Heten, mint a gonoszok- A HÉT MESTERLÖVÉSZ (2016) kritika.

Házimozi ajánló | 2017-02-05 | Jung Isti

Antoine Fuqua az Artúr király (2004) után ismét „visszább ugrott az időben”, hogy megrendezze a legendássá vált 1960-as A hét mesterlövész remakejét, ami pedig az 1954-es, (szintén legendás) japán gyártású, A hét szamuráj amerikai átdolgozása. Így történt, hogy Fuqua is Akira Kurosawa, A hét szamuráj rendezőjének forgatókönyvét vette alapul.

Az amerikai rendezőről annyit érdemes tudni, hogy szinte védjegye jó filmeket készíteni: Kiképzés (2001), A Nap könnyei (2003), Orvlövész (2007), Brooklyn mélyén (2009), Támadás a Fehér Ház ellen (2013), A védelmező (2014), Mélyütés (2015), és majdnem fel is soroltam minden filmjét. Fuqua nekem egyébként is garancia a jó mozira, pláne, hogyha a szereplőgárdában ott van Denzel Washington is, akivel a Kiképzés és A védelmező után újra együtt forgatott, ráadásul westernt.
A hét mesterlövész vagy A hét szamuráj történetét azt hiszem felesleges bárkinek is bemutatnom, mivel a lényeget szerintem az is tudja, aki nem látta magát a filmet. Nos, a teljesség kedvéért röviden vázolom esetünket:
Egy szegény vadnyugati falucska lakói felbérelik Sam Chisolmot (Denzel Washington), hogy segítsen megvédeni falujukat és földjeiket Bartholomew Boguetól (Peter Sarsgaard) és temérdek zsoldosától. Azok ugyanis el akarják venni tőlük, hogy az egész területen aranyat bányásszanak. Ehhez gyűjt maga köré Chisolm még hat különbözőbbnél különbözőbb figurát, akik hozzá hasonlóan, páratlanul kezelik fegyvereiket, és ha kell, ökleiket.
A nagy összecsapásban segítségükre van néhány falubeli lakos is, hogy kissé kompenzálják a túlerőt, amit Bogue felvonultat ellenük. Bár a Gatling ellen így sem igazán találnak ellenszert.

A történet ennyi, egy apróbb dióhéjban.
Ahogy a ’60-as mesterlövészek, úgy ez a produkció sem maradhatott sztárok nélkül. Denzel Washington mellett a galaxis őrzőjeként befutott Chris Pratt is feltűnik, ahogyan -a Kiképzésben is Washington társát játszó- Ethan Hawke szintén. Az ismertebb nevek között említhető még Vincent D’Onofrio (A 13. emelet-1999, Láncra verve-2012) és Peter Sarsgaard (Bőrnyakúak-2005, Az árva-2007). A többi karakterhez keresve sem találhatott volna jobb színészeket Fuqua. Annak semmi értelme nem lett volna, ha összerak egy „világválogatottat”, túl erőltetettnek hatott volna. Így jött képbe Byung-hun Lee (G. I. Joe: A Kobra árnyéke; Megtorlás-2009, 2013), Manul Garcia-Rulfo (180°-2010), és Martin Sensmeier (Salem-2014, 3 epizód). 
Mindegyik filmbeli karakter a legelevenebb, és úgy, ahogy vannak, heten, belopják magukat a néző szívébe, mivel szerethető igazságosztók, akik nem fukarkodnak sem a golyóval, sem a poénokkal, (És persze a nyílvesszőkkel sem!) köszönhetően (elsősorban) Josh Faradaynek (Chris Pratt). 
Nem csak a szereplőgárdát lehet pozitívumként megemlíteni. Lényegében az egész film egy óriási nagy plusz pont Fuqua munkásságának.

Az operatőrök gyönyörű munkáját lehetetlen nem észrevenni, és nem akarom elvenni az érdemeiket a forgatás helyszínére fogva. ( A poros úton átguruló ördögszekér az egyedüli, ami hiányzik a filmből, és a régi westerneknek szerves tartozéka volt, de ennél nagyobb baj sose legyen, mert nehogy már ettől legyen valakinek hiányérzete, és nem ettől lesz western a western).
Aztán ami még adott a filmélményhez és az egész vadnyugati hangulathoz, az a zene volt, amiért dicséret illeti James Hornert. Minden egyes felcsendülő dallam az igazi, vérbeli vadnyugati mozikat idézte, és ezt sem lehetett süket fülekkel végig hallgatni, annyira adja magát.

Az elmaradhatatlan lövöldözésekben sincs hiány, és ahogy azt a rendezőtől megszokhattuk, kényesen ügyelt a legtökéletesebb kivitelezésre. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, amiért most sem PG 13, és CGI zsibbaszt, Tehát van vér, és nincsenek eszement, számítógépes kamu trükkök. 
Azt mindannyian tudjuk, hogy a western nem ma éli fénykorát, és azt hisszük, nincs is rá szükségünk. Marha nagy tévedés. Aki rászán bő két órát Fuqua hét mesterlövészére, az rájön, hogy úgy kellett ez a film, mint egy falat kenyér. Igaz, jól nem lakunk vele, de az éhséget csillapítja.
Nálam gondolkodás nélkül mehetegy magasabb pontszám, mert visszahozta nem csak a western műfaját, de a hangulatát is.