Régi sérelmek foglyai – AUGUSZTUS OKLAHOMÁBAN (2013) kritika

Házimozi ajánló | 2021-08-08 | Szombati Zoli

Ha nem is kuriózum, de semmiképp sem gyakori eset, hogy egy eredetileg színdarabnak íródott művet adaptáljanak hollywoodi filmmé, ezúttal azonban pontosan így történt. Bár akadnak viszonylag jelentéktelen külső lokációk is, eredeti műfajához híven az Augusztus Oklahomában sokszereplős kamaradráma, mely egyetlen fő helyszínen, egy termetes vidéki házban játszódik. A filmet nézve jobbára mindvégig érezhető, hogy tragikomikus színműként kezdte, de nem kell megijedni, mert remekül sikerült mozgóképre ültetni a Weston família nem éppen szívderítő történetét, azaz teljesen működőképes ez a formátum is - színházi előadásokat kedvelők mindenesetre előnyben. Már nem az első eset, hogy a kortárs amerikai író műve filmként végzi. A ténylegesen oklahomai születésű (Tulsa), Pulitzer-díjas Tracy Letts meglehetősen sokoldalú figura, hiszen elismert színműírói ténykedésén túl forgatókönyvi adaptációkat is jegyez (többségében a saját műveiből), sőt nem egy filmben láthattuk már színészként is megjelenni. Utóbbi kapcsán biztosan sokan emlékeznek a James Mangold által rendezett Az aszfalt királyaira, melyben Letts Henry Fordot alakította. De játszik színházban is időnként: bázisát a chicagói Steppenwolf Theatre Company jelenti, melyet többek mellett Gary Sinise alapított. Az Augusztus Oklahomában is itt került premierre 2007-ben, melyet egyébként a világ számos színházában - így Magyarországon is - játszanak, hiszen örökérvényű kérdéseket jár körül az emberi kapcsolatok terén, ráadásul könnyen dramatizálható, sőt fanyar humora révén néhány poént is tartalmaz, noha utóbbi nem akarja ellenpontozni a feszültséget, hiszen egy vérbeli tragédiáról van szó. Hollywood a 2000-es években figyelt fel Tracy Letts tehetségére, így ezt megelőzően már két film is készült adott színműve alapjain, méghozzá a neves direktor, William Friedkin rendezésében (akinek ezek voltak pályája utolsó munkái). A Bogárűző és a Gyilkos Joe közül utóbbi a jóval emlékeztesebb, főképpen a szatirikus fekete humora miatt. Mindenesetre Matthew McConaughey aktuális produkciója után egy kicsit más szemmel nézünk a KFC csirkecombjára, az biztos. :)  

A filmadaptációban a Weinstein Company látott fantáziát, de producerként csatlakozott a George Clooney/Grant Heslov páros is (Smokehouse Pictures). Valószínűleg Clooney-nak köszönhetően ülhetett John Wells a rendezői székbe, aki többek között a Vészhelyzet sorozat egyik kreátora volt, és meglehetősen szerteágazó tévés tapasztalatokkal rendelkezett. Wells a mozifilmek terén a megbízható rendező típusát képviseli. Egy nagyon szimpatikus és sokoldalú filmesről beszélhetünk, aki ezúttal is korrekt munkát végzett. Tracy Letts azt szerette volna, hogy a darabban szereplő színészek játsszanak a filmben is, de ez egyáltalán nem jött össze, mint ahogyan az a vágya sem, hogy kizárólag amerikai színészeket castingoljanak - ebben a kérdésben ugyanis Harvey Weinstein szava döntött. Az Augusztus Oklahomában legjelentősebb erénye, hogy - bár szóba került Judi Dench, Glenn Close, Annette Bening, Jane Fonda is - sikerült Meryl Streepet megnyerni a környezetét teljes mértékben uraló Violet Weston megformálására, hiszen túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a színésznő alakítása fantasztikus. Az aktuális Oscar versenyben végül Cate Blanchett győzedelmeskedett, ami persze jogos volt, és örülhettünk is neki, de bőven kijárt volna Meryl Streepnek is ebben az évben a díj a mutatott klasszis teljesítményéért. A megtekintést mindenképpen eredeti nyelven javaslom, már csak őmiatta is. A szereposztás a továbbiakban szintúgy a parádés jelzővel nyugodtan illethető. Ezúttal a Violet legidősebb lányát (Barbara) játszó Julia Roberts sem okozott csalódást (túlértékelt színésznőnek tartom), aki a példaképével, Meryl Streeppel történő első közös munkáját karrierje legkiemelkedőbb állomásának nevezte. Roberts, aki ezúttal sikeresen felnőtt a feladathoz, jó eséllyel Clooney támogatásával kerülhetett a filmbe, hiszen közismerten nagyon közeli barátok. Violet további, szintén kisebb-nagyobb defektekkel bíró két lányát (Ivy és Karen) Julianne Nicholson és Juliette Lewis hozza. A méltatásokból általában kimaradó Nicholson alakítására én külön felhívnám a figyelmet, számomra ő volt az egyik legkiemelkedőbb szereplő. Nem elsővonalas hollywoodi sztár, viszont igen sok színházi tapasztalattal bíró színésznő, biztosan ez segítette hozzá a nagyszerű alakításához. Violet nővérét (Mattie Fae) Margo Martindale játssza, akire nagy biztonsággal lehet bízni utálatos karaktereket. A férj, azaz Violet sógorának szerepét (Charlie) Chris Cooperre osztották, aki ezúttal is kiválóan teljesített, különösen a film végi kis monológja zseniális. A szereplőválogatás többi része is további világsztárokat és nagy neveket jelent, hiszen láthatjuk Ewan McGregort, Benedict Cumberbatch-t, Dermot Mulroney-t és Abigail Breslint is (anno ő volt A család kicsi kincse imádnivaló Olive-ja). Az alkoholista férjet (Beverly) játszó Sam Shepard csak a film legelején teszi tiszteletét, de maga a karakter mégis meghatározó szereppel bír mindvégig, a jelen és a régmúlt vonatkozásában egyaránt.

