Affleck edző - THE WAY BACK (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-03-31 | Lubianker Dávid

Hollywood előszeretettel használ fel már jól bejáratott narratívákat. Mindenki alaposan ismeri a történetet, amiben egy kutyaütő csapat élére új vezető kerül. A kezdeti nehézségek leküzdése és az összeszokás után viszont kialakul a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és szeretet a szereplők között. Ráadásként pedig a csapat teljesítménye is minden elképzelést túlszárnyal. Legyen szó tanár-diák vagy sportfilmekről ez a leggyakrabban alkalmazott történettípus. A történetek főhősei gyakran nehéz helyzetű fiatalok és/vagy hánytatott sorsú tanárok, edzők, apafigurák és példaképek a gyerek szereplők felnövéstörténetében. Ezekben a filmekben ugyanis többnyire a csapaton van a hangsúly, és azok kiemelt tagjain, miközben a tanár figura összetartó kapocsként funkcionál. Ilyen alkotások iskolai tematikával a Tanár úrnak szeretettel (1967), a Holt költők társasága (1989), a Saját szavak (2007), sportfilmes környezetben pedig a Carter edző (2005), a Fekete dicsőség (2006), vagy a Csoda a jégen (2004) is. Mely utóbbi rendezője Gavin O'Connor ismét visszatért ehhez a koncepcióhoz legújabb filmjében. A The Way Back mégis csavar kissé az ismert formulán.

A rendező újra Ben Affleck-kel dolgozott együtt 2016-os akciófilmjük, A könyvelő után. A történet fókusza pedig a csapat egységéről a főszereplő személyes drámájára és megváltására helyezte a hangsúlyt, ezzel próbálva felfrissíteni a nem túl eredetinek tűnő koncepciót. Jack kiégett alkoholistaként éli mindennapjait, mígnem ajánlatot kap volt iskolájától, hogy vállalja a kosárlabdacsapat vezetőedzőjének posztját. A döntés pedig megváltoztatja életét. Nem csak a kosaras fiúkból farag bajnokcsapatot, de saját megváltásának eszközeként is tudja hasznosítani élményeit.

A film erényei közé tartozik, hogy remekül tartja vissza az információkat a nézők elől, így azok folyamatosan ismerhetik meg Jack múltját és hátterét. Hátrány viszont, hogy a felfedezések a legkevésbé sem okoznak meglepetést senki számára. Hiába a könnyfakasztóan szívszorító tálalás és erős érzelmi hatások, a film olyan szokványosan képes tálalni a konfliktusokat, hogy azok semmilyen eredeti stílussal, megrázó élménnyel nem képesek szolgálni. A The Way Back a személyes sorstragédiák és drámai sorsok matinéfilmje. Minden képkockájából sugárzik főszereplőjének keserűsége és segélykiáltása, ami olyannyira nyilvánvaló, mintha egy elvonókúra terápiás ülésének egészestés változata lenne a film. Ehhez mérten időnként ellaposodó és feszültségmentes, de a kellő pillanatokban kifejezetten szórakoztató és profi tud lenni Ben Affleck legújabb mozija, mely a színész stílusos visszatérése igyekszik lenni a való életben átélt nehézségei után.

Ha ez a visszatérés nem is győz meg igazán senkit a sztár színészi képességeiről, a The Way Back-ben Affleck karrierje egyik legprofibb alakítását nyújtja. Noha ez is könnyen eltörpül a kistesó, Casey Affleck hasonló szerepe mellett, ahogy a film is messze alulmarad a szintén hasonló alapkoncepciójú A régi város (2016) árnyaltabb történetével, pazarabb rendezésével, átélhetőbb és drámaibb tálalásával, vagy emlékezetesebb jeleneteivel szemben. A The Way Back ugyanis egy olyan film, amin jól szórakozhatunk, de a megtekintést követő napokban már nem feltétlenül emlékszünk rá. Könnyed esti kikapcsolódásként lehet rá tekinteni, nem pedig a díjszezon sikervárományos alkotásaként. Noha a koncepció komolysága és a tálalás ezt a nézőpontot kívánják erősíteni.

Képerk: TMDb

A film Mafab oldala