Sorozatajánló – MANHUNT: UNABOMBER (2017) kritika

Házimozi ajánló | 2021-06-27 | Szombati Zoli

Személy szerint nagyon kedvelem a sorozatgyilkosokkal foglalkozó mozgóképet, legyen az akár mozifilm, sorozat vagy doku. A legeslegjobb, hogyha megtörtént eseményeket dolgoznak fel, de persze akadnak fikciós remekművek is, elsősorban a mozi világából. El szoktam morfondírozni azon, hogy mi lehet ezekben a történetekben - ha nem pusztán "erőszakpornó" szintű a megvalósítás - annyira "vonzó". Általában mindig arra jutok, hogy vagy a szóban forgó gyilkos személye jelenik meg a hétköznapitól teljesen eltérő dimenzióban, vagy az eseményeknek van erős misztikus felhangja a felfoghatatlanság titokzatosságából eredően, hiszen az elkövetett tetteket ép ésszel nem könnyű feldolgozni. Ezeknek a filmeknek a speciális hangulatát nagyon jól el lehet csípni a megfelelő atmoszféra megteremtésével, ha kellően jó a rendező. Aztán az is nagyon érdekes kérdésként merül fel, hogy meg lehetett-e oldani az ügyet, kézre tudták-e keríteni az elkövetőt, és megkapta-e méltó büntetését. Kicsit nyilván hasonlít arra a megközelítésre, ahogy például a horrorkedvelők működnek, de a serial killer zsánerben szerintem több potenciál van, hiszen nem csak a tettes személyiségét (már ami megmaradt belőle), annak torzulását, félresiklott motivációit lehet vizsgálni, hanem a nyomozati szakaszban a bűnüldözés oldaláról megjelenő résztvevők jellemrajzát is, a sztori esetleges összetettségéről már nem is beszélve. Az elég jól látszik, hogy az élet kellően izgalmas történeteket képes írni ebben a vonatkozásban, nagyon még csak dramatizálni sem kell ezeket fikciós elemekkel ahhoz, hogy kellő érzékletességgel filmre adaptálható legyen. David Finchert mindenképpen ki kell emeljem, aki Hitchcock nyomdokain a műfaj egyik nagyon jó érzékkel bíró mestere. A Zodiákus dolgozott fel ezek közül megtörtént bűnténysorozatot, méghozzá zseniálisan, ám a legkiemelkedőbb mindenképpen a Hetedik volt 1995-ből, amely a zsáner egyik nagy etalonja, de én A tetovált lány remake-et is nagyra tartom a rendezőtől. A sorozatgyilkosokról szóló mozik közt természetesen nem megkerülhető a Hannibal Lecter-trilógia, a Psycho, Az ígéret megszállottja és az Amerikai pszichó sem. Kedvenceim közt tartom számon - elsősorban Sigourney Weaver személye és a film hangulata miatt - a Kovács László által fényképezett Tökéletes másolatot. Igazi különlegesség a női karaktert középpontjába helyező A rém, Charlize Theron Oscar-díjas alakításával. Alapötlete miatt érdekes színfoltot képvisel Bill Paxton első rendezése, az Isten haragja. A horror határmezsgyéjén mozog néhány jól ismert klasszikus, hentelős thriller (A texasi láncfűrészes mészárlás, Halloween). Meghökkentő nyersessége miatt helyet kell kapjon a felsorolásban a dél-koreai I Saw the Devil bosszúfilm. Az általam nagyon várt, Ted Bundy-val foglalkozó Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány viszont csalódást keltőnek bizonyult, bántóan közepes megvalósítása miatt.