A cselekmény sokszereplős játszmájának kiindulópontja a családfő eltűnése, az eset pedig összehozza a meglehetősen diszfunkcionális família szétszéledt tagjait, elsősorban a három lányt és az anya testvérét, illetve azok közvetlen hozzátartozóit. A néhány napos összezártság az isten háta mögötti farmon, az oklahomai nyári forróságban megteszi hatását: folyamatosan izzik a levegő, felszínre kerülnek a rég elszenvedett sérelmek, a súlyos titkok, a megbocsátások híján pedig felszakadnak a soha be nem forrott sebek. Az erős, ám mégis megtört, szájüregi rákbetegségben szenvedő gyógyszerfüggő anya, Violet Weston kölönlegesen nehéz, sőt időnként kegyetlen természetű, de aljas húzásokért sem megy a szomszédba, hiszen ha a helyzet úgy hozza, maróan cinikus és provokatív tud lenni. A gyötrelmes alkalom parázs helyzeteket teremt a tíz résztvevős halotti tor során, de mint minden hasonló esetben, érdemes a felszín alá pillantani, a dolgok mélyére látni... Bár tragikomédia a műfaj, de a téma szociodramatikus és néhol valóban depresszív volta ne riasszon el senkit, mert ilyen minőségű alakításokat ritkán látni egy halomban. A karakterek különben életkor, nem, szociális beágyazottság tekintetében egyaránt igen változatosak, ami izgalmassá és árnyalttá teszi a családi viszonyokat, ráadásul nincsen tisztán szimpatikus személyiség. A néhol vitriolos, fekete humorral, sőt durvasággal is operáló realista dráma nem kevés tanulsággal szolgál abban a vonatkozásban, hogy a lelki nyomorúság milyen hathatós mértékben halad tovább nemzedékről nemzedékre a rossz mintakövetés miatt, és hogy az ezzel való szembesülés valójában mekkora trauma. A színvonalas dialógusok - elsődlegesen női szemszögből - segítenek kibontani az interperszonális kapcsolatokat (a dédszülőkig visszanyúló, zömében generációs konfliktusokat), és ezek segítségével láthatunk az egyéni sorsok szövedéke mögé, majd azok fenntarthatatlan állapotokat előidéző családi kihatásaira. Színdarabnak valóban elsőrangú az életszerű témafelvetés és az izolált közeg, ám azt kell mondjam nem volt érezhető túltolt színpadiasság (a teatralitást kifejezetten rühellem mozifilmen). John Wells, úgy tűnik, optimálisan vezényelte le, bár nagy rendezői kvalitásokat biztosan nem igényelt. Nem egyszer hosszabb snitteket is alkalmazott, de a dinamika összességében mégis viszonylag feszes, és tetten érhetők csúcspontok is. Klasszikus értelemben vett katarzisra azonban ne számítsunk, hiszen pont a feloldozás hiánya az egyik legfontosabb tényező a filmet folyamatosan belengő, nyugtalanító atmoszféra tekintetében. Az önismerettel hadilábon álló Violet megformálása Meryl Streep jutalomjátéka, nagyon erős és hiteles megnyilvánulásokkal, akár hosszabb monológokkal. Érezhetően sokat készült rá, és tökéletesen meg is fogta a szerepet. Egyszerre lehet a zsarnok anyára haragudni, szánni, sőt sajnálni őt, szeretni viszont a legkevésbé, hiszen dominanciája révén a családi tortúra elsődleges forrása mégiscsak ő. A történetben elszórt "morzsák" segítségével szépen felfejthető a néző számára, hogy mely okok következtében válhatott ilyenné. Provokatív személyén keresztül az író finom társadalomkritikai attitűdöt visz a sorok közé (a modern élet üressége), az amerikai álmot pedig ezen keretek között törvényszerű bukásra ítéli. A forgatás természetesen Oklahomában zajlott: Bartlesville, Ochelata és Pawhuska nevű kisvárosokban, a kansasi államhatárhoz közel. Pawhuska mellett található a százéves Boulanger House nevű farmépület, melyet a stáb megvett és felújított, hiszen a munkálatok szerencsére nem stúdiókörnyezetben, hanem tényleg ott helyben történtek. Nem voltak bolondok az augusztusi forróságban odamenni, hanem ősszel forgattak inkább. Ez viszont könnyen kiszúrható a lombozaton, így a faleveleket néhol pótolni, dúsítani kellett. A felvételek természetesen mindig zavartalan napsütést igényeltek.

Kiemelt kép

További képek: 1+2