A bolygó neve: LV223 - PROMETHEUS (2012) kritika

Házimozi ajánló | 2017-05-17 | Szabó Ferenc

2093-ban járunk. Dr. Elisabeth Shaw (Noomi Rapace) és munkatársa, Charlie Holloway (Logan Marshall-Green) olyan barlangrajzokat fedeznek fel, amelyek egy csillagtérképet adnak ki, ami talán az emberiség eredetére adhat magyarázatot. A halál felé erősen közelítő Peter Wayland vállalata expedíciót szervez, hogy a Prometheus nevű űrhajó legénysége és kutatói utánajárjanak az évezredes rejtélyeknek. Bármennyire is hiszünk a milliárdosok önzetlenségében, sejthető, hogy talán más is van a háttérben, mint a tudományos kíváncsiság… A célba vett égitesten aztán elszabadulnak a dolgok, de annyira, hogy nem csak az expedíció, hanem az egész emberiség veszélybe kerül...

2012-ben jelent meg a „Prometheus” című sci-fi Ridley Scott rendezésében. Az alkotás eléggé megosztotta a nézőket, én a magam részéről egyelőre nem tudom eldönteni, hogy a rendező munkásságában a fel- vagy a leszálló ághoz soroljam-e a filmet. (A Covenant után majd könnyebb lesz eldönteni, annyi bizonyos…) A látvány pazar és nyomasztó, a színészek közül kiemelkedik a Charlize Theron által játszott jégkirálynő – bár eléggé egydimenziós a karakter, és természetesen a csúcs a kitűnő hordóhajlító, akarom mondani Fassbender. Alapvetően a többiek munkájával sincs probléma. Alien előzménytörténet, Ridley Scott rendezi, mi baj történhet? Sajnos itt nagyjából úgy járunk, mint Hullajelölt Thompson, amikor a Nagy Durranásban a hordágyon tolják, és így kiált: „kórházban vagyok, mi baj történhet?” A következő snitt a temető és a harangzúgás...

No, azért itt nem ennyire rossz a helyzet. Mindenképp pozitívum, hogy ez egy Alien-film, és nem sikerült nagyon rosszul – azért többet várunk Scott-tól, mint az AVP-től… Viszont – és ez nem csak az én véleményem – nem lett valami „haj, de jó” sem. Az első Alien sci-fi-horror volt, a második sci-fi-akció, ez meg sci-fi horror-akció-felfedező szeretett volna lenni, de kicsit úgy volt mint a modern wc-előtt egy idős bácsi, aki toporog a piktogramokat nézve (egy kör és egy négyzet), és fogalma sincs, hogy hová is nyisson be…

A film horrornak nem igazi horror, hiába van benne sikoltozás meg gusztustalan dolgok,  és kissé sablonos is (zombik? ne már!), akciónak nem teljes értékű akció, mert néha rettenetesen kínos, felfedezőnek mondanám talán a leginkább, de nem fedezünk fel szinte semmit – jobban mondva nem kapunk válaszokat gyakorlatilag semmire. Mintha ez csak egy kétórás trailer lenne a következő rész előtt – felvillannak dolgok, de magyarázat nincs, ahhoz meg kell nézni a filmet (a következőt).
Az Alien-univerzum kibontása, hogy menjünk vissza a gyökerekig, és nézzük meg, honnan jönnek az alienek és honnan jöttünk mi, ki hozta létre őket és miért, nekem tetszik. Érdekelne a háttér, a viszonyunk a mérnökökkel, az okok, csakhogy az a gond, hogy felvillanásokon kívül nem kapunk semmiféle választ semmilyen kérdésre. Ahhoz, hogy a „felfedező” kategóriában működjön a film, kell valami, amit felfedezhetünk. Valamilyen laza keret, amiben nem baj, ha nem mindenre kapunk választ, de hogy semmire se kapjunk, az azért túlzás. Számomra ez volt a film legfőbb negatívuma. 
Itt volna a pillanat, hogy balról besasszézzanak a rajongók, és elmondják, hogy nagyon is vannak válaszok! Hol is? Hát  a DVD-extrákban, a kimaradt jelenetekben meg a rendezői kommentárban, meg a youtube-videókban, Ridley Scott íróasztalának titkos rekeszében, meg az üveghegyen túl, ahol a kurtafarkú malac túr…

