A sótlan hétköznapok - SZERELEMBEN, BŰNTÉNYBEN (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-05-24 | Turner

Kumail Nanjianinak nagyon bejöhetett az álrendőrösdi és az autósüldözés, mivel az Übergáz után megint hasonló szerepben tetszeleg. A Netflix újdonságában, a Szerelemben, bűntényben című akcióvígjátékban szerelem is van és bűntény is, de ami hiányzik, az az izgalom és a humor.

Jibran (Kumail Nanjiani) és Leilani (Issa Rae) teljesen beleuntak a kapcsolatukba és egymásba, állandóan kicsinyes dolgokon veszekednek, és mikor épp felismernék ezt a destruktivitást és szakítanának, elütnek valakit. Innentől nincs megállás: menekülnek a rendőrség elől, miközben maguk próbálják kideríteni, kit csaptak el, és egy messzebbre vezető nyomozás közepén találják magukat.

Tiszta sor: egy detektívsztoriba ültetett párterápia, ami arra hivatott, hogy századszorra is elmesélje, hogyan képes összerántani a veszélyhelyzet az emberi kapcsolatokat. Jibran és Leilani szerelme abban mutatkozik meg, hogy állandó jelleggel jár a szájuk, és rendszerint valami pitiáner dolgot beszélnek rémesen túl. Ezek a hosszú veszekedések/monológok – mert sokszor egymásra beszélnek, és ráadásul két teljesen másik témáról – nem teszik pörgőssé a jeleneteket, egyrészt, mert nem igazán van Nanjiani és Rae között dinamika, másrészt, mert a végtelen stand-upok abszolút üresek. Persze, elhangzik néha pár sérelem, ami miatt okolhatják egymást, meg el lehet kapni egy-két „nem is vagy olyan gáz” típusú megállapítást, mikor kezdenek újra összemelegedni, de ezek a klisés jelzőknél nem nyúlnak mélyebbre, és mennyiségben alulmaradnak. Ugyanis ami uralja a dikciót, az a folytonos agresszív, hangos, repetitív károgás és vita, ami feltehetően a humor forrása kellett volna legyen. Viszont a hangszín idegesítő, egymás provokálása kicsit sem szellemes, és nem ösztönzi a nézőjét, hogy ismerje fel magát és a mérgező hozzáállását vagy kapcsolatait. Szimplán azt az érzést generálja, mintha órák óta bömbölne egy csecsemő, vagy eszünkbe juttatja a felettünk lakó házaspár évek óta tartó, szűnni nem akaró ordítozását a panelból. Másfél órán keresztül hallgatni a fennhangú perlekedést nem vicces, hanem rémesen fárasztó.

Amellett, hogy a két főszereplőt a végkifejlet ellenére sem tartom kompatibilisnek, és végig azt kívántam, kapja már el őket valaki, hogy legalább egy percig csend legyen, nem ez volt az egyetlen probléma. A nyomozós szál úgy van felvázolva, mintha ahogy egy három éves rajzol. Csak egy példa a millió közül: egy gyilkosság gyanúsítottját felveszi a térfigyelő, amint beszáll egy autóba. Az egy dolog, hogy túl szemcsés a felvétel ahhoz, hogy felismerjék, de az ipse nem visel kesztyűt vezetés közben – amit mi, nézők tudunk, a rendőrség meg talán látja. Ha megvan a kocsi, és felvették, ahogy megölnek vele valakit, nem az az első, hogy a rendőrség ujjlenyomatokat keressen? Ehhez képest két civilt nem tudtak megtalálni egy napon keresztül.

A készítők a film közepén még Kubrick híres tágra zárt szex-szektáját is megidézik, de amennyi lehetőséget átgondoltam, ez lehet a legrosszabb, amit tehettek, mivel egyetlen egy dologról nem veszekedett Jibran és Leilani soha: a szexről. Még csak nem is paródiába torkollik a jelenet, szóval nem találtam egyetlen kapcsolódási pontot sem.

A történet során többször kezd el számolni Jibran, hogy háromra megtegyenek valamit. De sosem jövünk rá se mi, se Leilani, hogy mire gondol, mi legyen, mire hármat számol, leszámítva az utolsó próbálkozást, ahol már teljes összhangban vannak. Jól példázza, hogy irreleváns elvárnunk a másiktól, hogy magától tudjon valamit, ha képtelenek vagyunk a kommunikációra. Ezt a motívumot kedveltem egyedül a filmben, de annyira eltörpült és hangsúlytalanná vált minden más irritáló elem között, hogy nem segít a végeredményen.

Nem lehet sokkal többet felróni a filmnek, mivel egyértelmű, hogy nem a magasművészet oltárára készült. A Szerelemben, bűntényben viszont minden eredetiséget nélkülöz, még egy konkrét konfliktus és megoldás köré sem igazán tudták rendezni a cselekményt. Nem vagyok a könnyű szórakozás ellen, de elvárható, hogy egy ilyen kaliberű limonádé legyen mókás, legyen egy minimális tétje és legyenek szerethetőek a főszereplők.

A filmről még több információt találsz a Mafab oldalán.