Pusztító személyiségzavar – FOXCATCHER (2014) kritika

Házimozi ajánló | 2020-11-08 | Szombati Zoli

Mindent figyelembe véve meglehetősen alulértékelt alkotás Bennett Miller harmadik nagyjátékfilmje, sőt a kelleténél úgy érzem kevesebb figyelmet is kapott. Mivel nagyra tartom, így megkísérlem picit kiköszörülni a csorbát a magam szerény eszközeivel. Miller érdekes amerikai rendező, aki mindösszesen csak három filmet jegyez eddig. Ami közös a munkáiban, hogy az összesben életrajzi elemeket vonultat fel, mind megtörtént eseményeket vesz alapul, és egytől egyig színvonalasak ezek a drámák. Már az első rendezése best picture jelölt volt az Oscaron, sőt direktori minőségben is kapott jelölést, ami mondanom sem kell elsőfilmesként rendkívül ritka. (Philip Seymour Hoffman pedig a Capote címszereplőjeként el is nyerte a szobrot, teljes joggal). Aztán jött a Brad Pitt főszereplésével készült Pénzcsináló, a baseball kulisszái mögé kalauzolva a nézőt, mely viszonylag szűk spektrumú fókusza ellenére szintén megérdemelte a figyelmet, majd 2014-re pedig a Foxcatcher készült el. Ezt a filmet öt kategóriában nominálták, és ezúttal ismét megvolt a rendezőre adott jelölés is (a legjobb filmé viszont nem, bár úgy gondolom, megérdemelte volna azt is). Miller régóta dédelgetett vágya volt ez a rendezés, hiszen már a '90-es évek legvége óta foglalkoztatta, egy akkori cikksorozat alapján. A sport közege tehát nem először szerepel témaként Miller esetében, de ezúttal a háttértörténet alapja a fokozatosan kibontakozó tragikum, így a film leginkább lassú folyású pszichodrámaként jellemezhető. A narratíva kulcseleme a karakterrajzok kibontása, ezáltal a három főszereplő játékára helyezett a hangsúly, így a megfelelő casting elengedhetetlenül fontos volt. Érdekesség, hogy Miller mindhárom karakterre azokat a színészeket tudta megnyerni, akikre első választásként is gondolt, azaz Steve Carell (John du Pont), Mark Ruffalo (Dave Schultz), és Channing Tatum (Mark Schultz). A három nagyszerű alakítás miatt a megtekintés filmrajongók számára rendkívül ajánlatos. Mint említettem a sztori alapjai megtörténtek, néhány karakterinterakció lett megváltoztatva, hogy dramaturgiailag jobban illeszkedjen, de a lényegi elemek - utánaolvasva is - tényszerűen valóságosak. Egy több szempontból is kifejezetten érdekes drámáról van szó, melynek középpontjában az olimpiai- és világbajnok szabadfogású birkózó Schultz-testvérpár, és a sportmecénás szerepében tetszelgő dúsgazdag dinasztia pszichésen terhelt sarja, John du Pont állnak...

A Schultz-testvérek 1984-ben, a Los Angeles-i olimpián szerezték aranyérmüket, értelemszerűen különböző súlycsoportban. (Érdekesség, hogy a rákövetkező évben Budapesten, a világbajnokságon, szintén igen eredményesen szerepeltek). A film 1987-től kíséri figyelemmel a szereplőket 1996-ig. Bemutatja a testvérpár egymáshoz és a sportághoz való viszonyulását, és azt az időszakot, melyet a Foxcatcher edzőfarmon éltek át du Pont pennsylvaniai birtokán (összességében Mark a történeti szál lényegibb karaktere kettejük közül). A film központi eleme egyértelműen John du Pont karakterrajza, de nem felületes a testvérpár jellemábrázolása sem. Itt jegyezném meg, hogy milyen hitelesen birkózott Ruffalo és Tatum is, nagyon szépen elsajátították a rendelkezésre álló fél év igen intenzív edzésein azt a technikai tudást, mely ehhez a klasszikus sportághoz szükséges. Érdemes megfigyelni a jelenetet már rögtön a film legelején, mennyire magától értetődőek a mozdulatok. Szóval a színészi alázat egyértelműen jeles, egy sportágat prezentálni amatőröknek magas szinten az eleve komoly kihívás. Még érdekesebb jellem, és ha lehet még nagyszerűbb alakítás a Steve Carell által megtestesített John du Pont. A hazafiság álarca mögött az egyik legunszimpatikusabb figura, akit valaha életre keltettek a vásznon, de egyben a legszánalomraméltóbb is, hiszen elirigyli a kvalitást, és pártfogoltja fényében tetszeleg. Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen excentrikus és különc személy megformálására miért pont egy olyan színészt szemeltek ki, aki alapvetően komikusi szerepeiről ismerszik meg. A rendező szerint épp ez a figura megközelítésének a lényege, hogy az ember ne gondoljon egyből rá, miféle démonok lakozhatnak potenciálisan ebben az emberben, másfelől szerinte minden komikusnak létezik valahol egy mélyen eltemetett, sötétebb énje. Carell mindenesetre mesterien kelti életre a karakterét, ahogy komótosan halad előre a történet egyre kibontakoztatottabb lesz a jellemrajz, miközben a néző egyre kényelmetlenebbül feszeng a székében, megtapasztalván du Pont viselt dolgait. Hozzá kell tenni, hogy Carell alig-alig felismerhető a filmben, a maszkmesterek három órát dolgoztak, mielőtt a felvétel egyáltalán elindulhatott. A rendező kérésének megfelelően a színész elszigetelődött a stábtagoktól a belül rendkívül rideg, komplexusos, frusztrált, ám a külvilág felé mégis végletesen öntelt személyiség még hitelesebb prezentálása érdekében. Az biztos, hogy komplett pszichiátriai konzílium kevés lenne hozzá...

