My Fair Bankár - A PÉNZEMBER (THE BANKER, 2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-04-13 | Lubianker Dávid

A nagy filmstúdiók folyamatosan látják el hatalmasabbnál hatalmasabb blockbusterekkel a lelkes moziközönséget, miközben a kis és közepes költségvetésű produkciókat egyre gyakrabban a különböző streaming platformok kínálatában lehet megtalálni. A Netflix, a Hulu, az Amazon, a Disney+ és más további szolgáltatók után az Apple is elkészítette első saját gyártású egészestés filmjét, A pénzembert, mely már világszerte elérhető az Apple TV+ felületein.

A film két afroamerikai üzletember igaz története alapján készült, akik a hatvanas évek szegregált Amerikájában építették fel üzleti birodalmukat. Ennek működtetésére pedig egy munkásosztálybeli fehér férfit fogadtak fel, aki vállalkozásuk fejeként jelent meg a világ előtt. A számos akciófilm (Ocean's Twelve - Eggyel nő a tét; A testőr; A Bourne-ultimátum) forgatókönyvét jegyző író-rendező, George Nolfi harmadik egészestés rendezése (a Sorsügynökség és A sárkány születése után) kissé kilóg korábbi alkotásainak sorából. Az akció műfaját maga mögött hagyó Nolfi érezhetően kilépett komfortzónájából. A pénzember történelmi drámája ugyanis legfeljebb tisztes iparosmunkának tekinthető.

A rasszizmus témája számos alkalommal lett már feldolgozva különböző filmeken. Az elmúlt évtized bemutatói között is bőven akadtak a hatvanas éveket tematizáló szegregációs mozik, mint A segítség, A számolás joga, a Kerítések, a Selma, vagy a Csuklyások – Blackkklansman. Ezeknek a valós történelmi eseményeket feldolgozó vagy különböző élethelyzeteket tárgyaló alkotásoknak a sorába remekül illeszkedik A pénzember is. A történet ezúttal az üzleti élet színtereit járja körül, betekintést nyújtva az ingatlanok és bankok világába. Mindezt egy időnként humoros, máskor pedig giccsesen drámai történelmi tabló köntösében. 

A film három nagyobb szakaszán keresztül meséli el az Anthony Mackie által játszott Bernard Garrett felemelkedését és üzleti hódításainak nagyobb lépcsőit, majd a Joe Morris-szal (Samuel L. Jackson) közös vállalkozásának felépítését, melyben a tapasztalatlan Matt (Nicholas Hoult) My Fair Lady-szerű kitanításának lehetünk szemtanúi, melyet a hősök elkerülhetetlen bukása követ. Ezek közül a messze legszórakoztatóbb természetesen a fehér munkásfiú átnevelése dörzsölt bankárrá, hogy az üzlet látszatembere lehessen. 

Az ismert fordulatokat durrogtató tanulságos családmozi nem képes maga mögött hagyni műfaja sablonjait, amin csak a kiváló színészek tudnak segíteni. Mackie és Hoult újfent bizonyítják tehetségüket drámai és komikus oldalon egyaránt. A film igazi sztárja mégis Samuel L. Jackson, aki stílusával igazi színt visz a máskülönben túlságosan is normatív alkotásba. A pénzember ugyanis egy izgalmas alapkoncepciót vált aprópénzre valódi karakterei izgalmas életének ambíciótlan feldolgozásában. A nagyobb összkép árnyalása helyett elveszik a részletekben, egy-egy szórakoztatóbb, ámde jelentéktelen jelenet beemelése kedvéért. Így egy idő után a fordulatok kiszámíthatókká válnak, a cselekmény pedig ellaposodik.

A pénzember éppen ezért legfeljebb átlagosnak mondható. A szegregáció üzleti élet felőli megközelítése egy újszerű, ritkán látott koncepció a rasszizmust taglaló művek körében. Sajnos ezt egy kevésbé ambiciózus történetben sikerült feldolgoznia egy alapvetően más műfaji közegben mozgó rendezőnek, így a filmet elsősorban kiváló színészei mentik meg, de még ők sem képesek teljesen feledtetni a történet gyakran giccsbe fulladó drámai élét.

Kiemelt kép: TMDb

További képek: IMDb