„Sosem akartam vikinges filmet készíteni. Úgy gondoltam, a vikingek erőszakos, izomagyú barbárok voltak, akikben nincs semmi érdekes. A feleségem viszont az Izlandi Sagák nagy rajongója volt, amely a középkori viking történetek nagyrabecsült tárháza, és tudta, hogy imádni fogom őket. Sokáig viszont a feleségem unszolása ellenére sem nyúltam ezekhez a könyvekhez. Ám amikor 2015-ben Izlandra mentünk, az elképesztő táj teljesen lenyűgözött. Azonnal magányos tizedik századbeli lovasok jelentek meg előttem, akik eltörpülnek a nem evilágian színes hegyek és a gleccserek mellett, és rájuk borul a végtelen ég. Elementáris erő áradt e tájból. Aztán elkezdtem a vikingekről gondolkozni, tanulmányozni kezdtem, igazából hogyan festett Skandinávia a tizedik század elején, miközben tudatában voltam annak, hogyan színezték ki és értelmezték át a viking kultúrát a következő évezredekben. Hogy mire bukkantam? Szövevényesen összetett civilizációra, ahol a művészet, a kultúra és a vallás összefonódott, fejlett technológiát használtak, kifinomult öltözékekben jártak, és szilárd erkölcsi kódex szerint élték életüket. De erre a kultúrára az extrém erőszak és alávetettség is jellemző volt, a vérbosszú szörnyű láncolatai pedig folyamatosan újratermelték önmagukat. Az emberiség, úgy tűnik, soha nem változik. Talán ezért vonz a múlt. Napjaink sötét és távoli tükre.”
„A sors rendelte úgy, hogy miután együtt ebédeltem Alexander Skardgarddal, eldőlt, hogy csinálunk egy vikinges filmet. Tudtam, hogy (elnézést kérek a hübriszért) meg kell csinálnom „a” vikinges filmet. Az utolérhetetlen vikinges filmet. A briliáns izlandi regényíró és költő, Sjón segítségével elkészítettük minden idők legjobb viking filmjét, ami történelmileg hiteles és minden szempontból teljesen megalapozott. Régészekkel és történészekkel dolgoztunk együtt, és megpróbáltuk az utolsó milliméterig halálosan precízen újraalkotni az akkori fizikai világot, miközben kísérletet tettünk arra, hogy bármiféle értékítélet nélkül belelássunk a vikingek fejébe, és feltérképezzük, miben hittek, milyen volt a mitológiájuk, milyen rituálékat folytattak. Ez azt jelenti, hogy a természetfeletti ugyanolyan kézzelfogható valóság, mint a való világ – merthogy ők ezt így érzékelték. Manapság a tévében, a filmekben és a videójátékokban romantikus fénytörésben mutatják be a viking mitológiát és az ősi skandináv kultúrát, és azt közvetítik, hogy egy nagy parádé volt az egész, ahol mindenki egyfolytában menőzött. A nagyközönség hajlamos úgy tekinteni a vikingekre, mintha sci-fikből szalajtott rocksztárok lennének, és mit sem tudnak az ősi skandináv papokról, gazdálkodókról, harcosokról vagy a királynőről. Azt a célt tűztük ki, hogy fanatikus kutakodásunkkal újradefiniáljuk ezt a képet, és létrehozunk valamit, ami ugyanolyan érdes és kemény, mint az inspiráló táj, amelyben ez a kultúra virágzott.”
„A viking kori vizuális művészet, akárcsak a költészet, gazdag és összetett – de a költészettől eltérően elvont és nem atmoszferikus. Vizuálisan tehát a táj és az elemek – a szél, a sár, az eső, a hó, a göröngyök, a jég, a hamu és a tűz – teremtik meg a film hangulatát, meg a természet hangjai, amihez a viking kori hangszerek szolgáltatják a kíséretet. A kameramunka időtlenséget sugároz: szemlélődő és összeszedett – azaz puritán és skandináv. A folyamatosan mozgó kamera hipnotikus hatást kelt és egy másik világba röpít – a hosszú snittek hatására ősi időfolyam hömpölyög a néző szeme előtt. Ezek a hosszú, sűrített jelenetek nem csupán elmesélik a történetet, hanem belemerítik a közönséget az általa eddig ismeretlen kultúrába, s ehhez a stáb fegyelme és teljes együttműködése volt szükséges. Minden résztvevő, a színészek, a kameraoperátorok, a kaszkadőrök, a jelmeztervezők, az ékszerfelelősök, a fegyverszakértők, a kellékesek, az állatidomárok, az okarinán és csontfurulyán játszó zenészek – sőt még a stúdiófőnökök is – mind arra összpontosítottak, hogy valami nagy egészet hozzanak létre, a legjobbat hozva ki önmagukból és egymásból. Az ősi skandináv teremtéstörténet szerint a világ egy megölt óriás testrészeiből készült. Mi voltunk ennek az óriásnak a darabjai: a vére, a csontjai, a fogai, az agya – mindez együtt, de csakis együtt alkotja a tökéletlen megölt óriást, ami nem más, mint Az Északi.”
_30068033.jpg)
_48951093.jpg)
