Krimi a javából! - LÁTLAK (2019) kritika

Házimozi ajánló | 2021-01-07 | Juhász Péter

Hány olyan filmet láttunk már, amiben egy család életét különös dolgok zavarják meg? Amikor a házban furcsa zajok keletkeznek, magától beindul a zene, vagy valami egészen különös módon apuka beszorul az ajtók mögé. Ugye, hogy sokat. Akkor mégis miért írom azt, hogy feltétlen nézzétek meg Adam Randall legújabb rendezését? Mert vannak olyan mozik, amik képesek ezt a sémát sikeresen felülírni. A Látlak nem mondom, hogy a 2019-es év filmje, de az biztos, hogy az egyik legkellemesebb meglepetése.

A tízéves Justint elrabolják, Greg Harper (Jon Tenney) nyomozó kapja az ügyet. Az egyik bizonyíték összekapcsolja az esetet egy korábbi emberrablás-sorozattal, ám a tettest már évekkel ezelőtt elítélték. A nyomozó feleségének, Jackienek (Helen Hunt) titkos viszonya van, amiért fiuk, Connor (Judah Lewis) nagyon neheztel az anyjára. A család házában furcsa dolgok kezdődnek. Eltűnnek az evőeszközök, több kép a falról, Jackie kedvenc kávésbögréje, Connor szobájában pedig egy különös maszk van az ágy alatt. Amikor Jackie szeretője egy furcsa balesetben meghal, a nő pánikba esik, mert azt feltételezi, saját fia a tettes. Közben valaki megjelenik a fiú szobájának ajtajában azzal a furcsa maszkkal a fején.

Ahhoz, hogy valóban élmény legyen a film, ennél többet most nem szabad elárulnom. A történet alapvetően ismerősen indul, eleinte nem is csigázza fel túlzottan az érdeklődést, mert többször mélázol el azon, miképp került Helen Hunt arca helyére az elmúlt években egy maszk, semmint tűkön ülnél az izgalomtól.

A történet felütése ugyanis nem tartogat sok újdonságot. Azokat a fogásokat hozza, amivel ugyan fel tudja kelteni érdeklődésed, de nincs még benne semmi extra. Titokzatos pillanatok, hatásos zenei aláfestés és kellően misztikusra vett képi világ, hozzá meglepett arcok. Az, hogy miképp jut el a kedves néző a sorsdöntő pillanatig, aminek köszönhetően a Látlak óriásit lép előre a megszokott parafilmekhez képest, az a következő dolgok érdeme.

A film felépítése roppant okos. A kezdeti bizonytalanságot szép lassan felülírja a forgatókönyv agyafúrtsága, melynek hatására a néző nagyokat pislog majd a történet második felében. A jó szereposztásnak, valamint a precízen beillesztett ijesztéseknek és a feszültség kellő adagolásának köszönhetően lesz igazán működőképes ez a lassan építkező rejtély.

A brutál jól megcsavart sztori mindent megmagyaráz a film második felében, csak épp nem úgy, mint azt általában megszokhattuk. Most nem a titokzatos dolgok óvatos kibogozásával kapjuk meg a magunkban feltett kérdésekre a választ, hanem egy teljesen új értelmet nyert történettel szembesülünk. A film második fele ugyanis olyan lökést kap, amivel kezdeti bizalmatlanságomat a pillanat tört része alatt dobtam el, és így az utóbbi idők egyik legkellemesebb thrillerét nézhettem végig.

Sok mindent nem szabad elárulni a filmről, mert tipikusan NO SPOILER kategória, amit jelen esetben tényleg szigorúan be kell tudni tartani. Elég annyit elárulnom, nem Helen Hunt lesz a főszereplő, amit nem is bánok annyira, mert a Lesz ez még így se Oscar-díjas művésznőjét szinte meg sem ismertem, mikor először feltűnt a színen. Nem akarom bántani szegényt, de sosem fogom megérteni, miért kell múmiát csinálni magunkból idősebb korunkra. A kiváló színésznő arca eltűnt a temérdek plasztika alatt, ami eleinte szabályosan elterelte figyelmem a vásznon látottakról. Roppant szomorúvá tesz az ilyesmi.

A Látlak akkor indul be igazán, amikor azt mondanád magadban, láttam már ezer ilyet. Abban a szent pillanatban a homokóra hirtelen megfordul, és az addig lepergett történet egy teljesen más szemszögből kerül bemutatásra, amivel a film hatalmasat nőtt szemünkben. Nem világmegváltó darab, mert akad azért pár jelenet, amikor felszisszen az ember, de ezeket ügyesen átlépve nagyon kellemes meglepetés ér majd mindenkit, aki rászánja az időt. 

Kiemelt kép

További képek: 1+2