Ne bántsátok a feketerigót? – A KEGYELEM ÁRA (2019) kritika

Házimozi ajánló | 2020-07-14 | Turbók Krisztián

Amennyiben az Egy becsületbeli ügy, a 12 dühös ember vagy akár a Ha ölni kell című klasszikusok hasonlóan nyúltak volna témájukhoz, mint ahogy azt A kegyelem ára teszi, nem mernék rá fogadni, hogy manapság is emlékeznénk ezekre a több évtizeddel ezelőtt készült alkotásokra. Annyit viszont bátran kijelenthetek, hogy a Michael B. Jordan és Jamie Foxx főszereplésével készült Just Mercyt még az év vége előtt el fogjuk feledni, és sajnos meg is érdemli.

A film megtörtént eseményeket mesél el, megismerünk benne egy Bryan Stevenson nevű ügyvédet - Michael B. Jordan alakításában -, aki jogi aktivistaként dolgozik, és azt a feladatot tűzte ki célul a munkatársaival egyetemben maga elé, hogy segít a halálsoron lévő raboknak. Ekkor találkozik a Jamie Foxx által alakított Johnny D-nek nevezett Walter McMilliannel, akiről rövid úton kiderül, hogy egy kikényszerített vallomás miatt ül már 5 éve a halálsoron, egy olyan gyilkosság miatt, amit nem is a férfi követett el.

Destin Daniel Cretton valószínűleg amúgy egy igényes rendező - most ő készíti el egyébként a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája című filmet is a Marvelnél -, de ezt nem A kegyelem ára képsoraiban mutatja be nekünk. A filmjére az a szó, hogy unalmas és sok helyütt csapongó történetvezetésű, talán nem is a megfelelő kifejezés.

Cretton egy alapvetően izgalmas témát, mindenféle feszültség nélkül mesél el a filmjében. A kegyelem árában ugyan helyet kap a rasszizmus kérdésköre, az ex-katonák mentális egészségének állapota, amivel az Egyesült Államokban senki nem foglalkozik a mai napig sem megfelelően, különféle lelkiismereti kérdések, no meg a tény, hogy a déli államok többségében még manapság is jelenlevő rasszizmus miatt ezt a fickót mindenki börtönben szeretné látni, aki az államot képviseli. Mondván, valakinek bűnhődnie kell, erre pedig tökéletesen alkalmas Johnny D. személye.

Mindez persze valamilyen szinten rendben is van, hiszen némi konfliktus nélkül nem lehet történetet mesélni, de Cretton filmje ezen túlzottan is beleerőltetett elemektől még nem lesz egy jó mozi, ugyanis a narratívát jellemző témák arányai nem megfelelően vannak elosztva. A fent említett dolgok mind hangsúlyos szerepet kapnak, de mellette a tényleges bűncselekmény bemutatása, vagy bármi ehhez kapcsolódó esemény kibontása hiányt szenved a két órás film alatt. A direktor nem használ fel olyan elemeket, mint egy részletekbe belemenő nyomozás, amik elősegíthetik a néző bevonását az eseményekbe, hogy az még véletlenül se izguljon egy-egy újabb bizonyíték előkerülésekor. Én például odáig meg vissza vagyok a tárgyalótermi drámákért, de itt nincsenek lendületes, szemtől szembeni csatározások az igazság kiderítésének érdekében, csak érzelemdús monológok arról, hogy a rendszer miatt egy ember élete tönkrement, mindeközben pedig magára a tényleges bűncselekményre nagyba tesz a forgatókönyv.

Michael B. Jordan egy roppant dimenziótlant karaktert formál meg, egyszerűen nem jól instruálták vagy nem tudom, de érzelmi skálájának bemutatására csupán a frusztrációt képes mutatni a külvilág felé. Egyik jelenetében, mikor meglátogatja Foxx Johnny D-jét a börtönben, a fegyőr a motozás miatt levetkőzteti meztelenre, de a jelenet végül totál félresiklik, amikor nem egyértelműen jelzik a néző felé, hogy csak szívatásról van szó. Bosszantó dolgok ezek!

Brie Larson karakterének sincsenek emlékezetes megjelenései. A „legdrámaibb” hozzá köthető jelenetben arról vitatkozik egy férfivel, hogy az miért nem adja ki neki és a munkatársainak azt az irodahelységet, ahol végeznék a jogi képviseletet, mert mikor az megtudja, hogy halálsoron lévő rabokat látna el védelemmel, visszakozik a bérbeadástól. Vagy a másik, amikor fenyegető telefonhívást kap munkája miatt egy ismeretlentől.

Jamie Foxx, ha nem nézzük a film hiányosságait, akkor egyik legjobb szerepét nyújtja Walter McMillian karakterének bőrében. Megkockáztatom, hogy az Oscar-díjas színész a Ray című filmje óta nem volt ennyire jó. Alakítását azonban a mű totális jellegtelensége miatt el is feledjük a megtekintése után pár nappal.

Összegzésként elmondhatom, hogy akit érdekelnek a hasonló jogi témákat boncolgató filmek, de nem bánja, ha egy érzelmi részeiben túlcsorduló narratívát kell végigülnie, tegyen vele egy próbát, de annyi bizonyos, az igazsághoz vezető „rögös út” ebben az esetben nem dobja meg majd a pulzusszámát.

A filmről további adatokat a Mafab oldalán találsz.

Képek forrása: TMDb