Kávé cukor nélkül – COFFEE ÉS KAREEM (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-05-05 | Faragó Tamás

A buddy cop filmek nagy hagyományra tekintenek vissza Hollywoodban. A két különböző jellemű figurának, akinek meg kell oldania egy bűntényt, nagyon sokféle variációját láthattuk az évek alatt. Fekete-fehér, öreg-fiatal, férfi-nő, pedáns-ápolatlan és még sorolhatnám a klasszikus kliséket. Nincs is ezzel baj, hiszen azok a történetek, melyeknek főszereplői ellentétes jelleműek, de mégis össze kell tartaniuk, általában izgalmasak és szórakoztatóak. Nem véletlen, hogy ezt a jól bevált formulát követi a Netflix filmje, amelyben egy fekete kisfiú és egy pornóbajszos fehér rendőr száll szembe a rosszfiúkkal.

Coffee egy jó szándékú, de kétballábas rendőr, aki próbál jó kapcsolatot kialakítani a barátnője fiával Karemmel. A nagyszájú, magát gengszternek képzelő kisfiúnak semmi kedve sincs egy töketlen fehér „nevelőapához”, aki ráadásul még rendőr is, ezért megkeresi a hatóságok elől bujkáló gengszter rappert, Orlando Johnsont, hogy ijesszen rá az apajelöltre. A dolog elég rosszul sül el, Kareem egy gyilkosság szemtanúja lesz, így neki és Coffee-nak félre kell tenniük az ellentéteiket, ha életben akarnak maradni és ha meg akarják menteni a kisfiú édesanyját.

Ez így elsőre még ígéretesnek is hangzik, sőt az, hogy a rendezést a Goon és az Űbergáz direktora, Michael Dowse vállalta magára, még bizakodásra is adhat okot. Azért, hogy a film mégis épphogy a közepes szintet megüti, legfőképp a gyenge forgatókönyv okolható.

Senki nem vár el egy ilyen alkotástól okos és csavaros történetet, de mégis kiábrándító, hogy az alkotók még csak meg sem próbáltak valami érdekes nyomozásra építeni a filmjüket. Ami viszont igazán gyengévé teszi a látottakat, azok a fő karakterek, akik egyáltalán nem szórakoztatóak. Coffee és Kareem a leggyengébb pontjai a filmnek, majdhogynem mindenki más viccesebb vagy érdekesebb náluk.

Az Ed Helms által játszott Coffee már annyira szerencsétlen, hogy az átmegy irritálóba. Hiába lenne egy kedves fickó, elképzelhetetlen, hogy egy olyan vagány és dögös nő, mint a Taraji P. Henson által megformált Vanessa, egy fél óránál többet is eltöltsön a társaságában. Főleg, hogy a film sem erőlteti, hogy a kapcsolatukat jónak vagy tartalmasnak mutassa be. Kareem pedig már annyira túlzásba esik a nagypofájú álgengszterkedéssel, hogy átmegy idegesítő kis seggfejbe. Pedig ezt a típust meg lehet csinálni szerethetőre is. A legjobb példa erre a Vademberek hajszája, melyben Julian Dennison játéka és Taika Waititi karakterépítése az egyik legkedvesebb figurává tettek egy hasonló szereplőt. Sajnos a Terrence Little Gardenhigh által megformált kisfiú később sem lesz kedvelhető.

A karakterek viszonya is elég furán van kezelve. Nincsenek olyan pillanatok, amikor igazán közel kerülnének egymáshoz vagy normálisan megnyílnának egymás felé. A viszonyok egyszerűen varázsütésre változnak meg ebben a filmben mindenféle felvezetés vagy indoklás nélkül.

Akik viszont nagyon jól működnek, azok a gengszterek. Hozzájuk köthetőek a film kevés humoros pillanata és a legjobb párbeszédek is. Andrew Bachelor és William Stewart igazi buta hétvégi gengszterként sziporkázzák végig a filmet. Sajnos sokkal kevesebb jelenetet kapnak, mint amennyit érdemelnének, így nagyon kevés az a poén, ami egyáltalán mosolygásra késztetné a gyanútlan nézőt.

A Coffee és Kareem egy gyenge próbálkozás, ami sokkalta jobb is lehetett volna, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy érdekes főszereplőket és egy kicsit is szórakoztató poénokat rakjon a forgatókönyvbe.  

A filmről érdekességeket a Mafabon ide kattintva találsz.

Képek forrása: IMDb