Jobbá teszi az életed – EGY KIVÉTELES BARÁT (2019) kritika

Házimozi ajánló | 2020-10-06 | Ben Palmer

Fred Rogers neve hazánk gyermekeinek, sőt felnőttjeinek se mondhat sokat, ám az általa életre keltett Mr. Rogers figurája megkerülhetetlen a televíziózás történetében, és nem csupán Amerikán belül. Rogers, - aki 33 éven át nevelt fel, illetve tanított több generációnyi gyermeket - műsorának epizódjaiban egyaránt szóba kerültek a hétköznapi élet problematikái, valamint a komolyabb hangvételű témák is, így a halál, válás, vagy éppen az erőszak, ám ami közös volt ezekben a részekben az az üzenet, amit minden egyes alkalommal igyekezett átadni nekünk Amerika legaranyosabb embere. Ezen tanítások lényege pedig az volt, hogy bármilyen érzelmi behatás is ér egy gyereket, annak sosem szabad a felszín alatt maradni, meg kell azokat élni, legyen az jó vagy rossz, kellemes vagy éppen fájdalmas érzet, de sosem szabad elzárva tartani őket, mert az érzések egyfajta tapasztalattal teszik érettebbé az embert, illetve erősebbé és elfogadóbbá a környezetével szemben. Tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire klasszikusan amerikaiként és pátoszosan cukormázasan hangzik, ám Marielle Heller rendezése az, Egy kivételes barát által, ha nem is teljesen Fred Rogers személye mögé nyerünk betekintést, ám lehetőségünk van abba a hangulatba és atmoszférába belecsöppeni, amely körbe lengte őt egész pályafutása során, egy öregurasan komótos ám abszolút léleksimogató és családbarát történet elmesélésén keresztül.

Maga a film, bár valamilyen szinten önéletrajzi ihletésű, – hiszen mégiscsak Tom Junod Rogersszel készített portréja adja a forgatókönyv alapjait – mégis a főszereplőt interjúztató, ezalatt pedig önmagát is jobban megismerő újságíró, Lloyd Vogel fiktív karakter, kettejük története pedig érezhetően - a fogyaszthatóság érdekében - inkább lett cselekményorientált, mintsem narratív, ám ettől független nagyon is érezhető a személyes hangvétel a mű nagy részében. Vogel (Matthew Rhys) karriere, illetve magánélete egyaránt jó úton van, hiszen szakmájában sikeres, valamint újdonsült apukaként ismerjük meg, ám az ő életében is van sötét folt. Apjával való kapcsolata ugyanis rendkívül viharos, ami érezhetően szkeptikussá illetve cinikussá tette a férfit az évek során. Egy nap aztán megbízzák Vogelt, hogy készítsen egy portrét Amerika kedvencével, Fred Rogersszel, (Tom Hanks) ám egy szimpla beszélgetésnél sokkal többet kap az újságíró és az ő szemén keresztül a néző is, mégpedig azt, hogy átértékelje az életet, amit eddig élt.

Jogosan teheti fel a mai kor embere a kérdést, hogy mégis mit tud még számára adni egy ilyen film, mely mondhatni napjainkra egy igen elcsépelt és klisés felállásból építkezve próbál meg minket tanítani és életfelfogásunkat megváltoztatni? Mi olyat tud még elmondani az Egy kivételes barát, amit korábban már tucatnyi más alkotás során ne tettünk volna magunkévá? Nos, gyors választ fogok adni erre a kérdésre: semmit. Ám mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk, gyorsan hozzá tenném, hogy Heller művének se az a célja, hogy újat adjon a témán belül, hiszen a film nagyon is tisztában van vele, hogy az önismereti kérdések boncolgatása bár mindig aktuális, de már bőven kimerített táptalaj, így nem is erre fekteti a szkript se a hangsúlyt, hanem arra a jelenségre, amit Rogers személye képviselt. Tulajdonképpen ez lesz az, ami miatt nem fogjuk ezerszer látottnak érezni ezt az alkotást a kiszámítható történetvezetés és a néha túlzottan cukormázas jelenetek ellenére is. 

