A web sötét oldala - HATER - A GYŰLÖLET ÚJ ARCA (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-09-25 | Gulyás Dominik

A Netflix már régóta nem hozott kifejezetten erős címeket a platformjára. Még akkor sem, amikor nyáron a mozik szerepét a streaming szolgáltatások váltották fel. Persze ezek nézőszámban sikeresek voltak, de még a maga nevében egészen üdítő Tyler Rake - A kimenekítés is csak milliméterrel lépte túl az erős közepes szintet. A szolgáltató az utóbbi időben nagyon ráment a futószalag gyártásra és sorra jöttek ki az egykaptafára épülő akciófilmek (A hallhatatlan gárda, Project Power - A por ereje) vagy a sablon amerikai vígjátékok (Eurovízió: A Fire Saga története), hogy aztán a botrányosan rossz 365 napról már ne is beszéljünk. Ráadásul, azzal, hogy kisképernyőn nézünk végig látványfilmeket, még az a minimális faktor is elveszett, hogy ha a film nem is jó, legalább nagyvásznon jól néz ki. Nincs probléma azzal, ha az alkotók egyszerűen csak szórakoztatni akarják a nézőket, de van az a pont, amikor egyértelművé válik, hogy mi a lelkes és mi a bérmunka. A Netflix pedig jelenleg túltömítette a platformját ilyen bérmunkákkal (+ a 365 nappal). Most viszont, hogy a blockbusterszezon véget ért, az őszi időszakkal kezdetét veheti a kisebb, független produkciók sorozata, amik között már vannak ígéretesebb címek is. Elég csak Charlie Kaufman új filmjére (A befejezésen gondolkodom) vagy Tom Holland és Robert Pattinson közös munkájára (Mindig az ördöggel) gondolni. Azonban még a nyári szezon ideje alatt felkerült egy lengyel film, ami még a járvány kitörése előtt debütált a helyi mozikban és fesztiválokon. Ez a Hater-A gyűlölet új arca.

A történet egy fiatal egyetemistáról Tomas Giemzáról (Maciej Musialowski) szól, akit plagizálás vádjával kirúgnak az egyetemről. Mellette egy kisebb cégnél dolgozik moderátorként, ahol megkaparintva a lehetőséget, elvállalja egy lejárató kampány megszervezését. Az akció sikeres lesz, így a vezetőség egy nagyobb, nyíltan politikai ügylettel is megbízza, aminek az egyik polgármester jelölt a célpontja. Tomas pedig egyre jobban belemerül a mocsokba és egyre gusztustalanabb eszközökhöz folyamodik, hogy célját elérje.

A film alaptémája remek! A gyűlöletkampányok és a „fake news” világában pedig kifejezetten aktuális is. Mindezt az ultrakonzervatív Lengyelországban, ahol a társadalmi megosztottság erősebb, mint valaha. Viszont a film alapja annyira univerzális, hogy nem lehet kifejezetten egy adott országra kivetíteni. Fontos, hogy ezt a témát hitelesen és hatásosan dolgozzák fel, hiszen a közösségi média elterjedésével a tömegmanipulációnak egy teljesen új útja nyílt meg. Fontos, hogy tisztában legyünk a webes világ veszélyeivel és ezt nem is lehetne jobban bemutatni, mint egy olyan ember szemszögéből, aki részesévé válik ennek a dolognak. 

A film legerősebb pontja pedig a főszereplő srác. Maciej Musialowski nagyon jól hozza a kicsit Yagami Lightra (Deathnote) hajazó karakterét. Bár tény és való, hogy kinézetre van neki egy elég erős pszichopata beütése, ami miatt sokaknál nem lesz átérezhető az ő morális útjának lejtmenete. Viszont a színész még így is megoldja a helyzetet. Karaktere egyáltalán nem azonosulható, de megértjük, hogy miért válik azzá, akit a tetőpontban látunk. Mellette a történet is jól van felépítve és külön örültem annak, hogy a film nem foglal állást egyik oldal felé sem. Mind a jobb, mind a baloldal megkapja a magáét, előbbi (egy streamer srác képben) a szélsőséges gondolkodása, utóbbi pedig (Tomas rokonain keresztül) az álszent képmutatása miatt. Egyedül talán a kampány célpontjának szánt polgármester jelölt karakterét árnyalhatták volna jobban, mert nála éreztem egyedül, hogy a film kicsit úgy akarja őt beállítani, mint egy jóságos vezetőt, aki igazságtalanul került a célkeresztbe.

Szóval a film sok pozitív ponttal rendelkezik. Jó az alapötlete, jók a színészek és látszik, hogy értő kezek alatt készült el. Mégis vannak fajsúlyos problémái, ami miatt nem tudom azt mondani, hogy egy maradandó élménnyel fog szolgálni mindenki számára. Ennek egyik oka a film hossza, ami majdnem 135 perces. Nos, nincs probléma a hosszú filmekkel, amíg az ki van töltve rendesen. Viszont itt jelen esetben van egy töréspont a filmben, ahol már érződik a végjáték szele. Tomas egy olyan helyzetet teremt a két oldal között, ami egy tetőpontnak tökéletesen beleillene, de a filmből hátra van még 30 perc. Ezek pedig már inkább töltelék epizódként funkcionálnak. A másik probléma pedig az, hogy a filmből hiányzik a feszültség. Főhősünknek mindig van terve és azt mindig sikerre viszi. Nincs olyan pillanat, amikor a lebukás szélére kerülne és ez egy idő után már tétnélkülivé teszi az eseményeket. A filmnek jót tett volna (ha már egyszer szóba került a Deathnote), ha Tomasnak van egy ellenpólusa, aki a nyomában van. Nem szükségszerű, hogy rivalizáló filmbe csapjon át az egész, de tény, hogy feldobta volna valami kis extrával a látottakat. Vannak azért plusz történetszálak, mint például egy szerelmidráma Tomas és partnere Gabi (Vanessa Aleksander) között, vagy amikor próbálja maga mellé állítani a streamer srácot (valami hihetetlenül silány játék animációval megfűszerezve), viszont ezek meg nem annyira érdekesek, hogy kitöltsék a játékidő nagy részét. Persze a vége felé minden kiteljesedik és egy nagyon kegyetlen lezárást kapunk, de ilyenkor mondom azt, hogy a végcélnál sokkal fontosabb az utazás maga. A film médiuma is csak akkor működik, ha a katartikus végcélt egy katartikus út előzi meg.

Összességében a Hater nem lett egy rossz film. Témáját tekintve nagyon fontos dolgokról szól és ezt viszonylag jól körbe is járja, csak közben elfelejti az egészet élettel megtölteni. Köszönhetően a hosszú játékidőnek és a mellékszállak kiaknázatlan lehetősége miatt. Akit érdekel, a téma nyugodtan megnézheti, de biztosan akadnak ennél jobban összerakott filmek is, amik a közösségi média káros hatását hivatottak bemutatni.

Kiemelt kép: IMDb

További képek: 1+2

A film Mafab oldala