Szembesülés az elképzelhetetlennel – ELAH VÖLGYÉBEN (2007) kritika

Házimozi ajánló | 2020-05-03 | Szombati Zoli

A kanadai illetőségű Paul Haggist mindig is figyelemreméltó, autonóm filmesnek tartottam, akinek úgy általában jó érzéke van a drámai hangulatvilág és feszült keretek megteremtéséhez. Többnyire televíziós próbálkozások után 2004-ben az Ütközések mozifilm jelentette számára a nagy áttörést a két Oscar-díjjal, melyet - valljuk be - némileg túlértékeltek, hiszen meglehetősen polkorrekt és szájbarágós lecke az amerikai multikulturalizmus kényszerű tanulságairól. Nem nevezhető rossz filmnek persze, hiszen a szerkezete, a cselekmény szövedéke igen érdekes, szóval mindenképp érdemes megnézni, de az én szememben jelen alkotásnak nem ér a közelébe. Hangsúlyozandónak tartom, hogy szerzői műveket jegyez, melyeket nem csak rendezi, hanem írja is egyszemélyben, sőt többnyire még producerként is közreműködik: az Elah völgyében is egy ilyen független film. Haggis kezdettől elsősorban inkább forgatókönyvírónak számít, Clint Eastwood például három scriptjét is megrendezte már, a legsikeresebb ezek közül a Millió dolláros bébi volt. Ez a filmes együttműködés visszafelé is működhetett volna, mert Hank Deerfield főszerepe Eastwoodnak volt szánva, aki ugyan lenyűgözőnek találta a forgatókönyvi alapot, de nem sikerült a munkát összeegyeztetni. Ellenben önmaga helyett beajánlotta barátját, Tommy Lee Jonest, aki igen nagy nyereségnek bizonyult, sőt a film legkiemelkedőbb fénypontja az ő magabiztos játéka és igen karizmatikus jelenléte.

(F)

Számomra hatalmas kedvenc a legendás texasi: ha fegyelmezett, morózus figurát kell játszania, akkor a legjobb. Az életben is hasonló amúgy, a riporterek tartanak is tőle, általában kiosztja őket, főleg ha nem kellően felkészültek :) Hollywoodi hírnevét már a '90-es évek legelején megalapozta az Oliver Stone-filmekkel (JFK, Ég és Föld). Ha az ember végigszalad a művein egyből láthatja milyen igényesen választ, jobbnál jobb filmek egész sora, szóval nagyon termékeny színész és professzionalitása is közismert. Szinte kizárólag mozifilmeket forgat, mivel a tévézés bevallottan nem érdekli. Az az érdekes szituáció áll fenn, hogy az előbb említett méltatás java része a női főszereplőre is alkalmazható (ő lényegesen fiatalabb), aki nem más, mint Charlize Theron. Nála is megfigyelhető, hogy milyen jól vállal el szerepeket: egész sokszor kitaszított vagy elnyomott személyiséget játszik előszeretettel, de minimum komoly nehézségekkel küzdő decensebb karaktert. Elég ránézni, süt róla az intelligencia és a legjobb értelemben vett színészi alázat, szóval nagy formátumú drámai színésznő, mindemellett nem néz ki rosszul. A film mellékkarakterei kapcsán is figyelemreméltó színészfelhozatal tapasztalható. Susan Sarandon a katonafeleség és megtört anya szerepében, aki 1994-ben, Az ügyfél című John Grisham-adaptációban már játszott Tommy Lee Jones-szal, aztán Jason Patrick a katonai rendőrség részéről, illetve az utolsó pillanatban beugró Josh Brolin a körzeti rendőrfőnök rövidke mellékszerepében. Érdekesség, hogy a katonákat játszó színészek jó része ténylegesen szolgált Irakban. A sztori egy megtörtént esemény, bizonyos Richard Davis esete által inspirált történet. A Zero Dark Thirty kapcsán már említett Mark Boal szabadúszó újságíró tényfeltáró cikke érdekes módon az egyik 2004-es Playboy-ban jelent meg, ezt adaptálta Haggis, a helyszínek és a karakterek neveit azonban következetesen megváltoztatta. Egy többgenerációs katonacsaládról van szó: Hank Deerfield, Vietnamot is megjárt veterán őrmester, későbbi katonai rendész fia az iraki hazaérkezés utáni kimenőt követően nem tér vissza a bázisra, így a sereg részéről hamarosan komoly retorzió van kilátásba helyezve, ám az apa sem tudja fia hol tartózkodhat jelenleg. Kezdetben még arról sem értesült, hogy Mike egyáltalán visszaérkezett az Államokba, praktikusan nem adott életjelt magáról. Ahogy telnek a napok ebben a fokozódó bizonytalanságban Hank Deerfield végül felkerekedik és elindul megkeresni a válaszokat, már ha egyáltalán léteznek. A történet lényegi szála tulajdonképpen egy nyomozati eseménysor, Charlize Theron karaktere (Sanders nyomozó) segít az ügy felgöngyölítésében a helyi rendőrség részéről. Az apa némi idő elteltével kegyetlen tényekkel kénytelen szembenézni...

