Hullámzó vizeken - A KARIB- TENGER KALÓZAI: ISMERETLEN VIZEKEN (2011) kritika

Házimozi ajánló | 2017-05-24 | Somlyai Dóra

Még ki sem hűlt a trilógiát lezáró epizód teste, de máris tárgyalások és spekulációk láttak napvilágot az újabb kalózos történet alakulásáról. Jerry Bruckheimer elmondta, hogy ugyan a Világ végén a trilógia végét is jelentette, de egy lehetséges spin-off még beleférhet. A Walt Disney Studio Entertainment igazgatója érdeklődését fejezte ki egy negyedik epizóddal kapcsolatban, rögtön a harmadik rész sikeres nyitását követően. Ezt követte 2008. szeptember 25-e, amikor egy rendezvényen bejelentették (többek között a Jack Sparrownak öltözött Depp), hogy elkezdődtek a negyedik rész előkészületei. 

A rendezőt (Gore Verbinskit) most Rob Marshall (Egy gésa emlékiratai, Chicago, Vadregény) váltja.
Ezzel kezdetét vette az utazás és hősünk ismét Ismeretlen vizekre evezett. Immár a jól bevált társaság nélkül, hiszen Orlando Bloom és Keira Knightley nem térnek vissza karaktereikhez. De a fontosabb mellékszereplők, mint a jó öreg Gibbs (Kevin McNally) és Barbossa (Geoffrey Rush) ugyan vad kompánia nélkül, de visszatér a vászonra, hogy ismét elkísérje Jack-et őrült vállalkozásában. 

A történet kezdetén, cseppet sem meglepő módon Jack-et nagy slamasztikában találjuk, de ezúttal is kereket old. Ekkor találkozik egy szélhámossal, akiről kiderül, hogy régi ismerőse (esetében kicsit több annál). Egy nő a múltból Angelica (Penélope Cruz). Követi őt apja hajójára, hogy megtalálják az ifjúság forrását. Feketeszakáll (Ian McShane), az apuka alkalmanként wudu varázslattal manipulálja kedvenc kapitányunkat, de Sparrow nagyobb slamasztikából is kimászott már. 

Feketeszakáll neve ismerősen csenghet, (nem az első alkalom, hogy létező legendához, vagy személyhez nyúltak a készítők.) Edward Teach, becsületes nevén, (1680 körül – 1718. november 22.) angol kalóz a nevét a Karib-térségben és az Atlanti-óceán nyugati részén rettegték. A filmben szereplő hajó, valóban az ő fennhatósága alá tartozott. Az Anna királynő bosszúja egy elfoglalt francia kereskedőhajóból lett hírhedt kalózhajóvá. Gúnynevét sűrű fekete szakálláról és félelmetes megjelenéséről kapta; egyes feljegyzések szerint égő kanócok lógtak kalapja alól, hogy ezzel rémítse meg ellenségeit. Teach, a ravasz és számító kalózvezér, céljai eléréséhez inkább támaszkodott félelmetes megjelenésére, mint az erőszakra. A manapság róla elterjedt képpel – miszerint egy hagyományosan zsarnok kalóz lett volna – ellentétben hajóit mindig legénysége beleegyezésével irányította, és nem ismert olyan feljegyzés sem, hogy bántotta vagy megölte volna az általa fogvatartottakat. Halála után alakját romantizálták, számos kalóztémájú mű ihletője lett.

A filmben fontos szerepet kap a természetfeletti világ és a szirének. Syrena (Astrid Bergès-Frisbey) szerepére azonban nem kisebb ember is esélyes volt, mint Megan Fox. Angelica esete merőben más volt. Az alkotók kifejezetten Cruz-nak szánták a szerepet, aki anélkül fogadta azt el, hogy elolvasta volna a forgatókönyvet. A forgatáson végig terhes volt, de ez 2010-re kezdett látszani, ezért alakítani kellett a ruháin, de mikor már ez is gondot okozott, a színésznő testvérét Monicát hívták segítségül, aki bizonyos szögből megszólalásig hasonlít nővérére. A közeli jeleneteket Penelopéval a többit pedig Monicával vették fel. 

A negyedik filmet közel sem fogadta akkora lelkesedés, mint az elődeit. Sőt, az egyetlen Karib tenger film, ami nem kapott egyetlen Oscar- jelölést sem. Volt benne egy leheletnyi erőltetettség, a minőség másodlagos, de Depp visszatérhetett és még egy bőrt lehúzhattak a pimasz kalózról. Szó se róla, a kaland és látvány ismét karibos lett csak a sava-borsa hiányzott. 
Ami a szinkron kedvelőit illeti, a főbb hangok ismét hallhatóak. Jack-et el se tudnánk képzelni Király Attila nélkül, ahogy Barbossa is Tolnai Miklós hangján köszön vissza. (A 2015-ös halála miatt, sajnos a héten a mozikba kerülő 5. részben már valaki más hangján szólal meg az öreg kapitány.) 

A látványra, mint már említettem panasz nincs, hála a 200 milliós költségvetésnek. A sellők támadása viszi a filmet, ha már az öreg Ian McShane (Katedrális, Amerikai Istenek) csak árnyéka önmagának. De ez nem egyedi eset, valahogy kifakultak a résztvevők. A film is amolyan „éppenhogycsak”. Hozza azt, amit nagyon muszáj neki, de aztán elillan az ember emlékezetéből és még csak nem is vágyunk rá, hogy újra megnézzük a következő előtt.