A műfaj igen kedvező módon adaptálható sorozat formátumban, mely egyszerre nyújt kiváló lehetőséget akár több jellemrajz kibontásához, illetve természetesen a sztori szövedékének kellő mélységű, részletekbe menő tárgyalásához is. Különösen jó kereteket képes nyújtani a mini-series, amely egy évadban, ezáltal kompakt módon tálalja fel a történetet. A rendelkezésre álló, leginkább hat-nyolc részes terjedelem ahhoz viszont már teljesen korrekt, hogy ne ütközhessenek az alkotók terjedelmi korlátokba - nekem legalábbis ezek a "méretezésű" sorozatok fekszenek talán a legjobban. A kriminalisztikai tévészériák esetében különös előszeretettel dívik az antológia sorozat, melyeknél ugyan több évados a tartam, de az egyes évadoknak közvetlen tartalmi köze nincsen egymáshoz, vagyis tulajdonképpen egymás után pakolt minisorozatokról van szó. Ilyen például a True Detective, az American Crime Story és a Manhunt is. Utóbbi nemrégiben bővült két évadossá: az első, a maga nyolc részével foglalkozott a Unabomber üggyel, mely az amerikai kriminalisztika egyik legnehezebben megoldott esete volt, a levélbombás Ted Kaczynski ugyanis rendesen megdolgoztatta az FBI-t. Az elkövetések módja, a mögöttes motivációk ugyanis nem tipikus sorozatgyilkosra vallottak, ezért is derítették fel nehezen (még a testvérnek is lényeges szerep jutott). A közvéleményben is nagy port vert fel az egyetemekre és a légitársaságokra kiemelt veszélyt jelentő eset, a '90-es évek második felének filmjeiben nem véletlenül jött elő érintőlegesen az ügy (például Good Will Hunting, A bennfentes). A sorozat vizsgálja, miképpen válhatott a traumatizált, fiatalként még szép reményű, rendkívül intelligens Kaczynski sorozatgyilkossá, de legalább ekkora hangsúlyt fektet a nyomozási szálra is, különösképpen az FBI profilozó részlegére, melynek az ügy nagyon hosszú ideig elhúzódó megoldásában végül kulcsfontosságú szerepe volt (többek között). A tartalmi részről a következő fejezetben még ejtek szót, röviden azonban érdemes máris taglalni a levélbombás által elkövett tettek súlyát, és azok időbeli lefolyását, hiszen a valós eset sarokpontjainak kiemelt jelentősége van a sorozat történetmesélésére is. A lengyel származású Ted Kaczynski Chicagóban született. Közel 170-es IQ-val rendelkezett, így már tizenhat évesen megkezdte harvardi matematikai tanulmányait. Zárkózott, magának való figura volt, mint általában a különleges zsenik. Egyedül öccsét engedte közel magához, hiszen barátai, sőt romantikus kapcsolatai sem voltak. Karrierje igen felívelően indult, pár évet oktatott a Berkeley-n is, de végül nem válhatott akadémikussá, mert remeteként kivonult a társadalomból egy montanai fakunyhóba. 1997-es elítéléséig tizenkilenc év telt el, jól megtervezett robbantásait 1978-1995 között hajtotta végre, összesen tizenhat alkalommal, melyeknek három halálos áldozata és két tucat súlyos sérültje volt... A sorozat megvalósítását, kissé meglepő módon a Discovery Channel karolta föl. Nekik ugyebár nem az ilyen típusú mini-series az elsődleges profiljuk, de ez a minőségen egyáltalán nem látszott meg, ugyanolyan penge volt a kivitelezés, mintha mondjuk egy HBO vagy AMC szériát látnánk. A rendező neve egyáltalán nem ismeretlen a sorozatokat kedvelők körében, Greg Yaitanes ugyanis nagy tapasztalattal rendelkező televíziós direktor. A nívós végeredményt látva kifejezetten üdvözítő, hogy mind a nyolc epizódot ő rendezte, ami a mini-sorozatoknál sincs mindig így. Érdekesség, hogy az egyik producer Kevin Spacey volt.

