A Transformerek újra a régi fényükben pompáznak - TRANSFORMERS: HÁBORÚ KIBERTRON BOLYGÓJÁÉRT - OSTROM (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-08-08 | Sós Áron Árpád

Talán nincs még egy olyan franchise a Földön, amely annyira a fiúknak szól, mint a Transformers, hiszen minden kisfiú szereti az autókat és a hatalmas robotokat. 1984-ben az amerikai Hasbro és a japán Takara játékgyártó cégek közös projektje ezt a két elemet gyúrta egybe. A Transformers-széria szereplői ugyanis olyan robotok, amelyek képesek bizonyos járművekké átalakulni (autók, vadászgépek, tankok), ezen egyedi képességük pedig csakhamar az egyik legkelendőbb játékká tette őket a piacon. A sikerük akkora lett, hogy először a képregény füzetek lapjait hódították meg, később pedig már rajzfilmsorozatokat és különálló rajzfilmeket készítettek belőlük, a kétezres években pedig egy több részes mozifilm-sorozatot is kapott az eredetileg csak játékvonalra szánt széria. A rajongók a G1-es (első generáció) korszakot tekintik a franchise aranykorszakának, amely 1984-től 1990-ig tartott. Ekkor készültek el az első Transformers képregények, és a legendás első rajzfilmsorozat is ekkor került bemutatásra, amelyhez 1986-ban érkezett egy egész estés film, Stan Bush kultikussá vált The Touch című dalával (mai napig ezt a filmet tarják a széria legjobbjának).

A G1-es korszak már rég volt, a szériát pedig Michael Bay többszörösen is megerőszakolta az elmúlt évtizedekben a mozivásznon. A Bay-féle mozis univerzum 2007-ben kezdte el az útját, és a legelső része még egy kimondottan jó alkotásnak számított, hiszen volt szíve és lelke (Steven Spielberg volt a film producere), szemben a folytatásokkal. A Transformerst - a járművekké változó robotjai mellett - mindig a jól megírt karakterei és történetei tették naggyá, ám Michael Bayt ezek a tények nem érdekelték. Az ő Transformers filmjeiben az Autobotok és az Álcák hatodrangú szereplői voltak a történeteknek, mivel azok túlontúl emberközpontúra lettek megírva, emellett többet szerepelt az amerikai zászló egyes alkotásokban, mint a robotok maguk. Arról nem is beszélve, hogy a kedves rendező úr módszeresen értelmezte újra az alakváltók karaktereit, és tette őket nevetség tárgyává. Ugye emlékszünk még a Transformers: A bukottak bosszúja című alkotásra, amelyben az egyik robot heréket kapott? Bay ámokfutása egészen 2017-ig tartott, a Transformers: Az utolsó lovag című filmig, amely már nem csak kritikailag lett bukás, hanem bevételileg is. A Paramount Pictures ekkor egy éles váltást tett, és Travis Knight vezényletével elkészítették 2018-ban az Űrdongó című filmet, amely hosszú idő óta az első minőségi Transformers produkciónak számított, azóta pedig próbálják az egész filmes univerzumot teljesen új alapokra helyezni.

Ám a széria nem csak a mozifilmek terén kezdett hanyatlásba, hanem az animációs alkotások terén is. A 2002 és 2006 között vetített Unicron Trilogy (Transformers: Armada, Energon és Cybertron) még kimondottan egy korrekt alkotásnak volt mondható, ám a 2010-ben indult és 2013-ban véget érő Transformers: Prime már a hanyatlás jeleit mutatta, későbbi pedig olyan borzalmas animációs szériák láttak napvilágot, mint a Transformers: Robots in Disguise-t, az egész Prime Wars Trilogy, vagy a Transformers: Cyberverse.

Szóval a fentiekből kitűnik, hogy az egykor világhírűvé vált franchise renoméja jócskán megtépázódott az elmúlt évtizedekben, a rajongók pedig már régóta áhítoztak egy minőségi Transformers alkotásra, ezért is kapta fel mindenki a fejét tavaly, amikor a Hasbro és a Paramount bejelentették, hogy a Netflixszel karöltve készítenek egy Transformers animációs sorozatot. A Transformers: Háború Kibertron bolygójáért trilógia egy három évados projekt lett, melynek az első évada, a Siege most debütált a Netflix kínálatában. A kicsit hosszúra nyúlt bevezetőm után lássuk, milyenre sikeredett a legújabb Transformers alkotás.