Az igazság az, hogy végtelenül kellemes érzet alakul ki önkéntelenül is az emberben, ahogy Vogelhez hasonlóan egyre több időt töltünk el főszereplő társaságában, ismerjük meg életfelfogását, hallgatjuk meg bájosan előadott tanításait és nyugszunk meg attól a bölcs higgadtságtól és mentalitástól, amit ez az ember képviselt. Rogers ugyanis saját bevallása szerint is mindig önmagát adta műsorának epizódjaiban, pont ezért volt annyira szerethető és azonosulható figura, mert egy percig se kellett megjátszania magát, így meseszerű jelenléte ellenére is hiteles karakter tudott maradni egészen halála napjáig. Ezért hát akármennyire is állunk a műsorvezető munkásságához kétkedve, hiszen Rogers sztorija azért mégiscsak amellett, hogy lerágott csontként hat, jelenlétének jelentősége az amerikai köztudatban magában hordoz egyfajta egészségtelennek ható pátoszt is, így teljesen érthető, hogy Vogellel együtt hitetlenkedünk ennek a személynek a motivációiban, ám minél többet vagyunk a Tom Hanks által életre keltett Rogers társaságában, annál inkább válik világossá számunkra mi is volt varázsának titka.  Ez az ember ugyanis nem akart mást, csupán haláláig tanítani kicsiket és nagyokat egyaránt, gyermeklelkű énje által pedig mindezt páratlanul játékosan, kreatívan, illetve őszintén tette, ami miatt Vogelhez hasonlóan szépen lassan mi is megadjuk magunkat a főszereplő által képviselt jelenségnek, egyszerűen bevonz a bűvköre és hordozzunk bármekkora terhet is szívünkben ő könnyit a lelkünkön, a vele eltöltött idő után pedig önmagunk sokkal jobb verziójaként indíthatunk tiszta lappal. 

Heller remekül ráérzett arra, hogy adhatja át annak érzetét mit jelentett Amerika gyermekeinek 33 éven át Fred Rogers munkássága, és az ő általa kiváltott hatás miatt könnyen áteshetne a ló másik oldalára a film, ami miatt emészthetetlen ömlengésbe csaphatna a sztori egésze, ám van valami elbűvölő abban mennyire szerényen adja át nekünk az Egy kivételes barát ennek a bohókás úrnak a különleges pályafutását. Pont olyan szerényen, mint amilyen Rogers is volt „sztárkultusza” és az amerikai televíziózás történetében megkerülhetetlen szerepe ellenére. 

Tom Hanks alakítását majd 20 év után ismerte el ismét az Akadémia egy Oscar-jelölés formájában, játékát látva pedig ezen nincs is semmi meglepő, hiszen a figura mondhatni ajándékszerep volt a veterán színésznek, mégis annyira példaértékűen visszafogottan és megható alázattal keltette életre a műsorvezetőt, hogy nyugodtan rásüthető teljesítményére, erre ma már csak a legnagyobbak képesek. Mellette, aki több térhez jut, az a Vogelt alakító Matthew Rhys, aki amellett, hogy méltó partnerként áll helyt Hanks mellett – a színészek között kiváló a kémia – nagyszerűen testesíti meg azt az őszinte szkepticizmust, ami a mai kor emberét jellemzi. A lelki sérelmeit mélyen magába rejtő, személyiségét pedig ezáltal szépen lassan felőrlő ki nem adott fájdalmak összessége által szenvedő ember képét nagyszerűen testesíti meg Rhys, kinek jellemfejlődése és egyben gyógyulása a nézőben is igen kellemes érzéseket szabadit fel. A Rogersszel alakuló kapcsolata egyaránt bájos, egyben néha végtelenül tragikus, már amikor a film arra koncentrál miből is ered az újságíró életébe beférkőző keserédes cinizmus, azok végtelenül emberi és igaz pillanatok.

Az Egy kivételes barát hiányosságai sokkal inkább abban rejlenek, hogy bár nem titkolt célja a műnek, hogy a Rogers által megtestesült jelenséget és őt körülvevő kultuszt boncolgassa, ám mégis magáról a személyről, hátteréről, lelki vívódásairól nem igazán kapunk képet. Egy-két pillanatot leszámítva nem feltétlenül tudunk rá tényleges emberként tekinteni, hanem sokkal inkább valami földöntúli személyként, angyalként, akinek nincsenek jellemhibái, hanem egy tévedhetetlen szónok, ez pedig bizonyos esetekben megborítja az egészséges egyensúlyt a sztori menetében. Továbbá a lassú tempó következtében hajlamos bizonyos esetekben leülni a cselekmény, vagy éppen a film adja elő kényelmetlenül szájbarágósan a mondandóját. 

Ezt leszámítva viszont egy abszolút felemelő, jóleső érzéssel fog minket eltölteni Heller rendezése, mely amellett, hogy híven adja vissza Rogers munkásságát és az általa keltett hatásokat, még arra is ráveszi a nézőjét, hogy mai felgyorsult világunkban egy kicsit megálljon elmélkedni, átértékelni az életét, ami a mostani vírus időszak miatti galibák fényében a legjobb dolog, amit az ember tehet önmagával. Egy értékes ember története, példaértékűen elmesélve. 

Az Egy kivételes barát elérhető jelenleg az HBO GO-n!

Kiemelt kép

További képek: 1+2+3+4

A film Mafab oldala