Popcornmozi, kivételes erényekkel – A SZIGET (2005) kritika

Házimozi ajánló | 2020-12-15 | Szombati Zoli

A méltatlanul kevés figyelmet kapott filmek sorában időnként feltűnik egy-egy olyan mozi is, melynek egyébként minden adottsága megvolna ahhoz, hogy kellően nagyot szóljon, ám ez valamiért mégsem történik meg annak ellenére, hogy nívós gárdával készült, akciódús látványelemekben bővelkedő filmként kerül a piacra. A sziget ráadásul egy olyan rendező keze nyomát viseli, aki (legalábbis ekkoriban még) kifejezetten "közönségmágnes" popcornmozikat készített. A videoklipek világából érkező, jellegzetes dinamikus rendezői stílusjegyeket magáénak tudó Michael Bay - Jerry Bruckheimer producerrel karöltve - egyfajta ikonná nőtte ki magát ebben a műfajban, melynek alapjait kétségkívül a '90-es években rakta le. Ezidőtájt a neve számos szórakoztató akciófilmet fémjelzett, melyek közül szerintem feltétlenül A szikla (1996) volt a legkiválóbban sikerült, Sean Connery jutalomjátékával. Azt azért szintén meg kell említeni, hogy Bay koncepciója néhány esetben túlságosan is lebutított, sőt fájdalmasan klisés történetvezetéssel állt elő, markáns vizuális stílusának élét ez a tény mindenképpen jelentősen tompította, gyakorlatilag egész eddigi pályafutása alatt. Az ezredfordulós Pearl Harbor például az egyik legjobb potenciállal rendelkező filmje lehetett volna, melyet sikerült egy teljesen érdektelen szerelmi szál kiemelésével ordító giccsbe fullasztania, amit a kiválóan felépített, látványos akciójelenetek sem tudtak alapjaiban menteni. A sziget viszont egy sokkal jobb arányérzékkel rendelkező, ráadásul a kötelező vizuális elemeken túl igen elgondolkodtató témát is feszegető, itt-ott remek párbeszédeket felvonultató, kiváló főszereplőkkel rendelkező, jó dinamizmusú akciófilm, sőt a történetben elhelyezett humoros elemek sem kínosak ezúttal. Talán nem meglepő, hogy Bay második legjobbjának ezt a filmjét tartom, bár sem kritikai, sem pedig átfogó közönségsiker nem övezte, sőt a rendező viszonylatában kifejezetten gyengén teljesített a mozipénztáraknál is. A direktor a kifejezetten harmatos amerikai bevételi mutatókért elsősorban a Dramworks elbaltázott kampányát nevezte meg, ráadásul a július közepi premierdátum sem volt túlontúl szerencsés. A Warner Bros. forgalmazásában világszerte némileg jobban muzsikált a film, de az elvárásoktól messze elmaradt, ebben talán a túl általánosnak ható címválasztás is szerepet játszhatott.

