A háború démona – SHADOW IN THE CLOUD (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2021-01-14 | Juhász Péter

Maude Garrett (Chloe Grace Moretz (Kick/Ass, Engedj be) a II. Világháborúban titkos küldetést hajt végre egy B-17-es bombázó fedélzetén. A repülőgép férfiakból álló legénysége természetesen kuncogva fogadja a szőke lányt, azonnal záporoznak irányába a hímsoviniszta poénok. Maude azonban elszánt nőszemély, nem egy ijedős csitri, aminek még jó hasznát veszik majd a későbbiekben. 

Miután a gépen nem maradt több üres hely, a lányt a gép alján levő lövészkabinban szállásolják el. A magával hozott szigorúan titkosnak minősített csomagot pedig az egyik legényre bízzák. Ahogy felszállnak, izgalmas és igencsak érdekes kaland veszi kezdetét. 

A főleg televíziós sorozatokat jegyző rendezőnő, Roseanne Liang mozija különös darab. A forgatókönyvet az a Max Landis jegyzi, aki Az erő krónikája és a Victor Frankenstein mellett Will Smith látványos moziját, a Bright-ot írta. Alapvetően jól indul, a film a plakátját ismerve meg is lepődtem a viszonylag komoly felütésen, az első 30 perc kamaradarab-szerű felépítésén. Chloe Grace Moretz egy ideje eltűnt szemeim elől, elsőre főleg az tűnt fel, a Kick/Ass kislánya időközben bizony felnőtt. 

Maude szerepében természetesen nem egy Meryl Streep kaliberű alakítást nyújt, de abszolút jól játszik, a film első felét maximálisan viszi a hátán. Jók a párbeszédek, a lövészkabinban rekedt lányt felülről inzultálják a kanos katonák, ő pedig szépen kiosztja mindegyiket. Kezdtem kellemesen csalódni, amikor beindult a film úgymond második fele. A kezdeti komolykodást hamarosan felváltja a totális bugyutaság, mely azonban egészen fogyasztható kivitelben kerül az asztalra.

A gépen megjelenik ugyanis egy leginkább óriási denevérre emlékeztető rémség, mely kizárólag egyet szeretne, borsot törni hőseink orra alá. Nem elég az ellenséges repülők amúgy egészen látványosra sikerült ostroma, a fedélzeten egyre növekvő feszültség, olyan pluszt pakoltak ebbe az alig 80 perces mókába, hogy még most is a fejem fogom a látottaktól. 

A démoni jelenés mellé beindul a film feminista kampány vonala, ami egyrészt abban nyilvánul meg, hogy lánykánk a titokzatos csomag érdekében Superman-t lazán lepipáló mutatványokat hajt végre a repülőgép törzsén, valamint átvált harcias amazonba. 

Valahol itt érkezett el az a pillanat, amikor elkezdtem azon gondolkodni, most engem átvertek, és remélhetőleg kapok majd valami érdemi választ az imént látott történésekre, vagy tényleg ez van, így akarják nekem eladni ezt a filmet? 

Mindenki nyugodjon le a pillangóba, ez még csak a kezdet! Anélkül, hogy elspoilerezném az egészet, elárulom, a szőke lány cirkuszi produkciót megszégyenítő mutatványa a repülőgép törzsén csupán az introja a következő közel 40 percnek, ahol még az is megtörténik majd, amit józan ésszel fel sem lehet fogni. 

A II. Világháborús alappal induló mozi átvált giga gonosz denevérmanó hajszába, döbbenetes, viccesen rossz pillanatok tömkelegébe, melyek valamilyen megmagyarázhatatlan módon mégis befogadhatóvá válnak. Egyszerűen azért, mert muszáj vagy elengedni mindennemű racionalitást, máskülönben idő előtt kikapcsolnád az egészet, és mindenkit elküldenél melegebb éghajlatra, aki azt merészelte mondani, nézd meg ezt a filmet! 

Még most is csak pislogok, ez meg mégis mi a búbánat volt? El nem tudom mondani, pedig nagyon kaparom a megfelelő szavakat. Tudod, mit? Rád bízom a többit. Ha egy látványos, ám idővel teljesen komolytalanná váló mozit akarsz ma este nézni, amiben tucatnyi akciójelenettel és elképesztően megosztó pillanatokkal bombáznak majd téged, ám legyen. Lelked rajta. 

A színészek közül leginkább a főszerepben látható, immáron felnőtt nőként bemutatkozó Chloe Grace Moretz hozza a legtöbbet. Jó, nem kell azért valami eget rengető alakításra gondolni, de tényleg jó ebben a szerepben. Még az utolsó percekben látható feminista tananyagban is örömteli, amit művel. Ismétlem, addigra viszont muszáj lesz elengedni a filmmel kapcsolatos elvárásainkat, máskülönben egészen biztosan összetörünk valamit a közelünkben! 

A Shadow in the Cloud azon mozik gyűjteményét gyarapítja, mely egészen biztosan bejön majd sokaknak, mások azonban a pokolba kívánják szőröstül-bőröstül az egészet. Én most úgy vagyok vele, sajnálom, hogy amit az elején felépítettek félúton a kukában végezte, de mivel sikerült útközben átkapcsolnom az agyamat, képes voltam befogadni a film második felét is. Így most pislogok itt tovább serényen, kuncogok nagyokat, közben azért időnként elengedek egy-egy,”Ez meg mégis mi a tököm volt?” mondatocskát is.

Kiemelt kép

További képek: 1+2+3