A CineMániás - Az Online filmmagazin - Klasszikus alkotások / Elfeledett filmek

Klasszikus alkotások/ Elfeledett filmek

A tüzes pokol hősei - LÁNGLOVAGOK (1991) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-11-25 | Juhász Péter

A tűzoltók élete csupa veszély és akció. Hivatásuk szembenézni a pokollal, bármi áron megfékezni annak tomboló dühét, legyőzni pusztító erejét. Tűzoltó akar lenni a legtöbb kisfiú is, majd ha felnő. Nem véletlen, hiszen valóságos szuperhősök ők, az ártatlanok...

Tovább

A pókerfilmek Cadillacje – PÓKERARCOK (1998) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-11-25 | Szombati Zoli

Időnként felbukkannak a palettán olyan filmek, amelyek valamilyen underground mozgalmat, életstílust, vagy szubkultúrát tárnak fel az arra fogékony nézők előtt (a korábbiakban már jómagam is foglalkoztam egy ilyennel, a "The Doors" egy meglehetősen rétegfilmként pozicionálható, remek alkotás). Ha jó a...

Tovább

Az élet nem habostorta – A TANÚ (1969) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-11-23 | Szombati Zoli

Emelkedett hangulatban írom ezt a méltatást, hiszen egyrészt azon ritka alkalom, amikor magyar film kerül részemről terítékre, másfelől pedig igen kiemelkedő kedvencemről van szó (és gondolom, hogy sokan vagyunk még így ezzel). Be kell valljam, hogy - finoman szólva - elég hézagosan ismerem a magyar mozit több okból is,...

Tovább

Spielberg szívszorító meséje a háború pokláról - A NAP BIRODALMA (1987) kritka

Klasszikus / Elfeledett | 2019-11-20 | Juhász Péter

Steven Spielberg hatalmas szívű, örök szentimentális mesemondó. Képes a legkegyetlenebb témák megjelenítésénél is odacseppenteni valamit, amitől a szomorúság és a szenvedés fölé aranyló égi fény ereszkedik, és ettől kissé megenyhül bennünk a kínzó fájdalom,...

Tovább

A legjobb legrosszabb adaptáció - RAGYOGÁS (1980) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-11-11 | Gulyás Dominik

Mi alapján ítélhetjük meg az adaptációkat? Mi alapján mondhatjuk azt egy regény, novella vagy képregény mozgóképes feldolgozására, hogy jó vagy rossz? Mert legyünk őszinték, két teljesen eltérő médiumról beszélünk. Mindig más szempontok alapján értékelünk egy...

Tovább

A retro faktor maximuma - A MENEKÜLŐ EMBER (1987) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-10-29 | Juhász Péter

Arnold Schwarzenegger egy Stephen King inspirálta moziban? Csakis minőségi sikerfilm lehet, nem? Nos, nagyon nem. Vagyis, nem egészen! 1987-ben, noha már a Terminátor és a Conan sikere után, de még a Ragadozó, a Total Recall - Emlékmás meg a Terminátor 2 - Az ítélet napja elképesztő szárnyalása előtt Schwarzenegger...

Tovább

Száll a kakukk nyomában - ÉSZVESZTŐ (1999) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-10-27 | Juhász Péter

James Mangold (Nyughatatlan, Logan) a pszichiátriai gondviselés nehéz világába kalauzol el Észvesztő című, 1999-es filmjével. Winona Ryder és a filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kiérdemlő Angelina Jolie páratlan kettősén keresztül mi is utat nyerünk a lélek sötét...

Tovább

A jövő nem végleges – TERMINÁTOR – A HALÁLOSZTÓ (1984) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-10-26 | Szombati Zoli

Mivel pont ma 35 éves sokunk kultikus kedvence, a "Terminátor", így érdemesnek tűnt újra elővenni a filmet egy kritika erejéig (itt az oldalon volt már róla írás 2015-ben, Krisztián tollából). Plusz érvként szerepel, hogy a jövő héten érkezik a franchise legfrissebb, azaz hatodik része...

Tovább

Viszlát sohanapján! - ÉJSZAKAI ROHANÁS (1988) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-10-19 | Szombati Zoli

Igen kevés vígjátékot szeretek igazán, de azokat viszont nagyon. Ezúttal az elsőszámú kedvencem kerül terítékre, melynél szórakoztatóbb filmet elég nehezen lehet elképzelni a könnyed kikapcsolódás kategóriában. Számomra a komikus töltetű filmek három csoportja az, amelyekre...

Tovább

Heist mozi Kubrick módra - GYILKOSSÁG (1956) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-09-29 | Gulyás Dominik

Kevés olyan rendező van, akinek már a nevének puszta említésétől tudjuk, milyen minőségű filmre is lehet számítani. Ez mindkét oldalra igaz elég csak Uwe Boll-ra vagy Tyler Perry-re gondolni, azonban most maradjunk a pozitív tartományban. A 20. század elég időt adott ahhoz, hogy kiépüljön és folyamatosan...

