Termékek vagyunk mind - LOGORAMA (2009) kritika

Házimozi ajánló | 2020-04-02 | Sós Áron Árpád

A Logorama egy 2009-ben bemutatott francia animációs rövidfilm, amely 2010-ben elvitte a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscart (előtte meg az összes filmfesztivál rangosabb díját). Nemhiába kapott a film ekkora díjesőt, mivel az egyik, ha nem a legjobb animációs rövidprodukció, amit valaha készítettek (nesze neked Pixar). Na de miért is a valaha készült legjobb? Mert a Logorama kendőzetlenül beszél a világunk és a társadalmunk problémájáról, emiatt pedig egy időtálló művé válik. Csavardi Samu is megmondta A gyűrűk ura: A két torony című filmben: „Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit…”. Jelen filmünk nagyon is jelent valamit, oly annyira, hogy még 11 évvel a bemutatója után is nagyon aktuális a témája.

Képzeljünk el egy világot ahol nincsenek emberek, se állatok; ezt a világot a multicégek reklámállatai és reklámfigurái népesítik be. Az állatkertekben Metro-Goldwyn-Mayer oroszlánja ásítozik a keretével együtt, a rendőrségi feladatokat pedig Michelin babák látják. Emellett minden egyes négyzetméteren egy-egy hatalmas cég logója köszön vissza az itt élő reklámfigurákra. Ebbe a világba csöppen bele a néző, hogy végig kövessen egy autósüldözést, amely a rendőrei (Michelin babák) és egy bűnöző között zajlik. A lényeg nem a történeten van, mert az rém egyszerű és amúgy is csak a keretet adja az egészhez, a film lényege a részletekben van.  Már maga a bűnöző személye szimbolikus és jelentéssel bíró dolog, mivel nem más ő, mint Ronald McDonald, a McDonald's ikonikus bohóca. De már az első képkockáktól kezdve megannyi szimbolikus és metaforikus dologgal találkozunk, emiatt javaslott a filmet többször megnézni (én eddig háromszor láttam), mivel az ember minden egyes megnézés után újabb és újabb szimbólumokat fedez fel. Ezek mellett a filmben elhangzott párbeszédek is többletjelentéssel bírnak és a legapróbb mellékszereplőnek a szövegei is fontos üzenetet közölnek. A fentebb említett elemek pedig együtt alkotják a film lényegét.

És akkor jöjjön a mondanivaló maga, mivel, ahogy a bevezetőmben is írtam ezt a filmet a mondanivalója és üzenete teszi naggyá. A film üzenete nem más, mint, hogy a modern fogyasztói társadalom és a multiknak a hatalmas befolyása és azok versengése végül a világunk vesztét okozzák. Az ember maga is egy termékké válik ebben a világban, erre tökéletes példa a filmben az a tényező, hogy minden embert egy-egy logó vagy pedig reklámfigura személyesít meg. Hiszen mi magunk is egy idő után reklámfigurákká és eladható termékekké válunk a cégek szemében, és nem leszünk mások csak adatok egy-egy statisztikában (már most is azok vagyunk). Emellett a társadalom nem törődik már a környezetével, legyen szó a közvetlen vagy a távolabbiról. Nem segítünk egymásnak, nem érdekes az emberi élet, nem számít a természet védelme és óvása. Csak szociális média, a fogyasztás és a saját magunk kényelme számít ebben a világban. De cégek se jobbak, a hatalmas multiknak a profit számít és nem törődnek az emberekkel és a természettel. A világ személytelenné válik. Csak ugye azt felejtik el az emberek, hogy mindennek következménye van. A filmben pedig ez a következmény a természet metaforikus bosszúja. A fogasztói társadalom és a multik uralta világ végül összeomlik a természeti katasztrófák miatt, mert az ember nem óvta a világát és ez megbosszulta magát.

A legszörnyűbb az az egészben, hogy ez az üzenet még 11 évvel a film bemutatója után is nagyon aktuális. Sőt még jobban is, mint egykoron. Akkor egyfajta kendőzetlen őszinte világítótorony volt ez az alkotás, hogy merre is tartunk.

Persze ne ringassuk magunkat a nosztalgia ágyába, már 2009-ben is a multik befolyásolták a piacot és már akkor is fogyasztói társdalomban éltünk csak nem akkorában, mint manapság. Nem hogy változtattunk volna pozitívan a dolgokon, hanem épp ellenkezőleg, egy évtized alatt még jobban abba a világba mélyedtünk el, amit a Logorama prezentált nekünk. Egyre több a természeti katasztrófa, a klímaváltozás már komoly problémákat szül, de az emberi társadalom komolyan nem akar lépni ez ügyben, mert a saját önös érdekei nem engedik. Pedig egyszer a természet beadja a számlát és nem a bolygót kell akkor félteni, hanem magunkat. Mert a Föld átvészelt megannyi katasztrófát és még itt van, neki egy újabb nem fog megkottyanni, de nekünk lehet meg fog.

Essen szó, még a film látványáról is. Senki se várjon Pixar, Dreamworks, esetleg Disney látványt, lévén három úriember hozta össze a rövidfilmet. Ám ahhoz képest, hogy nem álltak milliók a rendelkezésükre kimondottan korrekt munkát végeztek.

A Logorama egy időtálló mű, amely a mostani helyzetben még aktuálisabb, mint egykoron. Sajnálatos módon a szélesebb közönséghez nem jutott el a film, emiatt is gondoltam egyrészt, hogy megérdemel egy cikket, másrészt pedig az üzenete és mondanivalója miatt. A film elérhető Youtube-on is, így aki teheti, mindenképpen nézze meg.

Képek: IMDb