A pénz nem boldogít – VESZÉLYES HAZUGSÁGOK (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-05-06 | Turbók Krisztián

A Veszélyes hazugságok című Netflix-produkció pont olyan B kategóriás film, mint amit sugall a magyar címe, és ez nem jó nekünk.

A Netflixtől sajnos megszokhattuk, hogy rengeteg olyan filmre ad pénzt, aminek a forgatókönyve nem képes megütni egy bizonyos szintet, a Veszélyes hazugságok pedig pont ilyen lett. Michael Scott filmjének előzetese első blikkre olyan volt, mintha a direktor a Tőrbe ejtvét akarta volna lekoppintani, csak egy sokkalta rosszabb változatban. A történet persze más irányba megy és teljesen mások a fordulatok is, de nézzük meg, hogy mit tartogat nekünk a Camilla Mendes (Riverdale, amúgy meg Shawn Mendes arája) és Jessie T. Usher (A függetlenség napja 2) főszereplésével készült alkotás.

A történet szerint megismerkedünk egy párral, Katie-vel és Adammel a film elején, akik a lány munkahelyének köszönhetően belecsöppennek egy fegyveres rablásba. A srác lefegyverezi a támadót, majd 4 hónapot ugrunk az időben, amikor azt látjuk, hogy a fiatal lány már egy idős férfinél dolgozik ápolóként. A párnak anyagi gondjai vannak, ezt pedig egy baráti csevej alkalmával futólag meg is említi a férfinak, aki szívesen segítene nekik. Később az idős férfi meghal, majd egyszer csak kiderül, hogy minden vagyonát – család híján – Katie-re hagy, a gondok viszont csak ezután kezdődnek.

Jobban mondva csak kezdődnének, de a helyzet korántsem ilyen egyszerű. A forgatókönyv nem generál igazán drámai konfliktushelyzeteket, végig csak utalgat meg feltételezget, ezzel együtt pedig úgy érezzük, hogy a történet nem halad semerre sem. Ha csupán lopkodna innen onnan jeleneteket és azokat egy viszonylag izgalmas keretbe foglalná, még azt mondanám, hogy egy korrekt munka lenne a végeredmény, de a teljes filmet látva ez nem mondható el róla. Komolyan, hát az előzetese izgalmasabb volt, mint az egész bő másfél órás film.

Mint mondtam, nincsenek igazi konfliktusok a történetben, amik meg annak akarnak tűnni, azok sem nyomják plafonig a néző vérnyomását. Ezt egyrészt a borzalmas karakterépítés számlájára lehet írni. A Veszélyes hazugságok egyik leggyengébb pontja ugyanis a karakterek jellemének kidolgozatlansága, hiszen olyan, mintha a forgatás közben találták volna ki a szereplők motivációit. A film rosszfiúja csak annyira rossz, hogy az a legfélelmetesebb benne, ahogy a készítők bemutatják őt. A film végéig szinte alig bukkan fel a történetben, így mivel szinte nem mutatják, hogy mire képes, teljesen súlytalan lesz a végső megjelenése. Jessie T. Usher Adamje pedig szintén olyan hiányosságokat produkál kidolgozottság szintjén, hogy egyszerűen nem tudjuk eldönteni, hogy kedveljük vagy épp nem kedveljük a figuráját, egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy tulajdonképpen mi is az ő tényleges szerepe a filmben, hiszen sem a direktor, sem pedig a forgatókönyv írója nem tudja úgy csavarni a történetet, hogy minimális szinten izgalmassá vagy csupán érdekessé tudná tenni ezt a fickót. Mire meg azt mondhatnánk, hogy valami történik vele, arra meg már a kutyát nem érdekli.

Krimi lévén kapunk egy klisésnek sem nevezhető leszámolást a történet végén, ami roppant kiszámítható úton halad és semmilyen meglepetéssel nem szolgál a nézőjének. Főként annak fényében, hogy a szereplők előtte mindent kimondanak és világossá tesznek, mindezt persze bizonyítékok nélkül, csupán feltételezve.

A Veszélyes hazugságok ezen kívül tele van egyéb történeti lyukakkal, amikkel semmit nem kezdenek végül, csak hagyják lógva a levegőben. Olyan érzésem is volt a film közben, hogy egyes elemeket ott helyben találtak ki, hogy bonyolítsák az addig is érdektelen sztorit. A forgatókönyvet igyekeztek gördülékenyen megírni, hogy a konklúzióhoz vezető utat megkönnyítse a szereplők számára. Utoljára ilyet akkor láttam, amikor Jennifer Lopez és a srác olyan flottul tető alá hozta a hétvégi szexet A szomszéd fiú című szösszenetben, hogy csak lestem. Itt is valami hasonlóra tessék számítani. Ha pénz kell a Veszélyes hazugságok szereplőinek, akkor kapnak egy egész házat is vele, ilyen módon pedig minden akadályt elgördítenek az útból a készítők, hogy egy sablonos és felettébb kiszámítható fordulatokba és lezárásba torkolljon a narratíva.

A karakterek kidolgozatlansága mellett egy krimihez mérten hiányzik az atmoszféra, de ez valószínűleg pont azért van, mert nincs kiért és miért izgulni. Ettől függetlenül viszont igényesen van fényképezve az egész film, de még így is csupán a kereskedelmi tévén látható vasárnap délutáni matiné szintjét éri el. Mondhatni tehát, olyan lett, mint egy sorozat egyik epizódja, csak másfél órásra van nyújtva 45 perc helyett.

A Veszélyes hazugságok egy olyan film, ami többnek akarja láttatni magát, mit végül kihoztak belőle, mert arra sem képes, hogy reakciót váltson ki a nézőből. Ez az elérni kívánt hatás maximum annál a nézőnél működik majd, aki még soha azelőtt nem látott krimit.

Kiemelt kép

További képek

A film Mafab oldala!