Az irracionalitás kontrollálhatatlansága – A KÖD (2007) kritika

Házimozi ajánló | 2020-03-08 | Szombati Zoli

Frank Darabont közismerten Stephen King messze legkiemelkedőbb filmes interpretátora. Bár a '90-es években elkészült két mestermű után A köd már nem sikerült annyira jól, ettől még érdemes a figyelemre. Míg előbbieknél színtisztán a drámai komponens volt a domináns, ezúttal inkább a nyersebb és horrorisztikus atmoszféra, jóllehet nem nélkülözi a drámai csúcspontokat ez sem. Mozifilmek tekintetében Darabont nem túl termékeny rendező, legalábbis a mennyiséget tekintve: összesen négyet készített a mai napig (melyekből A köd időben az utolsó), összesen három tehát a King-adaptáció (melyeknél ő maga írta a forgatókönyvet), egy pedig "kakukktojásnak" számít. A Mi lenne ha? az ezredfordulón készült, néhol giccses hangulatot megütő romantikus dráma Michael Sloane tollából, amely maximum közepesnek értékelhető. Erénye, hogy drámai szerepben láthatjuk a fénykorában lévő Jim Carrey-t, illetve a rendező tiszteleg a klasszikus mozi előtt. Mindenesetre kiderült, hogy Frank Darabonttól eléggé idegen a romantikus szál mozgóképes tálalása, ám ettől még kellemes lehet film, a rendező rajongóinak mindenképpen. Manapság, amikor elég nagy reneszánszát éli a King-sztorik megfilmesítése megint, jó lenne ismét "csatasorban" látni a rendezőt, de sajnos semmi hír ilyesmiről. A The Walking Dead széria jó indítás után balul ütött ki számára, mivel showrunnerként rúgták ki (maximalista lévén nagyon keményen odamondogatott a csatorna vezetésének, súlyos dilettantizmussal vádolva a stábjukat). Darabont munkamódszerének alapja pedig az íráshoz és rendezéshez szükséges úgymond ihletett állapot elérése, ami ebben a kiábrándult állapotában úgy tűnik jó ideje nem megvalósítható. Visszakanyarodva: a novella ("The Mist") már 1980-ban megjelent a Dark Forces antológiában. Frank Darabont a '80-as évek óta érdeklődött a megfilmesítéssel kapcsolatban, melyet King egyik legjobb korai művének tartanak egyébként is. Nagy stúdiót ezúttal sem sikerült találni (ami nem feltétlenül baj), viszont Bob Weinstein cége, a Dimension Films látott a gyártásban fantáziát, így független filmes alkotásként született meg. Darabont most direktebb, konfrontatívabb filmet akart készíteni a finoman szőtt drámák után...

(F)

A rendezőre jellemző, hogy jópár karakterszínészéhez ragaszkodik, ami ezúttal sem történt másképp. Ha valamely filmjében Jeffrey DeMunn, William Sadler vagy épp Brian Libby nem szerepel, tulajdonképpen akkor lepődünk meg. Ezúttal másodjára forgatott Laurie Holdennel (a Mi lenne ha? után), aki később a TWD sorozatban is jelentős karaktert játszhatott. A főbb szerepek tekintetében viszont gyakran változtat a rendező: Thomas Jane (David Drayton), Toby Jones (Ollie) és Marcia Gay Harden (Mrs. Carmody) voltak az új aspiránsok ezúttal. Utóbbi kettő alakítása a legjobb a filmben, számomra Toby Jones elég nagy kedvenc eleve is. Ezen a ponton hadd legyek egy pillanatra erősen kritikus, ami egyébként rám ritkán jellemző, ha kedvenc filmjeimről van szó. Thomas Jane, mint főszereplő kiválasztását egész egyszerűen nem értem. Darabont pedig híresen jól és nagy körültekintéssel választ minden karakterre színészt - nemhogy főszerepre -, ezúttal azonban betlizett úgy érzem. A filmvégi zárójelenetben példátlanul alulteljesített a színész, én legalábbis kínosan érzem magam, miközben azt nézem (slusszpoént kritikában sem spoilerezek, ez az elvem, de aki látta, értheti az utalást). Apropó zárójelenet: a King műhöz képest némileg más, az írónak kifejezetten tetszett is a rendezői változtatás, de a Thomas Jane-féle színészi megvalósítás meglátásom szerint gyatra volt, majdnem agyoncsapja számomra a film végét. Nem is értem egy ekkora profi mint Darabont, hogy tűrhette az előadott hisztit a vásznon, ez az ő sara is sajnos. Ettől persze még a film jó, de klasszisnak ezúttal nem nevezhető. Az igazsághoz tartozik, hogy a jelenetek többségében természetesen tűrhető Thomas Jane és itt-ott még kifejezetten jó is, karizmatikus jelenlétet tőle amúgy sem várhattunk. Amikor igazán kellett volna a komoly drámai színészi kvalitás, sajnos pont akkor nem volt meg, és ez ártott a film összképének is a jelenet hangsúlyossága miatt.