(F)

A két kiváló színész teljesen uralja a vásznat minden jelenetben (TLJ gyakorlatilag az összesben szerepel), a történetkibontás hiába halad komótosan, szó sem lehet unalomról, minden dialógus fajsúlyosnak mondható, amely persze alapkövetelmény egy jó filmdrámában. A dramaturgiai leosztás ezúttal konvencionális, az eseménymozaikok pontos összerakásának szükséges igénye mellett még sokkal inkább az egyre jobban magába forduló apa pokoljárásának lélektani gyötrelme, passiója kerül az ábrázolás középpontjába, illetőleg a ráébredése a keserű valóságra. A film mondanivalója rávilágít a háború dehumanizáló hatásaira, sőt komplexebb nézőpontból Amerika válságára, és megjelenik a poszttraumás stressz eltagadhatatlan ténye is, ám ezúttal Paul Haggis szerencsére nem a polkorrektségben utazik. A PTSD nem újkeletű téma Hollywoodban, hiszen olyan világszínvonalú filmekben szerepelt a narratíva gerinceként, mint pl. a Taxisofőr, a Született július 4-én vagy a Gran Torino. Ugyan a patriotizmus ábrázolása egyeseknek zavaró lehet, bevallom nekem nincs bajom a zárójelenet metaforájával sem, bár sajnálatosan didaktikusra sikeredett, az igaz. (A film címe is metaforikus egyébként, Dávid és Góliát harcára utal). A - néhol erőltetetten megjelenő - szimbolikus közlés egyébként is jellemző a rendezőre, időnként ezek teljes megmagyarázása, szájbarágása nem válik erényére egyik filmnek sem. Az alkotás elgondolkodtató voltához összességében azonban nem férhet kétség, tehát egy értékes drámáról beszélhetünk, bár a mozipénztáraknál megbukott (a kritikusok viszont többnyire méltatták, köztük Roger Ebert is). A Deerfield-ház Tennessee államban található Whiteville településen, a többi részt Új-Mexikóban forgatták le Albuquerque környékén. A bázis jeleneteinek a szomszédos Kirtland AFB adott otthont, a valóságban pedig a georgia-i Fort Benning volt érintett az eseményekben. ABQ egyébként egyre népszerűbb forgatási helyszín, mivel nem túl rég stúdiókomplexum is felépült itt, illetve a Breaking Bad kultikus sorozat nyomán turisztikailag felfutott. A helyszín jellege miatt Új-Mexikó állam alkalmas olyan tájak helyettesítésére is, mint pl. Texas vagy Nevada, gondolom anyagilag itt vonzóbb a filmeseknek dolgozni. Érdekesnek tartom végül megemlíteni, hogy Tommy Lee Jones, Josh Brolin és a filmet zseniálisan fotografáló Roger Deakins operatőr ugyanebben az esztendőben forgattak együtt gyakorlatilag ugyanitt egy másik filmet is, ez volt a Nem vénnek való vidék.

Kiemelt kép

A film Mafab oldala!