Snake Plissken Mikulása - KARÁCSONYI KRÓNIKÁK 1-2. (2018, 2020) Duplakritika

Házimozi ajánló | 2020-12-05 | Juhász Péter

2018-ban a Netflixen debütált Clay Kaytis karácsonyi mozija, a Karácsonyi krónikák, melyben Kurt Russel öltötte magára az ikonikus piros kabátot és pattant a rénszarvasok által húzott legendás szánba. A Mikulás élete azonban nem csak móka és mese, sokkal nehezebb, mint azt elképzelnénk!

Induljunk ki mindjárt abból, hányan szeretnék titkon meglesni, amint az éj leple alatt óvatosan a fenyőfa alá csempészi az ajándékokat, majd elfogyasztva a sütit és a pohár tejet, továbbáll, hogy a világ összes gyerkőcének mosolygós legyen másnap az ünnep.

Nos, Kate Pierce, a lelkes tízéves kislány, Teddy Pierce húga elhatározza, meglesi az öreg szakállast. A testvérpár édesapjuk halála után az anyukájukkal élnek, és mint minden kamasz életében, nem kevés civódás tölti be életüket. Édesanyjuknak nincs elég ideje rájuk, muszáj éjt nappallá téve dolgoznia, hogy fenntartsa családját. A két gyerek így az ünnepen is kénytelen anyjuk szerető társaságát mellőzni, amit a lázadó Teddy annyira nem is bánna, ha végül nem húgára kellene vigyáznia. Az élet azonban kegyetlen, a srác kénytelen bébiszitter üzemmódba váltani.

Kate a régi családi felvételekbe merülve érdekes dolgot fedez fel. Az egyik videón meglátja ugyanis a Mikulás kezét, amint a háttérben a fenyő alá csempészi az ajándékot. A lánynak ettől élete nagy gondolata jut az eszébe, lessék meg Télapót, akció közben. Kamera a helyén, a morcos báty érdeklődése is felcsigázva, nagy adag édesség bekészítve, indulhat a kémkedés! Ami olyan jól sikerül, hogy a gyerkőcök csakhamar életük kalandjában találják magukat, a Mikulás szánjának fedélzetén. Akad azonban egy kis gond. A váratlan érkezés azonban feldúlja az öreg szakállas programtervét, az ajándékozási misszió is veszélybe kerül. Ajándék nélkül sem teljes, így kis hőseinknek kell kijavítani a csorbát, és megmenteni a Mikulás hírnevét.

Clay Kaytis (Angry Birds – A film) mozija nem teljesen gyerekbarát. Noha leginkább a Mikulás közszeretetnek örvendő alakjára és az ünnep fényére összpontosít, megvalósítását tekintve közelebb áll Quentin Tarantinóhoz, mint a piros puttony színpompás és édes tartalmához.

A Karácsonyi krónikák ugyanis nagy adag humorral, felnőttek számára sokkal könnyebben befogadható jelenetekkel és nem kevés akcióval került a Netflix programfüzetébe.

Szó sincs arról, hogy a kisebbek ne nézhessék meg, de azért az olyan jeleneteknél, mint mikor Russel a rendőrőrs fogdájában frenetikusan idézi fel egykori Elvis Presley szerepét, vagy egy bűnbanda raktárában zajló akcióba csöppenünk, a legkisebbeknek csak pislogni marad ideje. A felnőttek azonban remekül szórakoznak majd, azt garantálom.

A film ugyanis nem az a negédes, cukormázas, mézeskalács illatú alkotás, mint a legtöbb Mikulásos mozi, hanem egy lazára vett, kalandokkal teli és felnőtt fejjel is abszolút működőképes vígjáték, mely részben a Csoda a 34. utcában, részben a Tapló télapót idézi, de azért természetesen fogyasztóbarát üzemmódban. Senki se gondoljon 18+-os filmre!

Leülhet bátran elé az egész család, mert a nagyszerű színészek és a kellően ünnepire hangolt történet mindenből pontosan annyit kínál, ami a felhőtlen szórakozáshoz feltétlen kell. Ideális a felnőttebb gyerkőcöknek, és a gyermekibb lelkű felnőttek sem fognak csalódni benne.

A Karácsonyi krónikák második részében az első mozit jegyző Clay Kaytis már nem vállalta a rendezői széket, így az első rész produceri feladatait ellátó, legendás karácsonyi filmeket jegyző direktor, Chris Columbus vette át tőle a stafétát.