Tovább

A lét elviselhetetlen könnyűsége - TRUMAN SHOW (1998) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-09-28 | Szombati Zoli

A médiakritikai éllel rendelkező mozgóképes alkotások kifejezetten izgalmas szeletét képezik a minőségi filmgyártásnak, ebben ráadásul kifejezetten jók tudnak lenni az amerikai filmek is. A zsáner csúcsán vélhetőleg a "Hálózat" című Sidney Lumet-klasszikus tanyázik, mely olyan...

Tovább

Hamis valóságban - A MANDZSÚRIAI JELÖLT (1962) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-09-26 | Gulyás Dominik

1962-ben járunk. A hidegháborús paranoia elérte a csúcspontját. A kubai rakétaválság csaknem egy 3. világháborúhoz vezetett. A kor aktualizálását illetően pedig Hollywood erőteljesen hozzányúlt a paranoia thrillerek műfajához. Ennek egyik állomása volt az 1962-ben elkészített Richard Condon...

Tovább

Egy korszakos mestermű – A REMÉNY RABJAI (1994) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-09-22 | Szombati Zoli

A mozitörténet egyik legkiemelkedőbb drámai alkotása épp a mai napon ünnepli 25. évfordulóját. Azt a megtisztelő célt tűztem ki magam elé a jeles alkalomra, hogy a "hivatalosan" is immár filmklasszikussá váló, általam nagy becsben tartott remekmű olyan méltatást kapjon, mely érzésem szerint...

Tovább

Egy rendezőgéniusz mesteri végszava - TÁGRA ZÁRT SZEMEK (1999) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-09-16 | Juhász Péter

Stanley Kubrick utolsó filmjében sem törte meg azt a hagyományt, hogy egy nagyon nehezen befogadható, ám mégis csodás celluloid darabbal örvendeztesse meg a filmművészet igaz szerelmeseit. A legendásan nehéz természetű, maximalista filmes géniusz sosem kapkodta el a dolgokat. Életében összesen 13 nagyjátékfilmet...

Tovább

Félmillió dolláros átverés – JACKIE BROWN (1997) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-09-14 | Szombati Zoli

Nagyon kevés az olyan rendező, akinek ne csúszna be egy-két felejthető mozi is a munkásságába, legyen az illető akár a legnagyobb nevek közül való. Akad viszont olyan, aki még nem készített közepesnek mondható filmet sem nagyon. Quentin Tarantino is ebbe a szűk körű rendezőelitbe tartozik, a harmadik -...

Tovább

A genetikai fasizmus árnyékában – GATTACA (1997) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-08-31 | Szombati Zoli

Nem túl gyakran esik meg, hogy egy film úgy emelkedik később (viszonylagos) kultstátuszba, hogy anno nem is játszották az itthoni mozik. A "Gattaca" ugyan nem hibátlan alkotás, ám annyira ellenállhatatlan a (főképpen vizuális) hangulata, és olyannyira elgondolkodtató alapfelvetéssel operál, hogy bérelt helye kell...

Tovább

Coming of Age Stephen King módra - ÁLLJ MELLÉM! (1986) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-08-27 | Juhász Péter

Stephen King műveinek filmes adaptációi leginkább két csoportra oszthatók. Nagyon gyenge, vagy nagyon jól sikerült darabok. Elvétve, nagy ritkán találkozhatunk a kettő között leledző, elfogadható projektekkel, de azokból van a legkevesebb. Az olyan halovány darabok, mint a Langolierek vagy a Néha visszatérnek mellé...

Tovább

Egy karrier kezdete - KUTYASZORÍTÓBAN (1992) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-08-18 | Gulyás Dominik

„Hadd mondjam el, miről szól a "Like A Virgin" című szám! Egy csajról szól, aki döglik egy nagy farkú hapsiért. Az egész szám a nagy hímtagok himnusza.” Hangzik el a nyitószövegben, Quentin Tarantino szájából az első mondat, ami nem csak magának a filmnek, hanem egy karrier...

Tovább

Bűnös csillogás – CASINO (1995) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-08-17 | Szombati Zoli

A maffiafilmes műfaj egyik alapvetése, gyöngyszeme kerül ezúttal sorra, mely amúgy az öt kedvenc filmem egyike is. Annak ellenére, hogy a zsáner köztudottan az egyik legerőteljesebb és egyben legjobb alkotásokat vonultatja fel immár huzamos ideje, még mindig képes vagyok feltenni a költői kérdést: hogy a megveszekedett...

Tovább

A nyomorúság útvesztőjében – AZ ELEFÁNTEMBER (1980) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2019-08-03 | Szombati Zoli

Egy megtörtént eseményeken alapuló, lineáris történetvezetéssel rendelkező sorsdráma kapcsán valószínűleg nem David Lynch az a rendező, aki elsőként eszünkbe jutna. Ennek ellenére ő foglalt helyet a direktori székben, és a történet kereteként megfigyelhető szürreális álomképek...

Tovább