Betaal átka – AZ ÉLŐHALOTTAK SEREGE (2020-) évadkritika

Házimozi ajánló | 2020-05-27 | Christian

A Betaal, vagyis Az élőhalottak serege egy igazi zombi témájú sorozat, annak sok előnyével, de főként hátrányával együtt.

A Blumhouse és a Netflix összeállt, hogy elhozzák ezt az indiai szereplőkkel forgatott szériát. Az évad mindössze négy, átlagosan 45 perces részt takar, mondhatjuk tehát, hogy az alkotók nem eresztették bő lére a sztorit. Látva a végeredményt pedig nem is annyira rossz nekünk, ennél több ugyanis nem volt ebben a pár részben. Sőt, néha úgy éreztem, hogy így is túl van nyújtva.

A történetben megismerünk egy indiai katonai egységet, aminek az az új feladata, hogy egy törzsi ellenállást leverjen, ezzel elősegítve azt, hogy egy, az autópálya részeként funkcionáló alagutat meg tudjanak nyitni. A helyiek figyelmeztetik őket, hogy amennyiben ezt megteszik, gonosz erők ébrednek fel évszádos álmukból.

Talán senkit nem ér váratlanul a hír, hogy ez be is következik, és egymás után hullanak a civilek és a katonai egység tagjai is. 

Fentebb már említettem, hogy Az élőhalottak serege egy tipikus zombis sorozat, mely egyesíti a nyolcvanas évek műfajilag hasonló horrorjainak hangulatát korunk felgyorsult történetmesélési módszerével. Kezdjük ott, hogy ez a sorozat sajnos több elemében inkább suta lett, mint ügyesen kidolgozott alkotás. A misztikum részével véleményem szerint nincs különösebb probléma, hiszen egy bejáratott közhelyet puffogtatnak el a készítők. A múltból visszatérő zombihadsereg témaköre ugyanis semmi újat nem ad nekünk. Ellenben megágyaz a történet alapjainak, így az elején még úgy vagyunk vele, hogy ebből még bármi lehet.

Szóval a sorozat első részében jól hozza ezt a misztikus szálat, ami kapcsolódik egy angol ezredes elátkozott seregéhez, de mihelyst mutatnia kell valamit, elvérzik. Nem tudom, hogy az élőhalottak megjelenítésére vonatkozó koncepció mennyire volt tudatos, de az itt használt maszkoktól a látvány totálisan olyan, mintha egy nyolcvanas években készült trash-horrorfilmet néznénk. Zavaró volt számomra, hogy ezek a sminkek, vagy inkább protézisek mind leestek a képről, annyira látszódott rajtuk, hogy avítt az egész. Konkrétan olyan, mintha a statiszták felraktak volna egy elnagyolt farsangi álarcot, ami azt hivatott bemutatni, hogy ők a szabdaltképű rosszfiúk. Persze az is lehetséges, és amit valószínűbbnek tartok, hogy nem állt annyi pénz a készítők rendelkezésére, hogy ezeket a részleteket a megjelenített arcokon pontosabban kidolgozzák. Erre utal az is, hogy a széria 75-80%-a egy helyszínen, falak közé zárva játszódik.

A szereplők között néhány katonát és néhány civilt találunk, akiknek megvannak a maguk motivációi, hogy kijussanak ebből a slamasztikából, de sajnos semmi egyéb. Megszokott és ismerős karaktertípusok ezek, de kimondottan elmélyített múlttal rendelkező szereplő szinte egy sincs közöttük. A főszerepet játszó Viineet Kumar - aki Vikram Sirohit alakítja -, esetében tapasztalni erre utaló jeleket, ám ez is csupán egy eseményre fókuszál és arra hivatott, hogy morálisan megkérdőjelezze a karaktert, azzal, hogy megölte azt a kislányt a múltjában, avagy engedte futni. Ez a momentum több esetben is visszatér a történetben és meg is tudjuk belőle az igazságot.

Másoknál azt a hatást sem képes elérni a széria, hogy egyáltalán izguljunk értük, mert nem igazából semmit nem tudtunk meg róluk.

A történet nagyban kiszámítható, simán kitalálható az egyes szereplők sorsa. A dramaturgia sutaságait pedig szintén nem sikerült kiküszöbölni, hiszen senki ne mondja már, hogy totál rendben van, ha olyan dolgok történnek a holtakkal, amiket egy alapból nem élő ember nem csinálna.

Sok újdonságot tehát nem tartalmaz, amit más, hasonló támájú filmben, vagy konkrétan sorozatban - The Walking Dead - ne jobban és ügyesebben oldottak volna meg. Ennek ellenére nem nézhetetlenül rossz szériáról beszélünk, vannak pontok, amiket jól hoz. Ilyen például az atmoszféra, hiszen a fényképezés kellően erős a széria egésze alatt, remek a jelenetek bevilágítása, és van néhány valóban jól sikerült képsor is, itt kiemelném a lopakodást a zombisereg elől, vagy a barlangban játszódó jeleneteket, ahol a főhős a gonosz erejével és a saját akaratával kerül szembe.

Szerintem minden rosszban van valami jó. Ha a készítők direkt a retró-faktorra játszottak (amit kétlek) és szeretnél nosztalgiázni, kedveled a misztikumot, amit ritkán, de jól adagolnak és mutatnak be, akkor Az élőhalottak serege a te sorozatod lesz.

Sokat nem kell várni tőle, de egyszer mindenképpen be lehet vállalni ezt az indiai-amerikai koprodukciót. Néha ugyan túlnyújtott a narratíva, de összességében mindent kihoztak belőle, amit (talán) ki lehetett, ennél több tényleg nem volt ebben az évadban. A folytatás lehetőségét itt is meghagyták az utolsó részben, így ha valamilyen oknál fogva megtalálja a közönségét, még az is lehet, hogy nagyobb költségvetéssel térhetnek vissza a maradék szereplők a folytatásban.

Képek: IMDb

A sorozat Mafab oldala!