Ragyogás a TARDIS-ban - YOU SHOULD HAVE LEFT (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-07-04 | Turner

Az író, Daniel Kehlmann fiatal kora ellenére igen sikeres, igazi kaméleonnak tartják a szakmájában. Az El kellett volna menned című könyvéről az olvasók elismerően nyilatkoztak, rémálmokat okozó vérbeli misztikus thrillerként tartják számon. Adaptációja, a Kevin Bacon és Amanda Seyfried főszereplésével készült, azonos című Blumhouse-film azonban hagy némi kivetni valót maga után. Pszichológiai tortúra vagy elcsépelt kísértettörténet?

A You Should Have Left ígéretes, vérfagyasztó történetnek tűnt az előzetese alapján, még akkor is, ha a sztori nem túl egyedi. Theo (Kevin Bacon) és Susanna (Amanda Seyfried) kislányukkal egy félreeső, dombra épült házba mennek kikapcsolódni. A helyiek sejtelmesen beszélnek csak az épületről, senki nem szolgál használható információval a családnak, de titkolózásuk és rejtélyes kérdéseik gyanússá válnak Theo számára. A férfinak sötét a múltja, és van mit takargatnia, a ház pedig lassan a személyes börtönévé, purgatóriumává válik.

A film szokványos, lineáris cselekményvezetése az elcsépeltnek mondható alaphelyzettel arra engedhet utalni, valami másban kell keresnünk a kiemelkedő értéket. Vizualitás? Dinamika? Karakterek? Páratlan színészi teljesítmény? Kivételes megoldás? Ezek egyikét sem tudnám kifejezetten kiemelni. Tehát mélyebbre kell ásnunk: egyenesen Theo elméjének mélyére.

A film értelmezhető egyfajta pokoljárásként, amelyben a férfinak vezekelnie kell bűnei miatt. Ha ezt a feltevést vesszük alapul, Theo érzelmeinek, gondolatainak kivetüléseit láthatjuk, amik rémképekben jelennek meg, és tovább rombolják őt belülről. A hallucinációk képesek mérhetetlenül ráhozni a frászt az emberre, ez nem kérdés. Ugyanakkor ez nem magyarázat a konkrét fizikai megmozdulásokra. Az emberi elme erejébe vetett hit nem újkeletű (például telekinézis), ami elképzelhető lenne, amennyiben tényleg Theo illúzióit látjuk, de nem indokolja, hogy a ház mérések alapján sem pontos, ergo nem csak Theo, hanem családtagjai számára is világos, hogy valami nincs rendben. Pedig a folyton változó, labirintusszerű ház reprezentálhatná Theo kaotikus elméjét, erre utalhat az ajtók nyitogatása és csukogatása, mintha leplezni próbálna valamit. Ugyanakkor ránézésre megállapítják, hogy a ház belülről alapvetően nagyobb, mint kívülről, és a férfit kísértő látomások nem csak rá vannak hatással, hanem testet is öltenek. Ráadásul konkrét fenyegetést jelent a kislányára, nem csak jelenés, miközben a gyerek sértetlenül megússza, hanem valódi bajba kerül.

Ez az egyik hiba: a suspense a szépia színeknek és a feszültséget fokozó kameraszögeknek köszönhetően egészen jól működik, amíg nem materializálódik az ellenfél.

Ha nem konkrétan Theo fejében járunk, hanem egy szimpla kísértetsztoriról beszélünk, és a ház csak katalizátora, nem kivetülése a férfi megborult lelki világának, akkor viszont kevésbé rétegeltnek tűnik a történet, és elképzelhetőbb a sorsszerűség narratívája. Így érthető lenne a ház sajátos mozgása és lehetetlen terei, ugyanakkor továbbra sem konzekvens, hogy kinek is az életére tör a rémrom. Susanna látszólag nincs kitéve a veszélynek, míg az ártatlan gyerek igen. Mi a célja a rémisztgetésnek? Ez a lehetőség ésszerűbb, hiszen a különös ingatlanról és tulajáról a faluban élők is tudnak, és a ház gyakran cseréli bérlőit.

Mindkét értelmezésben vannak elemek, amik nem következetesek, ezért a film logikátlan, néhány elemében hatásvadász (például a kislány zaklatása erős érvekkel nem magyarázható, inkább csak a néző együttérzését akarja kiváltani), a játékidő nagy részében mégis vontatott és jellegtelen, ami felfedi az ígéretes misztikumát. Körvonalaz olyan eseményeket, amelyeket hatásosabb lett volna elhallgatni, és figyelmen kívül hagy olyanokat, amik megértéséhez segítséget kellett volna nyújtania. Pszichológiai thrillerként nem fókuszál eléggé a főszereplőjére, kicsapongó, annak ellenére, hogy görcsösen próbál leíró stílusban teljes képet alkotni, szellemház-sztoriként pedig sablonos és kiszámítható.

Képek forrása és további információk a filmről: Mafab