Nyilvánvaló, hogy az anarchista Ted Kaczynski egyáltalán nem volt hétköznapi bűnelkövető, több szempontból sem (a sorozat erre ügyesen tér ki, jó hangsúlyokkal). Bár készültek korábban gyengécske tévéfilmek az esetről, furcsamód komolyabb filmes feldolgozást 2017 előtt ez a nagyon érdekes ügy nem kapott. A műfaj rajongói immár elégedettek lehetnek, hiszen a Manhunt: Unabomber színvonala méltó az ügy jelentőségéhez, nekem legalábbis az elmúlt évekből elég egyértelműen ez lett az egyik kedvenc minisorozatom. Kezdeném azzal, hogy nagyon eltalálták a sorozat castingját. A címszerepben rendkívül hitelesen állt helyt az egyébként is kiváló Paul Bettany, aki még külső megjelenésében is erős hasonlóságot mutatott a tettessel. Az ausztrál Sam Worthingtont - ismertsége, tapasztalata ellenére - nem kifejezetten a legkvalifikáltabb aktorok között szokás emlegetni, ezúttal azonban élvezetes alakítást nyújtott a sorozat másik főszereplőjének, James Fitzgerald FBI-profilozónak a szerepében. A narratív megközelítés szerint ők ketten egymás nyilvánvaló ellenfeleiként jelennek meg, de az antagonizmuson túl feltárulnak bizonyos közös pontok is, gondolati síkon (utóbbi a széria egyik legérdekesebb eleme). A Fitzgerald San Francisco-i főnökeit alakító Chris Noth (Don Ackerman ügynök) és Jeremy Bobb (Stan Cole ügynök) nagyon jó választásnak bizonyult, mindketten tapasztalt sorozatszínészek. Ted testvére, David lényegi karakter, Mark Duplass tolmácsolásában. Női karakterek is akadnak: a személyiségprofil megalkotásába besegítő nyelvészt (Natalie Rogers) a csinos Lynn Collins játssza, Janet Reno igazságügyminisztert pedig Jane Lynch. A sorozat az 1995-1997 közötti időintervallumot öleli fel, mely magában foglalja a nyomozás finisét a lingvisztikai profilozó részleg munkájának nagymértékű dominanciájával, a precedensértékű bizonyítási eljárás menetét, az önazonosságát soha fel nem adó Kaczynski 1996-os montanai elfogását, majd az ügy utózöngéit az ítélethozatallal. Itt-ott némileg zavaró, hogy a két szélső idősík között a kelleténél talán többet ugrál, így bizonyos szakaszokon kicsit megtördeli a kontinuitást, de a követhetőséget egyáltalán nem befolyásolja. A nyolc rész sem mindenhol követi az időrendet, hiszen például a tettes fiatalkorát a széria derekánál taglalják csak az alkotók. Kifejezett hangsúlyt kap a szintén kicsit zárkózott, ám családos emberként élő Fitzgerald, és a súlyosan antiszociális elkövető együttes személyiségrajza, méghozzá a kettejük között kialakuló furcsa kapocs relációjában, mely azon a tényen alapul, hogy mindketten különlegesek a maguk módján, sőt kilógnak a sorból. (Hozzá kell tenni, hogy ebben a vonatkozásban voltak a valóságtól bőven elütő fiktív elemek is, kezdve azzal, hogy Fitzgerald ügynök a börtönben nem is találozott Teddel, de a narratíva felépítése megkövetelt több eltérést is). A sorozat kiválóan mutatja be az FBI-on belüli konfliktusokat, a frusztrációból fakadó feszültségeket, a Kaczynski kézrekerítéséért megtett erőfeszítéseket, és természetesen az áttörést jelentő megoldásra is fókuszál. Ted családjának bemutatása nem mellékes, ahogy a bírósági tárgyalás részletezése sem. Kifejezetten érdekfeszítőek a felmerülő modern társadalomkritikai elemek, melyek Kaczynski valóban elgondolkodtató manifesztumán (mely végül a lebukásához vezetett) keresztül vetődnek fel a sorozatban. A hírhedt kiáltvány ("Az ipari társadalom és jövője") több szempontól is kiemelt jelentőséget kapott a töltelékrészektől mentes, jó dinamikájú cselekményben. A két és fél hónapos forgatást kezdetben Pittsburgh mellé tervezték, de később áttették Georgia államba az egészet. A nagyvárosi jelenetekhez Atlantát használták, míg az erdeiekhez a közeli Red Top Mountain State Parkot, tehát Montanába nem mentek.

Kiemelt kép

További képek: 1+2