Atmoszférikus horror a köbön – THE DARK AND THE WICKED (2020) kritika

Házimozi ajánló | 2021-01-28 | Juhász Péter

Vannak a horrorfilm mezsgyéjén olyan, kiváló hangulattal megáldott darabok, melyek apró neszek, zörejek, és különféle hangok bevetésével képesek a legdurvább félelmeinket elővarázsolni a kalapból. Bryan Bertino (A hívatlanok) rendezése egyike a legjobb ilyen moziknak, mi mostanság napvilágot látott.

Louise és Michael testvérek, akiket halálos ágyán fekvő apjuk húz vissza a családi gazdaságba. Anyjuk már megérkezésükkor roppant furcsán viselkedik, úgy tűnik, valami furcsa erő uralkodik a házban. Miután másnap felakasztva találják meg a csűrben, Louise és Michael rádöbben, komoly veszély fenyegeti őket. A démoni entitás egyre félelmetesebb és halálosabb módon fonja a karjaiba őket.

Bertino mozija nem mondható forradalmi darabnak, abban viszont elsőrangú, ahogy a műfaj berkeiben előforduló eszközökkel bánik. Már a bevezető képsorok alatt úrrá lesz rajtunk valamiféle kényelmetlen feszengés, és ez így is marad a sokkoló végkifejletig.

Aprólékosan halad előre a történet, a cseppenként adagolt jumpscare-ek félelmetesen jól működnek. Hosszú évtizedes filmes múlttal, több tucat mozgóképpel a hátam mögött, végre ismét átéreztem, mit is okoz egy jól kivitelezett horrorfilm.

A folytatásban elsőként anyuka szörnyű halálának leszünk szem és fültanúi, majd a film felépítésének köszönhetően, napról-napra szembesülhetünk a farmon uralkodó, lidérces dolgokkal. A testvérpár eleinte megpróbál reális magyarázatot találni a kegyetlen jelenségekre, ezekben külső segítőik is érkeznek. A család farmer barátja, az apjukat ápoló nővér, vagy az idős pap. Lassacskán azonban kiderül, a meleg otthoni fészek mélyén durva dolgok lappanganak. Ahogy telnek a napok, egyre többször tör ránk a rettegés, a főszereplőkkel együtt próbáljuk megérteni, mi a fészkes fene folyik itt tulajdonképpen?

A film legfőbb varázsa az egyenletesen kitartott, hátborzongató hangulatában rejlik. Szuggesztív képi világával, a brutálisan profi hanghatásokkal, és a zenei aláfestés borzongató erejével magával ragad, és egy lelkünket alaposan megtépázó utazásra invitál, melyben az ördögi jelenések egyre sűrűbben fonják nyakunkra jéghideg, oszlásnak indult kezeiket.

Nem először látunk ilyen mozit. Ezerszer ismételt séma mentén halad a történet. A tipikusnak mondható, nem tudjuk, mi folyik, és mi vár ránk a következő percekben metódusok, mégis remekül működnek.

A film színészei is jók. A főszerepben New York jelenlegi legtehetségesebb színházi színésznője, Marin Ireland (Az ír) látható, aki nagyszerű a kétségekkel, és egyre nagyobb rettegéssel küzdő lány szerepében. Szeretett édesapjuk csendesen pihen ágyában, mit sem lát a körülötte levő borzalmakból. Lánya mindenben megpróbál segítségére lenni, hiába küzd lassan józan eszéért, nem adja fel szeretett szülei házát. Testvére már kevésbé lelkes, ahogy egyre több különös dologgal szembesül, úgy vágyik haza, szerető családjához. Kérdés csupán az, van-e kiút a farmra telepedő iszonyatból?

A film remekül kiaknázza a kamaradarabokra jellemző minimalizmust. Nem akar többet, mint amit az ember érdemben el tud képzelni a psziché határán imbolyogva. Ez azonban, remekül működik. Újfent bebizonyosodik, a kevesebb olykor több.

Alig néhány olyan jelenet akad a filmben, ahol kissé ingattam a fejem. Van pár pillanat, aminél enyhe elbizonytalanodást éreztem, és akad azért olyan történés is, ami enyhén hatásvadásznak bizonyul.

Nem vagyok azért teljesen elégedett a fináléval sem, az utolsó másodpercek csak további kérdéseket tesznek fel, pedig én nagyon szerettem volna választ kapni az események igazi miértjére. Így azonban, el kell fogadnom a sémát, hogy nem feltétlen kell mindent megmagyarázni, akkor is ütős filmet láthat a nagyérdemű.

A mostanság látott darabok azonban inkább csak elvették kedvem a műfajtól, alig néhány cím maradt meg emlékezetemben. A sokadik The Conjuring meg Fűrész, és társai filmek mellett viszont üde színfoltnak számít Az örökség, a Midsommar, vagy éppen most a The Dark and the Wicked. 

Kiemelt kép

További képek: 1+2