A sebzett város - MOSZUL OSTROMA (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-11-30 | Juhász Péter

Mosul, a valamikori Ninive, a hajdani Asszír Birodalom fővárosa, ma megtépázott nagyváros Irak északi részén. 2014 júniusában az iszlám dzsihádisták észak-iraki hadjárata során a város és környéke ISIL fegyveresek kezére került, akik tucatnyi véres támadást indítottak a síita és keresztény lakosság ellen. 2016 októberében ostrom indult a város felszabadításáért az iraki kormányerők és szövetségeseik bevonásával, ami 2017 júliusában, az ISIL vereségével ért véget. Addig azonban szétszabdalták a várost, emberek tucatjai estek áldozatul a véres küzdelemben. Erről az időszakról mesél a Russo testvérek kőkemény filmje.

A film egy iraki SWAT-csapat erőfeszítéseit mutatja be a véres harcok közepette. A Bosszúállók: Végjáték rendezői, Anthony és Joe Russo producerek irányításával ez a Netflixen épp most debütáló darab több szempontból is dicséretes. 

Matthew Michael Carnahan rendezői debütálása a véres forgatag közepén kezdődik. Kawa (Adam Bessa), az újonc iraki rendőr nagybátyját megölik az Iszlám Állam harcosai. A Ninivei SWAT csapat, élükön Jasem őrnaggyal (Suhail Dabbach) rajtaüt az ellenségen, és megmenti a rendőröket. Feszült kihallgatás után beveszik Kawát a csoportba. Csak azokat a férfiakat veszik be maguk mellé, akiket az Iszlám Állam megsebesített vagy megölte családjukat, Kawa pedig épp most kvalifikálta magát.

A kamera innentől kezdve lopva követi a kis csoportot titokzatos küldetésében, miközben keresztülvezeti nézőjét az erőszak sújtotta Mosulban.

A halál ott leselkedik minden sarkon, a város ízekre szedett épületei között, poros sikátorokban hullák hada körül, ahol döngenek a legyek. Szülei holttestét magukkal cipelő gyermek testvérpár nyer oltalmat a pillanatnyi megnyugvásban, mielőtt újabb robbanás rázza szét a hangfalakat. Felropognak a fegyverek, sosem lehet tudni, ki lesz a következő áldozat.

A véres harcok kendőzetlen ábrázolása mellett szerencsére jut idő a történet drámai szálának kibontására is. Az alkotóknak sikerül megmutatni az embert a nehéz felszerelés alatt, a vívódó, érző lényt, aki egyáltalán nem kívánta a földi poklot, de ha már belezuhant, valahogy túl kell élnie.

Mosul a legismertebb háborús filmek mentén halad. A bombák földjén feszült képsorai éppúgy feltűnnek benne, mint a Zero Dark Thirty lehengerlő intenzitása. A filmet jegyző Matthew Michael Carnahan korábban olyan produkciókon dolgozott forgatókönyvíróként, mint A királyság, a Gyávák és hősök, vagy a Sötét vizeken, vagyis kellő tapasztalattal rendelkezik a kőkemény emberi drámák területén.

A Mosul technikailag is kifogástalan. A pattanásig feszült akciójeleneteket félelmetesen élethű ábrázolással vitték vászonra. Mostanság nem nagyon láttam ebben a témában filmet, így kissé elengedtem már, micsoda szörnyűség lehetett ebben az időszakban ott élni. A darabokra tépett város látképével induló film azonnal magába szippant, az eredeti nyelven beszélő színészek hiteles alakításának köszönhetően vasmarokkal húz magával ez a bő 100 perc.

A jól kivitelezett fegyverpárbajok nincsenek túltolva, a kamera nem kapkod, jut idő mindenre. A néző úgy érzi magát, mint egy haditudósító, aki épp élete legkegyetlenebb eseményébe csöppent. Kevés az esély a túlélésre, ez most nem szuperhősmozi, vagy régi vágású akciófilm. Nem siet segítségünkre Rambo, aki egymaga legyőzi az ellenfél profi hadseregét. Az életben a legjobb is könnyedén elesik, bármilyen tragikus, ezt sem mellőzi ez a film. Szörnyen megrázó, de roppant profi alkotás született, melynek utolsó perceiben a véres ütközetek egy addig ismeretlen oldalát is megtapasztalhatjuk.

Hiába minden vérontás, hiába a ropogó fegyverek és hatalmas robbanások fültépő zaja. A háborúban is egyetlen központi tényező szerepel, maga az ember, aki civilben ugyanolyan, mint mindannyian: szerető férj, aggódó apa és elsősorban áldozat.

A Mosul a Netflix újabb remek vállalkozása, melyben a Marvel-filmeken edződött testvérpár felügyelete alatt az év egyik legkeményebb alkotását köszönthetjük. Nem egy habkönnyű matinédarab, de mindenképpen érdemes látni, nem csupán a műfaj kedvelőinek, hanem azoknak is, akiket érdekel a háborúk lélektani oldala is.

Képek forrása: TMDb, IMDb
A filmről további információkat a Mafab oldalán talász.