Egyik főszereplő sem az, akiket pont egy vérbeli akciófilmhez képzelnénk el, azonban szó nincs elhibázott castingról, a mozi nagy erőssége az aktori névsor. A férfi főszerepet a szimpatikus kisugárzású, remekül kvalifikált Ewan McGregor kapta, hitelességéhez pedig hozzájárult, hogy karakterének (Lincoln 6-Echo) lényegi eleme az intelligencia. A színész nagy évet zárt, hiszen a Star Wars prequel trilógia ekkorra ért a finishbe. Partnere az a Scarlett Johansson lett (Jordan 2-Delta), aki már szintén elsővonalas sztár volt, sőt Bay hatalmas karriert jósolt neki. Nem mennék el szó nélkül amellett, hogy a színésznő szerintem ebben a filmjében festett a legdögösebben. :) Steve Buscemi karaktere (Mac) ezúttal is a humorosabb jelenetek felelőse, a céget irányító cinikus, istenkomplexusban szenvedő orvost (Dr. Merrick) pedig Sean Bean játssza. Valahol vicces, hogy mindig olyan karaktert hozott ekkoriban, amelyik fűbe harap. A 2000-es évek közepén még nagyon jól csengett a benini származású Djimon Hounsou neve Hollywoodban, aki Spielberg Amistad (1997) című drámájával került a reflektorfénybe korábban. Ezúttal egy nehezen azonosulható üldöző karaktert (Mr. Laurent) hoz. Michael Clarke Duncan pedig a rendező kérésére egy kisebb szerepet vállalt el (az Armageddon volt az a Michael Bay film, mellyel befutott). A történet - akciófilmhez képest - érdekes kérdéseket boncolgat: 2019-re egy eugenikai szempontból disztópikusnak nevezhető jövőkép tárul fel az emberiség előtt. Legalábbis azok számára, akik ki tudják csengetni azt az ötmillió dollárt, mely az élet jelentékeny meghosszabbításával kecsegteti a tehetős klienseket. Ők pontosan nem sejtik, mi zajlik a háttérben, csak annyiról értesülnek, hogy egy elzárt laboratóriumi komplexumban a DNS-azonos klónjukat hozza létre egy biotech cég, Dr. Merrick irányításával. Amennyiben életveszélybe kerülnek, a tízéves ember értelmi szintjével rendelkező klónjuk fog szervbankként szolgálni a számukra, de gyerekszülésnél is jó szolgálatot tehetnek. Azt már elhallgatják előlük, hogy a klónok humán tulajdonságokkal rendelkeznek, mivel tudat nélkül, teljesen elszigetelve, alapvető érzelmi ingerek hiányában a szervek sem lehetnének működőképesek. A rendszer nem engedi a klónok individuális gondolkodását, sőt kifejezetten veszélyesnek értékeli, hiszen potenciálisan romba döntheti az üzletet. A számos szigorú rendszabály közt élő klónok abban a hiszemben nevelkednek, hogy egy külvilági fertőzés túlélői, akik közül a kiválasztottak eljuthatnak a vágyott édenkertbe, a szennyeződéstől mentes "szigetre", melyről a heti rendszerességű sorsolás dönt. A dolog szépséghibája, hogy ekkor a mit sem sejtő klónt a műtőbe viszik, és a továbbiakban kiiktatják. Lincoln 6-Echo egy különös egyed, hiszen hajlamos kérdéseket megfogalmazni saját létezése kapcsán, sőt megkérdőjelezni a komplexum szigorú rendszabályait. Bár a testi kontaktus tiltott, így a szexualitás sem ismeretes számukra, mégis kifejezett vonzalmat érez Jordan 2-Delta iránt, ami kölcsönösnek bizonyul. Lincoln bár hisz a "sziget" létezésében, egy véletlennek köszönhetően szembesülni kénytelen azzal, hogy hite puszta illúzió, és a létezése a tét. Nagy szerencsével sikerül megszöknie Jordannel együtt. A cél, hogy megtalálják megrendelő "szponzorukat" és leleplezzék a vállalatot, amely természetesen nem tolerálhatja a termékszökést. Dr. Merrick egy spéci kommandósalakulatot küld utánuk, hogy mindenképpen végezzenek a szökevényekkel. Laurent ügynök vezetésével a különítmény azonnal a nyomukba ered...   