A történetről: Mark Schultz az 1984-es olimpiai siker után néhány évvel, a szöuli játékok felkészülési időszakának kezdetén furcsa telefonhívást kap, miszerint egy bizonyos John du Pont beszélni szeretne vele személyesen. A találkozó létre is jön a pennsylvaniai birtokon, meghívója furcsa, öntelt, bohókás milliárdosnak tűnik, akit fűt a patriotizmus, melynek folyományaként az amerikai siker érdekében a birkózósport mecénási szerepében lép fel, miközben magasztos motivációiról áradozik. Ennek keretében meghívja a Foxcatcher farmra Markot, hogy ott telepedjen le és eddzen, később pedig az olimpia után is maradjon sportolóként, illetve a team edzőjeként a támogatásért cserébe. Mark jó ideig Dave bátyja árnyékában élt, s bár ő is olimpiai bajnok, valami mégis hiányzik az életéből: míg bátyjának összejött a család, a barátok és a sportág bennfenteseinek figyelme, addig Mark elég magának való, sőt introvertált jellem. Ezúttal azonban felfigyel rá egyfajta apafiguraként du Pont, ami kezdetben még imponál is neki, cserébe tiszteletet tanúsít különc "mentora" felé. Az idő múlásával azonban du Pont excentrikus személyiségének fojtogató negatív vonásai egyre inkább felszínre kerülnek. Rátelepszik Markra, súlyosan mérgezni kezdi a viszonyukat, sőt a torz helyzet már kezd éket verni Mark és Dave közé is. Midőn Mark csillaga hanyatlani kezd, du Pont a bátyját hívja meg családostul a Foxcatcher vezetőedzői posztjára... A három személyiség közül messze a legkiegyensúlyozottabb Dave. Mark Ruffalo kiemelkedően jól játssza a magabiztos, testvére iránt különleges empátiával viseltető, jószívű, de szükség esetén szigorú báty szerepét. Channing Tatum is jól fogja meg a figura lényegét, kinek önértékelése nem olyan letisztult, mint a testvéréé, ennélfogva sokkal jobban befolyásolható. Fizikailag erősebb és ambiciózus is, de lelkiekben egyáltalán nem betonstabil, és du Pont "barátsága" képes úgy megingatni, hogy kimozdul a lába alól a talaj, önértékelése súlyos csorbát szenved. Az egykoron sajátjának érzett amerikai álom darabjaira hullik, identitását vesztve már semmi mást nem szeretne, csak menekülni. (Tatum egyébként Mark Schultz megformálását filmes karrierje legnehezebb szerepének nevezte). A Carell által megszemélyesített, magát "szerényen" csak Golden Eagle-nek, mesternek tituláló du Pont félelmetesen tébolyult személyiség, láthatólag egy kitörni készülő vulkán forr a felszín alatt. Anyja irányába történő szánalmas megfelelési kísérletei rendre elbuknak, de mivel hatalmas örökölt vagyona miatt kikezdhetetlen és megfellebbezhetetlen a külvilág számára, ezért saját bűvkörében él torz énképével, bár valahol érzi a hatalmas ellentmondást. Ahányszor megjelenik a vásznon mindig van valami mélységesen nyugtalanító a megjelenésében, az egész lényében, és bár alig szólal meg, egy pillantásával képes nyomást gyakorolni. A '10-es évek egyik legjobban kidolgozott karakterdrámájának mondanám a filmet, melyet a rendező igyekezett a lehető legvalósághűbb környezetben leforgatni. A Newton Square-i rossz emlékű farmot már lerombolták (lakópark lett a Liseter Hall helyén), ám Miller mindenképpen Pennsylvaniában akart keresni helyszíneket, mely Pittsburgh vonzáskörzetében részben sikerült is. A Foxcatcher birkózótermi jeleneteit egy középiskolában vették fel a téli szünetben (West Mifflin Middle School), a rezidencia beltereit Dawsonban (Linden Hall), az olimpiai csarnokot pedig a pittsburgh-i Petersen Center szolgáltatta. A birtok külső felvételei már Virginia állam, Washington D.C. tőszomszédságában: Morven Park, Leesburg (mely város egyébként fontos polgárháborús emlékhely is). 

Kiemelt kép

További képek: 1+2 

A film Mafab oldala