború veszélye.” Amikor egy film ezzel a Ronald Reagan idézettel zárul, akkor már tudatosul bennünk, hogy át lettünk vágva a palánkon!

A leghidegebb játszma egy 2019-ben készült lengyel-amerikai koprodukció, ami a kubai rakétaválság idejében játszódik. A Netflixre gyártott filmnek a főszereplője A függetlenség napjából is ismert Bill Pullman, aki a válság idején a varsói sakk világbajnokságon képviselte az USA-t a Szovjetunióval szemben. A barátságos mérkőzés mellett azonban már munkálkodtak azok a folyamatok, amiknek a célja megállítani a harmadik világháborút és hátráltatni a nukleáris fegyverkezést. A film teljes egésze fikció, a rendezőt, Lukasz Kosmicki-t csupán két valós esemény alapján készült film ihletett meg és nem túl offenzívan megfogalmazva, ez borzasztóan látszik is a végeredményen.

A leghidegebb játszma mindent megtestesít, ami a hidegháborús propaganda filmgyártást jellemezte. Egyoldalú, manipulatív, kiszámítható és kicseszettül unalmas. De haladjunk szép sorjában. Első fontos kérdésem az lenne, hogy miért érte meg a lengyeleknek egy olyan filmet készítenie, ami minden oldaláról magasztalja az USA-t? Értem én, hogy nincs túl fényes múltjuk, sem pedig jövőjük keleti szomszédjaikkal, de ettől függetlenül, senki nem kötelezte őket arra, hogy fényesre nyalják az amerikaiak cipőjét. Persze lehet velem azon vitázni, hogy a rendezőnek ez volt eleve a koncepciója, de ettől ez még rohadt álszent maradt. Olyan, mintha a Tizedes, meg a többiek című filmet megcsinálták volna az oroszok szemszögéből, Molnár tizedesék pedig csak egy apró, semmilyen mellékszerep erejéig jelentek volna meg. Ahogy ez a film pedig bánik a lengyel szereplőivel az egyenesen vérlázító. Egy Roland Emmerich-től vagy Michael Bay-től még kinézném ezt a rasszista, sztereotip ábrázolás módot, de egy saját hazájából származó filmestől azért még nekem is meglepő volt.

Persze az amerikaiak, mind a megtestesült jók, akik megállították a rakétaválságot és megmentették a világot, az oroszok pedig mind alattomos, szadista gyilkosok, akik csak az erőszakban lelik örömüket. A Stranger Things 3. évadában nem volt, ennyire karikaturisztikusan ábrázolva az oroszok szerepe a cselekményben, pedig már ott is átléptek a készítők egy határt. A színészek pedig szépen ki voltak sminkelve, ha már színészkedni egyáltalán nem tudtak. Szerencsétlen Bill Pullman úgy tűnik soha nem fog már kikecmeregni az Amerika hőse szerepköréből és láthatóan már ő is unja ezt. Viszont attól, hogy a film egyoldalú, még lehet izgalmas, hiszen egy fikciós, hidegháborús kémfilmről beszélünk. A probléma csak az, hogy ez az alkotás nagyon unalmas és kiszámítható. Felmerül, hogy tégla van a CIA csapatában, de abban a pillanatban sejtjük, hogy ki lehet az. Az egyik ügynököt megfenyegetik a családjával, abban a pillanatban tudjuk, mi fog történni. Pullman megnyeri az első játszmát, na vajon kik fogják szabotálni a versenyt? Klissé, klissé hátán.

Ami pedig felteszi a pontot arra a bizonyos i-re, az a film utolsó képsora, aminek semmi köze nincs az eddigi történetekhez, csak egy demagóg és manipulatív megfogalmazású üzenet, ami a kontextusából kiragadva sem állná meg a helyét. Ezek után milyen meglepő, de nem tudom ajánlani A leghidegebb játszmát. Elvesztegetett 93 perc az életetekből, amiben csak annyit látunk, hogy egy lengyel rendező nagyon meg akar felelni a lehetőségek hazájának.

Képek: TMDb

A film Mafab oldala