30 éves az Űrgolyhók

Klasszikus / Elfeledett | 2017-06-24 | Szabó Ferenc

Van egy hősünk, aki lepukkant űrhajójával a galaxist járja hű társával, akiket bizonyos nehezebb ügyek megoldására is fel lehet bérelni… Az űrnácik egy sötét ruhás, sisakos figura vezetésével (aki a második egy uralkodó alatt) épp ördögi tervük végrehajtásán ügyködnek, és nem számít egy egész bolygó elpusztítása sem… Már vonósugarukkal fogságba ejtenék a gyönyörű hercegnőt, ámde…

Ismerős? Naná. Mintha George Lucas egy nagyon nehéz vacsora – marhapörkölt betondarabokkal – és fekete-fehér börleszkek megtekintése után Mel Brooksról álmodott volna…

Mel Brooks filmje, amiben rendezőként, forgatókönyvíróként és színészként is közreműködött, 1987-ben jelent meg. Ezen a filmen sem fogott az idő, mint az alapjául szolgáló Star Warson sem sokat – amíg ez népszerű, az lesz Brooks filmje is. Nem okvetlenül ugyanazok szeretik, mivel alkalmat ad arra, hogy kiröhögjük Lucas trilógiáját (tetra-, penta- és hexa-ikoza… akármilógiáját). A görbe tükörben látszik legjobban, hogy van is mit, és hogy mennyit elbír a vászon, ami menet közben talán fel sem tűnik… Nem csak a Star Wars kap emlékezetes maflásokat, hanem más klasszikus sci-fik is, mint például az Alien, a Majmok bolygója és a Star Trek, de felbukkannak utalás szintjén az Indiana Jones filmek mellett más alkotások is, mint az Óz a csodák csodája, a Rendőrakadémia, a Transfomers… Brooks finoman jelzi a politikáró való véleményét is – no persze itt csak Brooks-os finomságra gondoljunk: a kőostoba elnök rezidenciája a Capitoliumra hajaz, indulója az amerikai elnöké…
Még a színészek között is akadnak ismerős arcok: John Hurt itt sem ússza meg, mint az eredeti Alienben, Michael Winslow hangutánzó képessége mit sem csökkent a Rendőrakadémia óta.

Rick Morannis a fénypontja a filmnek, Lord Helmet szerepében. A magyar szinkron nem adja vissza, de az eredetiben még viccesebb: leengedett rostéllyal hasonló a hangja és kimért a szövege, mint Vaderé, felhúzottal viszont a hétköznapi amerikai hanghordozással tolja… Bill Pulmann Lone Starr szerepében kitűnő, és George Wyner is nagyon jó Sandurz ezredesként. John Candy alias Morzsa is olyan színvonalat hoz, amit a mai „vígjátékokban” szereplők meg sem közelítenek…

A filmben sok emlékezetes jelenet van, a sivatag átfésülésétől a náci hajó parancsnoki hídján történő névegyeztetésen, a videokazettás jeleneten és a hercegnő frizuráján át a bolygószippantás epikus de egyben röhejes jeleneteiig. Yoghurt mester pedig merchandisig termékekkel egészíti ki a bevételét… George Lucas erősen csuklik valahol… A Star Wars atyja különben zöld utat adott a filmnek, sőt az élesebb szeműek még a Millenium Falcont is felfedezhetik az űrbüfé előtti parkolóban. Viszont Lucas feltétele az volt, hogy semmilyen merchandising terméket nem forgalmazhatnak a filmmel összefüggésben. Ahhoz képest, hogy ő a Birodalom Visszavág után ezzel alapozta meg a jövőjét, ez némileg kitolásnak tűnik… No de legalább ihletet adott Brooksnak Yoghurt mesterhez kapcsolódva.

Az Űrgolyhókat nagyon jó filmnek tartom, de nem tökéletesnek. Picit vontatott itt ott, a Brooks-filmek hibája itt is visszaköszön: ha kicsit tovább rágták volna a ceruza végét, megközelíthették volna a tökéletest. Ezzel együtt még mindig az élbolyban van, nem sokkal marad le a nagy klasszikusok (Csupasz Pisztoly, Airplane, Nagy Durranás) mögött.
Ha még nem láttad – ne hagyd ki. Ééééés most énekeljük együtt: „Hello my baby, hello my honey…”