Ez a váltás azonnal érezhető a filmen. Az első rész mozgalmasabb és sokkal inkább komolyra vett szórakozását felváltja a cukormázas karácsonyi filmekre oly jellemző sziruposság, manók és a Déli sarkon leledző Mikulásbirodalom csöpögős hangulata. A Reszkessetek betörők rendezője ismét elemében van, százszázalékosan az ünnepre hangolódva készítette el filmjét, mely attól eltekintve, hogy nyakig önt mézédes sziruppal, úgyszintén remekül működő darab.

Ebben a fejezetben Mikulás (Russel) és Mikulásné (Goldie Hawn) kerülnek előtérbe, a birodalmukat működtető, imádnivaló kis manókkal karöltve.

A történetről annyit, hogy az első részből megismert kis család visszatér a porondra, ezúttal főleg Kate-re fókuszál a történet, aki édesanyja udvarlójának kisfiával, Jackkel karöltve tér vissza a Mikulás puttonyához, hogy újfent megmentsék az ünnep ragyogását.

Történik ugyanis, hogy az egyik manó időközben emberi létre kárhoztatott, mivel túlságosan sok borsot tört Mikulásék orra alá, így büntetésben részesült. Belsnickel ezért csúnya bosszút forral. Le akarja igázni Mikulás birodalmát, és saját ünnepet akar faragni magának. A bosszú azonban sosem jó irányadó, mint azt tudjuk. Egy morcos manó nem okozhat fennakadást Mikulásék életében. Kate és Jack így Mikulásnak besegítve megpróbálják jobb belátásra bírni Belsnickelt, és ezzel egyúttal megmenteni a karácsonyt is.

Columbus rendezése sokkal inkább a gyerekekre koncentrál, mind felépítésében, mind cselekményét tekintve. A sztorit abszolút Mikulásné, vagyis Goldie Hawn viszi, aki amolyan szerethető tyúkanyó szerepében tündököl. Mosolygós jelenléte örömmel tölti meg a filmet, nagyon érezni a közte és Russel közötti évtizedes harmóniát. Nagyon jó együtt látni őket ebben a szerepben, ez már önmagában sikerre viszi a filmet.

A többi azért már hagy némi kivetnivalót maga után. A gyermekded kalandok színes sokasága a sokkal inkább bevállalós első rész után kissé megfekszi az ember gyomrát. Tény, hogy nagyon cukik a manók, színesek és roppant vidámak a történések, olyan az egész, mint Óz birodalmának sokasága, de a szaloncukorból is idővel elegünk lesz, ha kilószám tömjük magunkba. Márpedig a sok bejgli és egyéb finom süti mellett az ember hajlamos megfeledkezni a mértékletességről. Kissé ezt éreztem a Karácsonyi krónikák második etapjának megtekintése közben.

Egy biztos, nincs megállás egy pillanatra sem. A két főszereplő gyerkőc külön-külön kap feladatot a nagy ünnepmentő akcióban. Kate a Mikulással tart, Jack pedig Mikulásnénak segít menteni a menthetőt.

Klasszikus sémák alapján épül fel a történet, nem okozok szerintem nagy meglepetést azzal, hogy leírom végkonklúziónak, „minden jó, ha a vége jó”. Ez ugyanis erre a mesére is tökéletesen igaz.

Tündéri kis mozi ez, melyben cuki manók, porcukor hóesés és Mikulásné szerető ölelése visznek minket a távoli mesebirodalomba, ahol a szeretet ünnepén mindenki szélesre tátott szájjal nézi végig a mesésen izgalmas kalandokat, miközben nagy pohár forrócsokoládét szürcsöl és legalább 20 szelet bejglit töm magába a szaloncukrok kötelező bontogatása mellett.

Kurt Russellék nagyszerű párosa mégis sikerre viszi ezt a részt is, az ember nosztalgikus hangulatban mereng el a karácsonyi ünnep valódi fontosságán, mely között első helyen szerepel a szeretet, majd a megértés és az összetartás.

Tanulságos mozik ezek, melyek más-más megközelítéssel, de csakis jót akarnak, és ezt szerencsére sikeresen tolmácsolják is a nagyérdeműnek.

Békés, boldog karácsonyt mindenkinek!

Az első részről itt, a másodikról pedig itt találsz további információkat.
Képek forrása: TMDb