A kilövés lefújva! - ŰRHADOSZTÁLY (2020-) kritika

Házimozi ajánló | 2020-05-31 | Christian

Hajónapló, első bejegyzés: Noha megtekintettem az Űrhadosztály című vígjátéksorozat első évadát, de intelligens humornak vagy úgy általában poénoknak szinte nyomát sem találtam. Remélem, ez az üzenet időben elér a nézőkhöz és nem fecsérlik az idejüket arra, hogy megnézzék a Netflix új gyártását, mert öt óra ment el az életemből az Űrhadosztály kalandjaira, és ezt senki nem adja vissza nekem.

Pedig milyen potenciál volt ebben a sorozatban, amit az előzetese szinte garantált is, aztán eljött a Steve Carell nevével fémjelzett Űrhadosztály 5. része és azon kaptam magam, hogy hogy amennyiben ez egy vígjátéksorozat, azon belül is szatíra akar lenni, akkor hogy a fenébe van az, hogy még egyetlen, valamire való poént nem halottam benne? Azért ez nem kicsit feltűnő egy komédia esetében. Persze vártam a megváltást, gondoltam majd csak jobb lesz, de így utólag visszagondolva sajnos nem ez a helyzet.

Persze ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, hogy mi az, amit kapunk abban az 5 órában és összesen 10 epizódban, amit az Űrhadosztállyal töltünk.

A történetben az Egyesült Államok kormánya létrehozza az első űrhadosztályt, aminek az a célja, hogy embereket telepítsen a Hold felszínére. A hadosztály élére kinevezik Mark R. Naird tábornokot (Steve Carell), hogy ő és vezető tudósa, Dr. Adrian Mallory (John Malkovich) megtervezzék és végrehajtsák ezt a különleges küldetést.

Steve Carell-ről tudom, hogy remek komikus, de vannak itt jelenetei, amiben csak vinnyog és nyüszít, és valamiért ennek nagyon viccesnek kellene lennie, de nem az. Ezek a jelenetek inkább kínosak, mint poénosak. Karakterének van néhány jobb pillanata, például amikor feszültséglevezetésként a The Beach Boys Kokomo című számára énekelget egyet, de az ilyen és ehhez hasonló pontok olyan elvétve bukkannak fel, hogy azok szinte semmit nem segítenek a történeten. Felesége (Lisa Kudrow) börtönben van, aki ráadásul valami olyan bűntényt követett el, ami - elmondásuk alapján - 30-40 éves büntetéssel jár. Az, hogy mi volt ez a súlyos tett, sajnos nem derül ki. Mellette van egy kamasz lánya (Diana Silvers), aki úgy érzi, hogy apja elhanyagolja őt. Úgy gondolja, hogy az inkább a munkáját tartja fontosabbnak, mintsem azon dolgozzon, hogy egyben tartsa a családot, már amennyire ez ilyen körülmények között lehetséges.

John Malkovich a tudós szerepet kisujjból kirázza, ez nem vitás. Az ő karakteréhez fűződik ráadásul a széria egészének legjobb jelenete is, melynek során fény derül szexuális orientációjára. Ben Schwartz szerepeltetésére viszont tényleg nincs mentség. Nem láttam ezt a fickót korábban egy filmben vagy sorozatban sem, korábbi munkáiról tehát nem tudok nyilatkozni, csak azt tudom, hogy amit itt előad, az konkrétan kínos és rossz minden szempontból. Nem csupán nem vicces, de sok esetben irritálóan idegesítő az a karakter, amit láthatunk az előadásában, még akkor is, ha ezt egy alapból vígjátéknak készült sorozat keretein belül teszi meg.

Szörnyű azt látni, hogy itt van ennyi tehetséges ember, akik korábban már mind bizonyították, hogy jól adják el magukat és értenek a szórakoztatáshoz, itt viszont pár jól betaláló gegen kívül semmit nem látunk ebből. Pozitívum, hogy Carell és Malkovich például kiváló párosítás, jó őket együtt látni. Kudrow karaktere viszont semmit nem ad hozzá a történethez. Nála nem csak nem tudjuk meg, hogy mit követett el, amiért több évtizedes börtönbüntetést kapott, de ezen felül roppant kidolgozatlan a karaktere is. Tulajdonképpen csupán egy vázlatszerűség, amit megjelenít.

Az Űrhadosztály az első szezon vége felé kezd beindulni, de itt is komolyan vehetetlen az egész. Persze, hogy egy olyan csapatot küldenek fel az űrbe, akiknek a tagjai azt is elfelejtik, hogy ha a Hold felszínére akarnak lépni, akkor szkafandert kell felvenniük, mielőtt belépnek a légzsilipbe. Ezt azért is mondom, mert láthatólag a sorozat próbál a komolyabb témák felé terelődni, mint az emberi kapcsolatok például, de végig olyan, mintha az alkotók nyomnák gázt, közben meg be van húzva a kézifék. Amúgy meg az jön le, hogy az amerikai hadsereget komplett idióták irányítják, hiszen Naird tábornok arra sem lenne képes a való életben, hogy egy autót vezessen, nemhogy arra, hogy egy egész katonai támaszpontot irányítson. Értem a lényegét és magát a szatirikus velejét ennek a szériának, de akkor nem ártott volna jobban ráfeküdni a poéngyártásra, és mindez talán feledtette volna a fentebb említett hiányosságokat.

Mint írtam, a vége felé jobban rákapcsolnak az alkotók, így például vizuálisan nincs különösebb probléma az Űrhadosztállyal, korrektek a díszletek, az irányítóközpont, a rakéták fellövése, a Holdon játszódó képsorok mind jól néznek ki.  Látvány szempontjából tehát nincs különösebb probléma, látszik, hogy a Netflix nem spórolta ki a pénzt.

Szóval ebbe a részébe tényleg nem lehetne belekötni, viszont a körítés már nem elegendő. Egy vígjátéksorozat poénok nélkül olyan, mint a világ legszebb tortája cukor nélkül, pont a lényeg hiányzik belőle, ami élvezhetővé tenné az egészet.

A széria természetesen cliffhangerrel ér véget, ami előkészíti a folytatást. Az első évad után, ha a Netflix utat is ad az alkotóknak, bízzunk benne, hogy azok majd jobban rákapcsolnak, mert ez így ebben a formában nagyon kevés.

Az Űrhadosztály első része megemlékezik Fred Willard komikusról, akinek ez volt halála előtt az utolsó munkája, amiben még feltűnt. 

Üzenet vége! 

​Az Űrhadosztály elérhető a Netflix kínálatában!

Képek: IMDb

Kiemelt kép