A szerelemért mindent - SZERELEM ÉS SZÖRNYEK (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-11-24 | Juhász Péter

Vannak filmek, melyek magukban hordozzák azokat a különleges esszenciákat, amiért a mozgókép anno megszületett. Az emberek ugyanis szeretnek szórakozni, izgulni, kalandozni, szeretni és nagyokat nevetni. Egy nagyszerű film pedig ezen összetevőkkel képes ámulatba ejteni, lenyűgözni. Ez a mozi igazi varázsa!

Michael Matthews rendező pontosan ezt a receptet felhasználva készítette el második nagyjátékfilmjét, melyben egy hőssé váló hősszerelmes élete legnehezebb útját teszi meg a lányért, akiért szíve 7 hosszú év után is ugyanazzal az elszántsággal dobog. Egy a Föld felé tartó aszteroida elpusztítása után aláhulló kémiai csapadék hatására bolygónk összes hidegvérű állata szörnyekké mutálódik. Fairfield kiürítése során Joel Dawson elszakad barátnőjétől, de megígéri neki, hogy megtalálja.  Hét évvel később Joel a "kolónia" nevű földalatti bunkerek egyikében bujkál, ahol a legtöbben már boldog párkapcsolatban élnek, kivéve persze őt. Mialatt szörnyekkel küzdenek és utánpótlást keresnek, Joel a konyhában marad, mivel veszélyes helyzetekben folyton megtántorodik. Amikor egy óriás hangyaszörny betör a telepre, és megöli egyiküket, Joel megelégeli szánalmas életét, és útnak indul, hogy megtalálja rég látott szerelmét, Aimee-t.

A Love and Monsters az egyik legjobb dolog mi idén történhetett. A 2012 óta érlelt produkció hosszú évek alatt valósult csak meg. Ha nincs ez a fránya világjárvány, most moziban ámulhatnánk végig az év nagyszerű filmes meglepetését. Az izgalmas kalandokkal, lenyűgöző látványvilággal, nagyszerű humorral és a lélekre is erősen ható történettel teli filmben Dylan O’ Brien, Az útvesztő-filmek sztárja játssza a főszerepet. Telitalálat választás volt Joel szerepére. Ebben a srácban ugyanis van valami egészen rendkívüli. Már az első perctől fogva azonosulsz karakterével, egy pillanatra sem érzed mesterkéltnek vagy művinek alakítását, azt a figurát látod meg benne, aki nagyon rég hiányzik a vásznakról.

A film bevezetője a Zombielandre emlékeztető stílusban meséli el a bolygónkat ért apokalipszis brutális történetét, annál azonban jóval visszafogottabban, ezáltal sokkal szerethetőbben visz bele a veszélyekkel teli világba. Joelben mindannyian magunkra ismerünk kissé. Azokkal az érzésekkel küzd ő is, melyekre nem mindig vagyunk büszkék, pedig hatalmas erőt tudnak adni. A gyengébbekben ugyanis ott lapul a legnagyobb kincs, a lélek elképesztő ereje. Ennek a srácnak a filmben pedig bőven kijutott belőle. Lehet, hogy hamarabb adsz kezébe fakanalat, mint fegyvert, és gyorsabban javítja meg neked a rádiót, minthogy levadászna egy rád rontó rémséget, de amikor érzelmekről van szó, elsőrangú harcos válik belőle.

A film végig remekül adagolja a feszültséget, mellette számtalan mókás pillanattal szolgál, és bőven hagy időt szívnek és léleknek egyaránt. Mindeközben pedig az utóbbi idők egyik legötletesebben felépített univerzumába kalauzol bennünket. Apokalipszis sújtotta világunk förtelmei hidegrázós jelenetekben támadnak, mégsem kőkemény horrorfilmet látunk, hanem egy izgalmas kalandfilmet, melyre oly rég vágytam már.

A film főszereplői között van egy világbajnok kutyus, aki láttán hatalmasat dobban az ember szíve, és egy nagyon szerethető droid, akivel újfent bebizonyosodik, csodás lehetőségeket rejt a CGI varázslat, de csak akkor, ha képes érdemben pótolni hús-vér figurákat. A szörnyek kreatív és alaposan átgondolt megvalósítása eredményeként, hatalmas jeleneteket élhetünk át, a nagyjából 5 percenként ránk zúduló rémségek hada láttán.

Mindent összevetve, egy nagyon jól összerakott, egyszerre izgalmas, és horrorisztikus filmet kapunk, melyben az érzelmek éppúgy teret kapnak, mint a látványos akciók és még egy frappáns csavar is akad benne. Olykor összerándul gyomrod a föld alól támadó, mutáns bogár láttán, máskor meg könnybe lábad szemed egy érzelmesebb emlékkép láttán. A Love and Monsters rémségekkel teli történetében a bátortalanból igazi hős válik, aki kalandos útja során szembenéz nem csak a szörnyekkel, hanem önmagával is. Számos akadály leküzdése alatt találkozik egy csomó remek figurával (köztük a nagyszerű Michael Rookerrel), és mindeközben lepereg, bátorkodom kimondani, az év talán legjobb filmje. Műfajon belül egészen biztosan!

Kiemelt kép

További képek: 1+2

A film Mafab oldala