Pusztító lángok fogságában – KOLLEKTÍVA (2019) kritika
2015 őszén tűz ütött ki Bukarest egyik kedvelt szórakozóhelyén. A Colectiv néhány perc alatt izzó lángtengerben úszott. Az Goodbye to Gravity metálzenekar tagjai és a rajongók kétségbeesetten próbáltak kimenekülni a lángok fogságából.
A lemezbemutató koncerten a pirotechnikai eszközök ugyanis lángra lobbantották a klub mennyezetét borító zajszigetelő anyagot, a tűz így másodperceken belül átterjedt a helyiség egészére. A halálos áldozatok száma meghaladta a 60-at, több mint 160-an pedig különböző fokú égési sérüléseket, szén-monoxid-mérgezés szenvedtek. A koncerthelyiségnek egyetlen kijárata volt, és csupán három poroltó készülék állt rendelkezésre, valamint hiányoztak az úgynevezett sprinklerek, melyek tűz esetén automatikusan vizet locsolnak. A katasztrófavédelmi osztály megerősítette, hogy a szórakozóhely nem rendelkezett tűzrendészeti engedéllyel, a pirotechnikai eszközök pedig nem voltak szakember által jóváhagyva.
A Goodbye to Gravity gitárosai a helyszínen elhunytak. A dobos, illetve az énekes Andrei Găluț barátnője és a zenekar basszusgitárosa pár nappal később halt meg. Egyedül Gălut maradt életben, a tragédiát követően az együttes feloszlott.
Románia kormánya háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, majd a következő napok nagyméretű tiltakozásainak következtében benyújtotta lemondását. A tűzeset Románia 1989 utáni történetének legtöbb áldozatot követelő balesete. A tragédiáról az HBO készített döbbenetes erejű dokumentumfilmet.
A tragédiát követően egy bukaresti újságíró csapat vizsgálatot indított, a kórházi kezelés következtében elhunytak miatt. Kiderült, az egészségügyi fertőtlenítőszer nagyfokú hígításának következtében az égési serüléssel ápoltak közül többen súlyos fertőzésben hunytak el.
A Colectiv erről az időszakról mesél, kendőzetlen őszinteséggel. Nem volt elég a tragikus esemény, a tucatnyi ártatlan áldozat, még a határon túli egészségügyről és a politikai dolgokról is szörnyű látleletet ad. Egy generációs problémáról regél. Arról, hogy az állami intézmények díszletek, képtelenek ellátni feladataikat. Lerántja a leplet az egészségügyi rendszer korrupciójáról, a politika, a titkosszolgálatok és az üzleti élet félelmetes kapcsolatáról.
Bemutatja azokat, akik ebben az orwelli rendszerben mégis megpróbálnak szembemenni a hatalommal, megmutatni a rettenetes valóságot, hogy az áldozatok összetört rokonai és az örök hegekkel életben maradtak némi vigaszra találjanak, és elégtételt nyerjenek.

Lehetetlen elmulasztani a fájdalmat, kitörölni a pusztító lángok nyomait, de az igazság feltárásáért harcoló csapat munkája roppant fontos és sorsdöntő.
A film a tragédia napján, a koncerten felvett képekkel indul. A rövid bejátszásban pillanatokra mi is átérezzük a mardosó lángok erejét, a menekülők sikoltásai betöltik a teret. A másodpercek alatt kirobbanó káosz hidegrázós. Mint valami katasztrófafilm speciális effektusokkal teletömött jelentében, úgy zajlanak az események. A zenekar két dal között észreveszi a fellobbanó lángokat, és alig egy perc múlva a Colectiv maga lesz a pokol, ahol az arany és vörös színekben tomboló tűz mindent elemészt.
Hozzátartozók kezdik meg a történet kifejtését, kamerák előtt reszketve idézik fel a szörnyű éjszakát, ahol sokan gyermeküket, szeretteiket veszítették el. Még szörnyűbb a későbbiekben bemutatott, már az újságírók tényfeltáró munkája következtében nyilvánosságra kerülő kórházi felvételek, amik horrorfilmbe illő képsorokkal szembesítik a nézőt. A Colectiv rettenetes utóéletének sokkoló pillanatai ezek.
A filmben a fizikai fájdalmat Tedy Ursuleanu alakja képviseli. Nem azt látjuk, hogyan regenerálódott súlyosan sérült teste, hanem mint művész, mihez tud kezdeni saját és a szörnyű tragédia traumájával.
A román Szociáldemokrata Párt egy évre rá 46 százalékkal nyerte meg a választást. Hiába a sok tüntetés, a kínos vizsgálat, az újságírók hathatós munkája, a korrupciót, úgy tűnik, egyelőre sajnos lehetetlen eltörölni.
A Colectiv roppant fontos alkotás. Kőkemény őszintesége, a tragédia sokkoló felvételei, és az áldozatok rokonai, mind fájó sebeket tépnek fel. Mert látni kell, hogy ne lehessen eltusolni a dolgokat! Muszáj szembenézni a tényekkel, a hősiesen küzdő újságírók munkájával, őszintén beszélő nővérekkel, hogy egyszer majd mindez csak szomorú, múltbéli emlékkép legyen csupán. A rendszer fogaskerekei között ugyanis még mindig a korrupció uralkodik, amiről pedig beszélni kell. Nézzétek meg a filmet, hogy megismerjétek a szörnyű igazságot!
Kiemelt kép
További kép
Értékelés: