Hangulatos horror – HÁZ A KÍSÉRTET-HEGYEN (1959) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2016-12-29 |

Az utóbbi időkben nem nagyon volt terítéken klasszikus horror, úgyhogy itt az ideje pótolni ezt a hiányosságot. Az 1959-ben bemutatott, és nagy sikert aratott Ház a Kísértet-hegyen egy igazi csemege, amelynek készült egy feldolgozása is, amely 1999-ben jelent meg. Jelen cikkben az eredeti, Vincent Price-szal fémjelzett filmet vesézem ki, majd a közeljövőben terítékre kerül, a Geoffrey Rush-féle remake is.

Szinopszis: A milliomos Frederick Loren, különös partit rendez feleségének. Egy éjszakára kibérel egy szellemjárta kastélyt, ahová meghív öt idegent. A parti lényege, hogy aki kibírja reggelig, annak tízezer dollár üti a markát. Azt azonban egyáltalán nem garantálja a játékosoknak, hogy sértetlenül túlélik az éjszakát.

Fun fact: A forgatás mindössze 13 napot vett igénybe, amely 1958 szeptemberében zajlott!

A film alapötlete bőségesen sok potenciált hordoz magában. Hét főszereplő, akik nagy része nem is ismeri egymást, egy olyan zárt helyszínen, amely rendkívül bizarr múlttal rendelkezik. Ráadásul maga az épület is meglehetősen hangulatos. A díszletek kellően gótikusak, de mégse mennek el, a „Drakulát idéző középkori kripta” végletig. Vannak itt vastagon szőtt pókhálók, XIX. századi bútorok, ugyanakkor némi modernebb feeling is becsúszik a képbe az acélajtóknak, és a rácsos ablakoknak köszönhetően. Ehhez adódik még a nagyon old school filmzene, és a részeges Mr. Pritchard állandó rémtörténetei, amelyek a házban történő tragédiákról szólnak.

Hét szereplő, hét karakter. A rövid, mindössze 72 perces játékidő ellenére egész jól sikerült bemutatni a főszereplőket. Az egyetlen kivétel az újságírónő, akiről a bevezető narrációján kívül az égvilágon semmit sem tudunk meg. Mindazonáltal, a játékidő és a műfaj kombójából adódóan, a karakterek jellemei nem túlságosan mélyek, de legalább elmondható, hogy jól működnek a műsoridő egésze alatt. Természetesen a főszereplő, milliomos playboyt alakító Vincent Price a film csúcsa, minden tekintetben. A kultikus színész, az ördögi mosolyának és jellegzetes orgánumának (no meg persze a remek színészi vénájának) köszönhetően, minden jelenete aranyat ér. A legjobb pillanatai közé tartozik, amikor (negyedik) feleségével elegyedik szóváltásba. Ez az egymást gyűlölő kapcsolat, és Frederick Loren ex-feleségeinek finoman szólva érdekes múltja, pedig egy újabb konfliktust generál a kíséretjárta ház véres históriái mellé.

„Frederick Loren: Ne hagyd, hogy a kísértetek és a lidércek megzavarjanak!

Annabelle Loren: Kedvesem, az egyetlen lidérc ebben a házban, te vagy!”

Fun fact: A film meglepő sikere felkeltette Alfred Hitchcock figyelmét is, aki ezen felbuzdulva rendezte meg a Psychot!

Majd hatvan éves filmről lévén szó, felmerül az emberben, hogy mennyire állja meg a helyét horrorként. Nos, az igazat megvallva egész jól! Ezzel egyidejűleg természetesen nem kell, egy tipikus ’80-as évek béli slasher filmre számítani, de ez egy jó példa, hogy vér nélkül is lehet hatásvadász filmet gyártani. A régmúlt technológia azonban nem az egyetlen korlátja a film speciális feature-jeinek. Tudniillik, a Ház a Kísértet-hegyent mindössze kétszázezer dollárból hozták tető alá! Ez pedig még annak idején is bagónak számított, ami sajnos bizonyos jeleneteknél meg is látszik a végeredményen. Az itt-ott feltűnő spéci kellékek feltűnése mai szemmel sokkal inkább sírva nevetős, mint körömrágós. Mindezen olcsó trükköknek köszönhetően azok a film legfeszültebb jelenetei, amikor épp nem látjuk a dolgok miértjeit. További érdekesség, hogy a kép eredetileg fekete-fehér volt, de a 2005-ös DVD kiadás után, már elérhető digitálisan kiszínezett változatban is!

Fun fact: A 10,000 dolláros jutalom, a 2013-as árfolyamon számolva 79,701 dollárnak felelne meg!

Jelen bekezdéssel érkeztünk el arra a pontra, amikor ki kell térni a film kevés, de lényeges gyengeségeire. A legszembetűnőbb ilyen tulajdonsága a filmnek, az a színészi játék. Röviden: rendkívül amatőr. Vincent Price és Elisha Cook Jr. játékát leszámítva, egyszerre vannak jelen a színházi színészekre jellemző, nevetségesen túljátszott reakciók, és az amatőr színjátszók sterilitása. Az előbbi mondjuk a kor természetes velejárója volt, ami több hasonszőrű filmben is tetten érhető volt annak idején. És erre a negatívumra vezethető vissza a film alacsony költségvetése, aminek apropóján a korábban említett két színészen kívül, nem tudtak valamire való aktorokat szerződtetni. De térjünk inkább rá a másik, számomra nehezen emészthető, és csalódást okozó cselekménybéli húzásra.

Fun fact: A filmben lévő csontváz, vicces módon feltűnik a stáblistában (Skeleton – Himself)!

FIGYELEM! SPOILER KÖVETKEZIK!

A film, egészen a fináléig, ügyesen építi fel a misztikumot, és a ház véres múltját. Azt sem lehet mondani, hogy a cselekmény tempója lassú lenne, mert egyrészt, a bevezető néhány perc parádésan megadja az alaphangot, másrészt már az első húsz percben több különös és ijesztő incidens is történik. Tehát minden a megszokott mederben folyik, egészen az utolsó tíz percig, amikor kiderül a film nagy csavarja. Eszerint, habár a háznak tényleg véres múltja van, de a ma éjjel történtek csak olcsó ijesztgetések voltak, és nem paranormális jelenségek. Ez számomra elég illúzióromboló fordulat volt, többek közt azért, mert a film hátralévő részét így tíz perc alatt lezavarják. Ellenben, ha maradtak volna a kísérteteknél, akkor akár még tíz-húsz perccel hosszabb is lehetett volna a film, nem beszélve néhány szaftos halálesetről. Így azonban nem maradt más, mint egy tökéletes bűntény, és két rideg gyilkosság, mindenféle misztikum nélkül. Egyébiránt azokat is meg tudom érteni, akiknek tetszett ez a fajta végkifejlet, hiszen így teljesen újszerű megvilágításba kerülnek a film történései, de ha engem kérdeztek, akkor ez a fajta (egyébként ötletes) fordulat inkább kárára volt a sztorinak, mint hasznára.

SPOILER VÉGE!

A filmet sokan a klasszikus horrorok közé sorolják, és ez a titulus nem is érdemtelen. Majd hatvan év ide vagy oda, a Ház a Kísértet-hegyen még mindig egy feszült, és izgalmas film, amin csak az olcsó trükkök ejtenek csorbát. Már az első képkockák megragadják a figyelmet, amikor Mr. Pritchard áttöri a negyedik falat, és egyenesen a nézőhöz beszél. Rendkívül hatásos, épp úgy, mint a film záró képsora, amikor ugyanezen szereplő, az utolsó mondatot is a kamerába mondja, mintegy figyelmeztetést a nézők számára.

„Aztán majd eljönnek értetek is!”

Pro:

- Vincent Price és Elisha Cook játéka

- Remek helyszín és díszletek

- A cselekmény egy pillanatra sem ül le

Kontra:

- A film végi fordulat

- Nagyon low-budget kellékek

 

Összességében, a Ház a Kísértet-hegyen remek szórakozást nyújt, még a mai horroron edződött nézőknek is! A Rotten Tomatoes 96%-os értékelését, azért barokkos túlzásnak érzem (tekintve, hogy az ugyan ebben az évben bemutatott Ben-Hur csak 86%-on áll), de ettől még vitathatatlanul élvezhető darab. A film befejezése erősen befolyásolta az értékelésem, sajnos negatív irányba. De még ezen negatívum ellenére is, egy olyan alkotásról van szó, amit érdemes minden filmrajongónak legalább egyszer megnéznie.