(F)

A történetről: a Maine állambeli Bridgtonra nagy éjszakai vihar csap le, melyet követően titokzatos köd borul a városra. Mielőtt azonban ez bekövetkezne, a vihar másnapján a Drayton családból apa és fia bemennek a település központjában lévő helyi áruházba néhány hiányzó dolgot beszerezni. Útközben katonákkal találkoznak, akik úgy tűnik, hogy a viharkárok helyreállításában vesznek részt. Bár az is felötlik bennük, hogy a katonaság állítólagos titkos akciója, a "Nyílhegy-terv" körül lehet valami nem várt bonyodalom, erre azonban nincs bizonyosság. Mire a boltban észbe kapnak a köd beterít mindent, és pánikkal vegyes félelem vesz erőt a bennrekedteken. Ráadásul az üzletbe beront egy vérző férfi, aki szerint nem evilági lények rejtőzködnek a ködben, és szedik áldozataikat. Hamarosan ennek igazságtartalma mindenki számára bebizonyosodik, de a boltban lévőknek nem csak a külső ellenség miatt kell aggódniuk. Mrs. Carmody, mint önjelölt próféta vallásos áhítattal előadott szólamai ugyanis egy másik ellenséget szabadítanak el, mely nem kevésbé veszélyes, mégpedig az elvakult emberekben lakozó, és az ismeretlentől való félelem indukálta fanatizmust, lincshangulatot és ostobaságot. David Drayton a kialakult helyzetben nem lát más megoldást, mint fiával és néhány hasonlóan gondolkodó társával mindent egy lapra feltéve nekivágni a kinti ismeretlennek...

(F)

Mint a fentiekből is kiderült, az egyik leggyakoribb Stephen King alaphelyzettel találkozhatunk: elzárt, magára utalt mikroközösség krízishelyzetben. Az író kedvenc témája, hogy az ilyen szituációk mit hoznak ki az emberekből, azaz nyomás alatt hogyan reagálnak, midőn az általános erkölcsi normák alaptörvényei megszűnni látszanak, és lemállik az a bizonyos kultúrmáz. Frank Darabont is ezt az aspektust bontja ki, legalább annyira, mint a köd szörnyeinek fenyegetését. Így a horror és a dráma keveredik, a film végére az utóbbi jut túlsúlyba. Lehetett volna tiszta sci-fi elem is a történetben, mert a forgatókönyv legalábbis tartalmazta ezt, de végül a köd létrejöttének történéseit le sem forgatták (elképzelhető, hogy költséghatékonysági okokból), bár a filmben utalnak rá: balul elsült tudományos kísérlet, melynek során lyukat ütöttek egy másik dimenzióba és az a mi világunkra "ömlött". A köd, mint oly sok horrorfilmben, a ránktelepedő félelem egyértelmű metaforájaként is megjelenik. A rendező az "ember embernek farkasa" tézist a bigott vallásosság őrületbe hajló és tömegpszichózist generáló hatásával prezentálja, Marcia Gay Harden jól játssza a rendkívül antipatikus, szinte tébolyult nőszemélyt. Ha már a téziseknél tartunk: a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, tartja a mondás - nos, ez is bebizonyosodik a történetvezetés során. Bevallom számomra furcsának hatott az előző Darabont művekhez képest eléggé ellentétes jellegű kamerahasználat, a döntés azonban tudatos volt. A dokuszerű hatás kedvéért alkalmazták a közelfókuszú képeket és több alkalommal a kézikamerás megoldást, így olyan hatást okozott, mintha digitális kamerával vették volna föl, pedig filmre dolgoztak. Rohn Schmidt operatőr a Kemény zsaruk sorozat fogatásán került munkakapcsolatba a rendezővel, közvetlenül a film felvételeit megelőzően (Darabont készített egy részt a sorozatból, és ezúttal is ugyanazt a hatást akarta). Az effektek nagy része CGI, a céget Guillermo del Toro ajánlotta, mivel Darabont nagy rajongója A faun labirintusa remekműnek. A maszkmesteri munka letéteményese az a Greg Nicotero, kinek neve a TWD kapcsán juthat legtöbbek eszébe, ő Darabont állandó alkotótársa immár jó ideje. Érdekes, hogy a filmben alig van zene a vége kivételével. Nekem nagyon tetszett (és ezért is nagyon tisztelem a rendezőt), hogy a film nyitójelenetében fejet hajt a legendás moziplakátfestő, Drew Struzan munkássága előtt (A dolog plakátját szúrhatjuk ki a legkönnyebben). A filmet Louisiana államban forgatták, ahol a Katrina hurrikán pusztítása utáni időkben kedvező adókörülményeket teremtettek a filmeseknek, és ez a törekvésük be is jött - ma úgy emlegetik a térséget, mint "Hollywood South". A forgatás fő helyszíne a shreveport-i StageWors Studios volt, a szupermarket külső felvételei viszont on location típusúak. A városka neve Vivian, és a bolt ma is megtalálható a North Pine Streeten.

Kiemelt kép

A film Mafab oldala