Amerikai kripli – AN AMERICAN PICKLE (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-08-12 | Lubianker Dávid

A streaming versenybe frissen belépő HBO max első sajátgyártású filmje egy nem hétköznapi történettel, kettős főszerepben tetszelgő Seth Rogennel és sok-sok kovászos uborkával igyekszik növelni előfizetői táborát. Az An American Pickle mégsem az az önfeledt nyári komédia, amire vártunk. 

A produceri feladatokat is ellátó Rogen a tőle megszokott harsány komédiákhoz képest egy kifejezetten visszafogott produkcióval állt elő. Ezt már a film családbarát korhatárbesorolása is bizonyítja. Így aki a Superbad (2007), az Ananász expressz (2008), vagy a Rossz szomszédság (2014) haver-mozijaihoz hasonló, trágárságban és füves poénokban gazdag vígjátékra számít, csalódni fog. Pedig a forgatókönyvíró Simon Rich különböző tévésorozatokon (Csodatevők) és szkeccs-showkon (Saturday Night Live) korábban már bizonyította komikusi vénáját. Az An American Pickle forgatókönyvét saját novellájából adaptálta, első önálló egészestés filmjeként. Noha neve már korábban is ott szerepelt a Pixar nagysikerű animációja, az Agymanók írói között is.

A történet Herschel Greenbaum kálváriáját meséli el, ahogy hazájából menekülni kényszerülve Amerikába emigrál, ahol egy kovászosuborka üzemben talál munkát. Majd egy véletlen baleset következtében 100 év konzerválódás után a mai modern Brooklynban tér magához. Itt ismerkedik meg egyetlen élő leszármazottjával, Ben Greenbaummal, (szintén Seth Rogen megformálásában) mely találkozás mindkettőjük életét alaposan felforgatja. 

A két hős közül egyértelműen a múlt századból érkezett Herschel az izgalmasabb. Nemcsak több élet van karakterében, mint a korábbi Rogen-szerepek sematikus utánzataként működő Ben személyiségében, de a film szatirikus társadalomkritikája is tőle ered. A fogyasztói kultúra, a túlzott érzékenység és politikai korrektség ellentmondásait, az „elvhű” emberek álszentségét és a társadalmi nyomásnak való gondolkodás nélküli behódolást hatásosan figurázza ki a film. Megrajzolva ezzel a modern ember aktuális karikatúráját. Számos ponton kifejezetten kreatív megoldásokkal találkozhatunk: Herschel uborkabizniszének kiépülésében olyan aktuális témák kerülnek górcső alá, mint a környezetvédelem, a start-up cégek, az egyetemisták munkalehetőségei, vagy az aktivizmus. Kár, hogy az ilyen jelenetek nagyrészt kidolgozatlanul, vagy a semmibe vezetve lógnak a halovány történeten. Mellettük pedig kötelező jelleggel vannak jelen azok a sematikus poénok, amik a Herschel felett eljárt időből és tudatlanságából fakadnak. A Jöttünk, láttunk, visszamennénk (1993) nyomdokait követve láthatjuk, ahogy a modern eszközök: egy autó, egy telefon vagy akár egy szódakészítő gép mekkora hatással vannak a múlt század emberére. Az ígéretes, lehetőségekben gazdag alapötlet ellenére, a felemás kidolgozottságú jeleneteken túl, a cselekmény sem képes koherens filmmé fűzni a különböző epizódokat. A döcögő dramaturgia mellett az események gyakran felcserélhetők, nem organikusan követik egymást. Ettől a film inkább érződik egy közös narratíva alá gyűjtött YouTube videósorozat lejátszási listájának. 

Ezen felül az An American Pickle a mozifilmekhez, de még más streaming szolgáltatók saját alkotásaihoz mérten is feltűnően „olcsónak”, kisszerűnek hat, ami a látványvilágban mutatkozik meg leginkább. A középszerű kameramunka, fakó, szürkés világítástechnika, hétköznapi díszletek és üres helyszínek nem ragadják meg a figyelmet. Ettől az alkotás vizuálisan unalmassá válik, ami a látványorientált, ingerekben gazdag modern filmkultúrában egyre kevésbé állja meg a helyét. Különösen az operatőrből lett rendező személyét tekintetbe véve: Brandon Trost olyan filmeket fényképezett korábban, mint az Apa ég! (2012), a Megbocsátasz valaha? (2018) vagy az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány (2019), de Seth Rogennel is rendszeresen dolgozott együtt (Itt a vége (2013), Az interjú (2014), A katasztrófaművész (2017)). Első saját egészestés filmjében mégis a karakterekre fókuszál. A két Rogen viszont nem képes feledtetni a látvány és a történet hiányosságait.

Ezzel együtt az An American Pickle felejthető, ugyanakkor a maga módján bájos alkotás. Talán, ha a készítők merészebbek lettek volna a poénok és a társadalomkritika terén, a narratíva pedig koherensebb lenne, akkor ez az uborka sem hagyna ilyen keserű szájízt maga után. 

Kiemelt kép

További képek

A film Mafab oldala