Soderbergh ismét elemében van! – NO SUDDEN MOVE (2021) kritika

Házimozi ajánló | 2021-08-23 | Juhász Péter

Steven Soderbergh életműve már így is jelentős. Olyan kiváló filmeket köszönhetünk neki, mint a Szex, hazugság, videó, a Mint a kámfor, Traffic, az Ocean’s filmek, vagy a Logan Lucky. Stílusos rendező, akinek van egy tipikusnak is mondható ízvilága, mely legtöbb filmjében fellelhető. Nagyon szereti megkavarni az alapsztorit, kedveli a laza, ritmikus történetvezetést, és filmjeihez legtöbbször válogatott színészeket kér fel. Legújabb mozija tipikus Soderbergh rendezés, amit vagy jó néven veszünk tőle, vagy kissé húzzuk a szánkat, de semmiképp sem érdemes kihagyni!

Az alapsztori a következő; 1954-be járunk, Detroitban. Három pitiáner tolvaj (Don Cheadle, Benicio Del Toro és Kieran Culkin) megbízást kap egy bizonyos Doug Jones-tól (a rég látott Brendan Fraser), ejtsenek túszul egy könyvelőt (David Harbour) és kényszerítsék, hogy szerezzen meg főnöke széfjéből egy fontos dokumentumot. Nem tudni pontosan, mi az, de nagyon kell valakinek, máskülönben miért lenne busás a fizetség?! Ahogy az lenni szokott, a tervbe csúnya hiba csúszik, ami alaposan megkavarja a dolgokat.

A No Sudden Move klasszikus értelemben vett bűnügyi dráma, amely hozza a jól bevált jegyeket, megcsavarva Soderbergh sajátos stílusával. A film nem egy világmegváltó darab, viszont remekül használja színészeit, kellően csavaros története végig leköti az ember figyelmét, egyedül mélabús hangulata miatt lehet kissé nehéz darab egyeseknek. Mondjuk, ismerve a rendezőt, ő sosem Guy Ritchie pörgéséről volt híres. Olyan filmjei, mint a Traffic vagy a Solaris remake pontosan attól az atmoszférától működött, ami valahol védjegyévé vált az évek során. Valahol még az Ocean’s mozikban is érezhető az enyhe fátyolosság, mely az amúgy pörgős események fölé telepszik.

Ha viszont, szeretjük ezt a fajta világot, akkor muszáj látni ezt a filmet, már csak a kiváló színészek miatt is!

Don Cheadle-t az Üres városban szerettem meg nagyon, amint megpróbált segíteni a poszttraumás szindrómában vergődő Adam Sandlernek. Benicio del Toro több tucat filmben volt hibátlan. Ott van a Traffic, a Blöff, Félelem és reszketés Las Vegasban, 21 gramm, Sicario vagy annak folytatása. Kieran Culkint a Scott Pilgrim óta nem láttam, nagyon tetszett az alakítása ebben a filmben. Ray Liotta nagy öregnek számít már a szakmában, és Matt Damon is bőven teljesített már, de aki leginkább megfogott, az a rég látott Brendan Fraser, aki hosszú évek lelki válságának poklából igyekszik szép lassan újra az élvonalba kerülni. Már nem A múmiából ismerős, virgonc fazon, látni rajta az elmúlt éveket, de olyan erővel van jelen a szerepben, hogy mondhatni, miatta külön érdemes megnézni Soderbergh aktuális filmjét.

Karakterek szempontjából igazi unikum a No Sudden Move. Alapból a korszak ad egy remek hangulatot, és ehhez jönnek a simlisek, a fejesek, nagymenő irodisták, jómódú és kevésbé tehetős népek az 50-es évek Amerikájában.

Soderbergh nagyon ért a cselekmény aprólékos kibontásához. Imádtam a Traffic lassúságát is, az a film is pontosan azért működött, mert nem akart semmit rohanva elmesélni. A No Sudden Move talán nem igényelt volna ennyire komótos tempót, talán nem ártott volna jobban felpörgetni benne az eseményeket, kevesebbet szöszölni időnként, de mostanság oly kevés ehhez hasonló filmet láttam, hogy így is nagy öröm volt a megtekintése.

Érdekes figura ez a Soderbergh, mert úgy emlékszem, néhány éve arról regélt, hogy befejezi a munkát, és nem rendez több filmet. Ehhez képest legalább négy film jött ki tőle az elmúlt két évben. Ha azt vesszük, hogy ilyen mozikkal képes még jelentkezni, nagy hiba lett volna nyugdíjba vonulnia.

Lehet, hogy nem lesz az év filmje, de színészeit, hangulatát és stílusát tekintve abszolút megéri a pénzét a No Sudden Move, mely nem csupán a rendező életművének egy remekül sikerült darabja, hanem hiánypótló alkotás is egyben. Humor, akció, vérbeli gengszter hangulat, és Soderbergh utánozhatatlan ízvilága miatt is erősen ajánlott darab!

Képek: TMDb