Történetünk a Cybertronon játszódik, az Autobotok és az Álcák szülőbolygóján. A két frakció egykoron közös céléért küzdött, ám mostanra egymás ellenségévé váltak. Az Álcákat Megatron vezeti, aki régebben gladiátor vermekben kereste a kenyerét, míg az Autobotokat Optimus Prime irányítja. Ő, szemben Megatronnal, a régi rendszer módosabb társadalmi rétegéhez tartozott. A két vezér jó barátok voltak, akik vállvetve küzdöttek a régi korrupt és elnyomó rezsim hatalma ellen, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, az új világot mind a ketten másképp képzelték el. Megatron egy katonai rezsimben látta a jövőt, míg Optimus a demokráciában, végül a két barát nem tudott megegyezni, és megalapították a saját frakcióikat, a szülőbolyójukat a Cybertront pedig egy újabb polgárháborúba sodorták. A Siege a legújabb polgárháború utolsó óráiban kezdődik, amikor már a bolygó teljesen leamortizálódott a brutális harcokban, és a két vezető, Optimus Prime és Megatron próbálja megmenti a világukat, egységbe forrasztani népüket, de persze saját elveik alapján. Ennek érdekében Megatron az Örökszikra keresésére indul, amely minden élet és erő forrása a Cybertronon. A hatalmas erejű tárgy segítségével azt tervezi, hogy az Autobotokat újraformázza, hogy ezáltal Álcává alakítsa át őket, ezzel érve el a nagy egységet és a békét. Ezt természetesen Optimusék nem engedhetik, emellett pár Álca parancsnok se nézi ezt jószemmel, mivel úgy gondolják, ez a fajta támadás nem méltó a frakciójuk kódexéhez.

A hat részen át zajló történet egyértelműen egy felvezető sztori, ám szerencsére a jobbik fajtából, ugyanis a készítők merészen, de annál sikeresebben sötétebbre vették a széria hangulatát és történetét. Ez a fajta felnőttesebb stílus piszkosul jól áll a Transformersnek. Bár elismerem, néhol eléggé lassan hömpölygött tovább a sztori, főként a közepén, ám ennek ellenére azt tudom írni bátran, hogy a Transformers: Háború Kibertron bolygójáért trilógia története izgalmasra és fordulatosra sikeredett, nem egy meglepő fordulattal megtűzdelve, nem beszélve a megannyi új ötletről, amelyek még az ős rajongókat is meglephetik.

Nem csak a sztori szempontjából remekel az új széria, hanem a karakterei szempontjából is. A fentebb már említett új ötletek itt is tetten érhetőek, ugyanis Optimus Prime és Űrdongó merőben új megközelítést kaptak. Optimust mindig is egy eltökélt, a céljában soha nem kételkedő, reménnyel teli vezetőnek ábrázolták. Ezzel szemben itt az Autobotok fővezére már nem annyira bízik saját magában, ahogy a harcuk ügyében sem, emellett a történet előrehaladtával egyre jobban elveszti a reményét abban, hogy valaha is képes lesz-e megmenteni szülőbolygóját. Véleményem szerint ezzel az újfajta megközelítéssel sokkal emberibbre sikerült megalkotni Optimus személyét, mint ezelőtt bármikor. Űrdongó pedig immár nem az Autobotok táborát erősíti, mivel a történet elején még egyik oldalon sem áll, mindössze megpróbál magányos farkasként túlélni. Persze idővel oldalt kell választania, ám a szemében egyik fél sem különb a másiknál, mivel a két frakció csak pusztulást hoz a bolygóra. Külön örültem annak is, hogy több női Autobot kapott szerepet a történetben, közülük kiemelném Elita-1-et, aki Optimus jobbkeze, és bizony nem rest a vezére orra alá dörgölni annak hibáit, és az őrült tervei mögött rejlő buktatókat, úgymond ő a józan hang a csapatban.