Hadd tegyem fel a kérdést: vajon aki moziba megy, nem várja-e joggal, hogy egy olyan filmet nézhet meg, ami önmagában is – legalább nagyjából – érthető, követhető? Az „Érkezés” olyan film volt, ami elgondolkodató is volt, de mégis egy kerek egészet adott – és ez pozitívum volt, egészen másért utáltam… Fair-e, hogy egy átlagos mozinéző csak akkor kerül képbe (már amennyire), ha megnézi az extrákat, kivágott jeleneteket és audiokommentárokat is végigüli… Miért vágják ki, ha fontos? Tényleg nem lehetett volna azt a néhány percet még benne hagyni a filmben? Talán nem lenne baj, ha értenénk a beszélgetést David és a mérnök között… (Később megnéztem a youtube-on, de nem voltam sokkal előrébb… Na mindegy…) 

Ami még nagyon zavart a filmben, azok a butaságok. Én – kövezzetek meg – a látványfilmeket is szeretem, és nem mindig zavar, ha csak kikapcsolt aggyal élvezhetem a mozit (pld. Függetlenség napja 2).
De ha elgondolkodtató akar lenni a film, akkor egyrészt legyen támpont a gondolkodtatáshoz és a gondolatkísérletekhez, és ezzel együtt jó lenne kiküszöbölni a konkrét, a rendszeren belüli logikátlanságokat. A Star Wars se a koherens logikai rendszeréről híres, de a rendszeren belül mégis jól működik. Az, hogy a lezuhanó és guruló idegen űrhajón David feje ugyanott marad… hát, apróság. Meg hogy épp van kéznél egy csillogó létra, amikor kell… na jó. De a császározott Shaw ritmikus sportgimnasztikája durva hiba. Ok, mondjuk azt, hogy olyan a technika, hogy mindjárt meg is gyógyult. Akkor ne ácskapcsozza össze a hasfalát, ne mutassa a fájdalmát és szedjen egy marék fájdalomcsillapítót.  Kenjen rá egy zselét, a szemünk láttára forrjon össze, és ennyi (3 másodperc, és már rendben is van).Vagy ha fáj – és miért is ne fájna – akkor ne végezzen trapézgyakorlatokat és öttusát, ha kérhetem. Még Rambo is hitelesebb volt a saját világában, mint a régészünk. Az pedig, hogy az öklömnyi alien-polipot bedobják egy szobába, aztán pár perc múlva egy hatalmas szörny öleli magához a mérnökünket, egyszerűen hiteltelen. Arról már nem is szólva, hogy a nő vajon honnan tudta, hogy ez lesz?

A film végén Shaw elindul az idegenek bolygójára… Mégis, mire számít, mi fog ott történni? „Békével jö…” – és máris egy füstölgő kráter van a helyén, vagy belenyomnak egy adaggal a fekete trutyiból, amennyire kedvelnek minket… Ha kétezer évet késtek a kiirtásunkkal, biztosan jó ötlet felhívni magunkra a figyelmet? Nem volna jobb a Földre vinni a technológiát, hogy felkészülhessünk? Jó, kell a következő rész, de azért mégis…

Mindent összevetve a filmmel a legkevesebb gondom az, hogy nincsenek benne a benzintankfejű barátaink…
Úgy tűnhet, hogy jól lehúztam a filmet, és ez részben igaz is. Egy átlag filmnél viszont még így is sokkal jobb, és azért egy nem annyira jó (Ridley Scott féle!) Alien film is sokkal jobb, minta  semmilyen Alien film… Egy esős vasárnap délutánt megér, és őszintén szurkolok a rendezőnek, hogy a Covenant kiforrottabb legyen – és kapjunk válaszokat, ha nem is mindenre…