A sci-fi elemeket is magába olvasztó történet kifejezetten érdekfeszítő, és egy olyan akciófilm alapjait teremti meg, amelyben kivételes módon nyomós téttel szembesíthető a néző (már aki szeret elmerengeni például a morális vonatkozáson, ugyanis ezúttal bőven felmerül). A 2019-re prognosztizált idősík persze kissé nevetséges, hiszen 2005-ben senki nem gondolhatta komoly képpel, hogy másfél évtized múltán a klónozás ilyen szinten lehet (talán szempontként szerepelhetett, hogy nem akartak túlságosan futurisztikus jövőképet vizualizálni költségvetési okokból). Azt nem mondhatjuk, hogy a sztori felvetései az újdonság erejével hatnának, az igényességre törekvő gondolatiság azonban elég szokatlan a műfajban, különösképpen egy Michael Bay filmben, így komoly pozitívum. Egy kínos plágiumperre azért majdnem sor került (a "színfalak" mögött rendezték), és a Logan futása (1976) is bőven eszünkbe juthat. Sőt, a Szárnyas fejvadász (1982) tartalmi vonatkozásai is felidéződhetnek, ha a replikánsokat a klónok helyzetével vetítjük elnézően párhuzamba (emlékképek betáplálása, a teremtés aktusa, az ember mint teremtő viszonya saját kreatúrájához, mely öntudatra ébred). Persze Ridley Scott klasszikusa, Philip K. Dick tollából, filmtörténeti és megvalósítási szempontból is sokkal magasabb ligában játszik. Az önhittségében istent játszó ember mint teremtő, archetipikusan Mary Shelley Frankenstein történetére asszociál, és kétségkívül akad hasonló aspektusa Dr. Merrick személyiségének és törekvésének. A sziget vizualitásának hangulatában némi analógia mutatkozik George Lucas "vizsgafilmje", a THX 1138 (1971) disztopikus jövőképével, hiszen a rendező az orvosi létesítmény bemutatásakor majdhogynem ugyanazt a színvilágot alkalmazza (fehéres, ezüstös dominancia), bár a dizájn ezúttal egyáltalán nem minimalista. Akárhogy is, Michael Bay kivételesen nem csak egy szimpla és jól kinéző akciómozit rendezett, hanem futurisztikus disztópiájához hozzárendelt egy igen ambivalens, de azért komolyan vehető ideát is a maga humánetikai megfontolásaival, emberjogi kérdéseivel, sőt a klónok öntudatra ébredése is érdekes szál. A felvázoltak alapján a film első fele az igényesebb, a kidolgozottabb, majd egy elég éles határvonallal megy át üldözős akciódömpingbe a történetvezetés, ami nem volt egy elvetélt kombináció. A legvégére azért a patetikus, sőt kissé nyálas képektől sajnos megint nem tudott elszakadni a rendező, s bár az akció dinamizmusa és tempója alapvetően remek, a gigantomán akcióorgiától sem mindig tudott tartózkodni. Utóbbi részek egyébként tele vannak kézikamerás felvételekkel: Bay alkalmazta először mozifilmen az ekkor piacra került, kis tömegű, könnyen kezelhető Arriflex 235 kamerát, melyet nagyon megkedvelt. Az Avatart is jegyző Mauro Fiore egész jó operatőr, izgalmas beállítások ezúttal is akadnak, néha azonban szerteszéjjel mozog a kép, ami kissé zavaró. A kaszkadőrök szokás szerint kitettek magukért, akadt néhány súlyosabb baleset is.

A grandiózus forgatás három államban zajlott: Kalifornia, Michigan, illetőleg Nevada, kezdeném is az utóbbiakkal. A film második felében a belvárosi üldözések helyszíne nem Downtown Los Angeles, hanem szorgos utómunkával "vált azzá", így került virtuálisan a filmbe a Union Station, a Gas Company Tower és a Caltrans District 7 HQ Building. Ugyanis Detroit belvárosában forgatták a zömét, ahol engedélyeztek nyolc utcányi lezárást, mely az angyalok városában jobbára kivitelezhetetlen lett volna. Ugyanitt akadt egy interior set is, mégpedig az 1988-ban bezárt egykori vasútállomáson: Michigan Central Depot az épület neve. Nevadában értelemszerűen a sivatagos jeleneteket vették fel, kiemelendő a Rhyolite Ghost Town nevű romváros, ahová a szökés után hőseink legelőször jutnak el. Kaliforniában két régiót emelnék ki: az egyik Coachella Valley, mégpedig a Salton Sea sóstó környéke. Itt volt a bár (Old Marina Yacht Club), ahol a szökött klónok találkoznak Steve Buscemi karakterével, mára ez átépült Visitor Centerré sajnos. A másik régió Greater L.A. Ezek közül nekem a vasúti kerekeket szállító kamionos üldözésjelenet a kedvencem, ugyanis pontosan azon a pályaszakaszon forgatták Long Beach ipartelepi részén, ahol a Terminátor 2. - Az ítélet napja Cryoco kamionos üldözési jelenetsorát (egyből feltűnik egyébként figyelmes szemnek a híd alapján). Akadt még üldözés  Terminal Islanden is, Lincoln "szponzorának" háza pedig valóban San Pedro kikötőjénél található, ha már a környéknél tartunk. Végezetül pedig, a mára megszűnt Downey Studios adta a stúdióhátterű helyszíneket a filmben.

Kiemelt kép

További képek: 1+2+3

A film Mafab oldala