Az Álcák oldaláról mindenképpen említést érdemel Megatron, akinek a leépülését a sorozat nagyon szépen prezentálja. Az Álcák vezére fokozatosan (részről részre) adja fel az az elveit és a becsületét a végső cél érdekében. Ez pedig nem mindenkinek tetszik, főképp Jetfirenek nem, aki az Álca sereg légierejének a főparancsnoka, aki szerint a cél nem szentesítheti az eszközt, emellett az egyik legbecsületesebb Álca a történetbe, ezek emiatt talán ő az egyik legösszetettebb karaktere a szériának.

Igazán örültem annak, hogy a két frakciót nem feketén és fehéren ábrázolták a készítők, természetesen az Autobotok maradtak a jófiúk, ám az Álcák sokkal többrétegűek lettek annál, mintsem, hogy ők a rosszak. Utóbbiak bányákban dolgoztak rabszolgaként vagy gladiátor vermekben küzdöttek a felsőréteg szórakoztatására, szóval a motivációjukat bőven meglehet érteni. Arról nem is beszélve, hogy egy elég erős becsületkódexük van, amit Megatron egyre többször áthág, emiatt pedig több Álca is kezdi elveszteni a hitét az ügyük iránt.

Az Autobotoknál pedig kiderül, hogy nem mindenki volt ám egykoron olyan szent, mint most, jó páran vallatóként, a régi rezsim végrehajtójaként vagy pusztító fegyverek létrehozójaként kereste a kenyerét. Szóval kimondottan sok rétegűre sikerült megalkotni a két szemben álló frakciót, ami mindenképpen a pozitívumára válik a szériának.

Még szót kell ejteni a sorozat látványvilágáról, a látványáért ugyanis a Rooster Teeth és az Allspark mellett a Polygon Pictures felelt, akik már jó pár 3D CG animét tettek le az asztalra, mint például a Ghost in the Shell 2: Innocence, Knights of Sidonia vagy a Tron: Uprising. Emiatt egyébként a sorozat némi animés beütéssel is rendelkezik, ezalatt értem azokat a dolgokat, mint pl.: a mozgásdinamika, főképp a harcoknál és a párbeszédeknél látszik ez az animés beütés, a gesztusok sokkal teátrálisabbak lettek ezáltal, és végezetül a háttérhasználatnál érhető tetten ez a stílus. A felturbósított G1 design nagyon jól áll a karaktereknek és a világnak, látszik, hogy ezen a téren nagyon odafigyeltek a készítők mindenre. Meg merem kockáztatni, hogy az eddigi legszebb G1-es designt kaptuk meg a szériának köszönhetően, tényleg olyan az egész mintha a 80-as évekből lépet volna elő a sorozat némi tuninggal. Biztos vagyok abban, hogy pár embernek ez a fajta 3D CG nem fog bejönni, mivel az egész hanyagnak és félkésznek tűnik, de a késztők tudatosan alkalmazták ezt a fajta látványt, egyrészt a nosztalgia miatt, másrészt ezzel is próbáltak érzékeltetni a háború pusztításának a hatását. Véleményem szerint ez maradéktalanul sikerült nekik.

A Transformers: Háború Kibertron bolygójáért trilógia az a széria, amire már régóta vártunk, egyértelműen érződik az alkotók azon szándéka, miszerint a legkisebb nézők mellett a régi, G1-es rajzfilmeken nevelkedett, mára már felnőtté vált rajongókat is szeretnék megszólítani és bevonzani. A sztori immár felnőttesebb és sötétebb, a karakterek pedig sokkal összetettebbek és rétegeltebbek lettek, az előbb felsorolt elemek pedig piszkosul jól állnak a Transformers világának. Aki csak teheti, mindenképpen próbálja ki, rajongóknak pedig kötelező darab lesz az új sorozat. Egyébként külön pont a magyar felirat készítőinek, ugyanis teljesen képregényhű (a G1-es magyar kiadás) neveket használták a feliratok elkészítésénél.

Remélhetőleg minél hamarabb érkezni fog a széria folytatása.

Kiemelt kép és további képek: IMDb

További információkat a Mafab oldalán találsz.