Pszichoanalízis mesterfokon - TUDHATTAD VOLNA (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2020-12-07 | Juhász Péter

Annyi manapság a sorozat, mint égen a csillag. A Netflix és az HBO világában hetente jelennek meg újabb szériák, melyek közül szerencsére egyre több az igazán jó alkotás, mostanság pedig egyenesen mesterművek jönnek sorra velünk szembe. A Hugh Grant és Nicole Kidman főszereplésével készült Tudhattad volna nem csupán izgalmas krimi, hanem lehengerlő dráma és tűpontos pszichológiai analízis.

A történet szerint Grace és Jonathan Fraser az amerikai álom hiteles megtestesítői. A nő sikeres pszichológus, férje elismert orvos. Mindketten szakmájuk vezéregyéniségei. Baráti társaságuk a legelitebb körökből tevődik össze, fiúk a legnevesebb iskolába jár. Látszólag remekül élnek, idilli környezetben, tökéletes egyensúlyban. A hétköznapok viszonylagos nyugalmát egy napon aztán rettenetes dolog töri darabokra. Holtan találják az egyik anyukát, akinek 10 éves fia gyermekükkel járt egy iskolába. A fiatal nő kegyetlen gyilkosság áldozata lett, a szálak pedig egyre közelebb érnek a Fraser családhoz. A nyomozás döbbenetes dolgokat tár fel, lassan magával rántja a tisztes orvost és feleségét is, akik a bizarr ügybe keveredve kénytelenek szembesülni saját hamis életükkel is. Az aggodalom, rettegés és tucatnyi felismerés szép lassan darabokra tépi a meghittnek vélt légkört a békés otthoni fészekben. Grace és férje addigi élete pillanatok alatt a legsötétebb rémálmukkal vetekszik.

Régebben azért idegenkedtem a több epizódos cselekménytől, mert idővel sajnos elengedtem őket. Képtelen voltam hosszú évadokon át követni egy-egy történetet. A mostanság egyre divatosabb minisorozatok azonban hosszúra nyúlt játékfilmként vonzzák a nagyérdeműt. Az igazán sikeres darabok azonnal magukkal ragadnak, és nem engednek egészen a végkifejletig. A Tudhattad volna az egyik legnagyszerűbb ilyen széria, remekül aknázza ki mind a 6 epizódját.

Susanne Bier rendező (Madarak a dobozban, A tűz martaléka) félelmetes precizitással tárja fel az emberi lélek sötét oldalát. Már eddigi rendezéseiben is sikeresen nyúlt a pszichéhez, mint alapanyaghoz, az elme rejti ugyanis a legijesztőbb dolgokat az ember életében.

Hugh Grant, merem leírni, élete szerepében látható a súlyos titkokat magába rejtő orvos szerepében. Jelenléte a vásznon döbbenetes erővel hat nézőjére. Tökéletes, amit csinál. Ritkán látni ennyire őszinte és hiteles alakítást. Korábban nem rajongtam érte, nem tudtam mit kezdeni a bárgyú kutyus szerethető ábrázatával az arcán, és majd minden szerepben ugyanazt láttam tőle. Aztán jött az Egy fiúról meg a Zene és szöveg és a Sztárom a párom kaliberű romkomszínész egyre többet engedett látni magából. Szép lassan összeállt előttem az a mesteri színész, aki most, ebben a sorozatban abszolút a csúcson jár. Grantet ebben a szerepben egyszerűen látni kell!

Csakúgy, mint sorozatbeli partnerét, Nicole Kidmant, aki szintén frenetikus a pszichológusnő szerepében. De, a sornak itt még messze nincs vége. A nagyapát alakító, veterán Donald Sutherland is kiemelkedő, és a többi színész, köztük a húszas éveiben járó Matilda De Angelis és a család kisfiát alakító Noah Jupe is megér egy misét!

A széria 6 epizódon keresztül szabályosan az orránál fogva vezeti nézőjét. Már az első perctől kezdve azon agyalsz, vajon ki lesz a gyilkos, mi állhatott szörnyű tettének hátterében. A remek forgatókönyvnek hála, a csavarokkal teli történet egyre érdekfeszítőbbé válik. Egy tény, kell azért némi érdeklődés a lélektani dolgokhoz is. Nem árt tisztában lennünk a pszichológia egyes elemeivel. Súlyos korrajzok kerülnek szemünk elé David E Kelly (Hatalmas kis hazugságok) forgatókönyvéből, páratlan színészi alakítások teszik hitelessé a rémálomszerű sztorit. Sorra merülnek felszínre egyeseknek talán kissé unalmasnak ható, apró szappanbuborékok, melyek aztán egyenként pukkannak ki az epizódok alatt, és egyre több kérdést vetnek fel. Nincs megállás, egymás után érkeznek a puzzle újabb elemei, egyre több mindenre vetül fény.

Imádom az olyan okos fejtörőket, amiben nem csupán komótosan előadott magyarázatokat kapunk, hanem fenntartják végig érdeklődésem. Ezért sem szerettem soha a túl hosszúra nyújtott, száraz sorozatokat, és részesítem ma már sokkal inkább előnyben a viszonylag gyorsan révbe érő történeteket.

A Tudhattad volna félelmetes pszichológiai analízis, súlyos kórképekkel fűszerezve. Színészi alakításait tekintve pedig igazi mestermű. Borzongatóan izgalmas és csavaros, okosan felépített, pillanatnyi szünetet sem hagyó történettel, remek zenei aláfestéssel, szépen komponált képekkel hat nézőjére. Hangulata remekül illeszkedik a mostani, széthullott, kétségekkel teli világhoz. Minden egyes epizódjában tartogat némi meglepetést, és az egyik legerősebb befejezést nyújtja, mit valaha képernyőn láttam.  Tökéletes, ez van!

Képek forrása: IMDb

További információkat a filmről a Mafab oldalán találsz.