Szőröstül, bőröstül, bőrpofástul - A TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS (1974) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2022-02-24 | Molnár Roland

Az 1970-es években Tobe Hooper rendező és Kim Henkel forgatókönyvíró egy olyan legendát hoztak létre Ed Gain igaz történetéből inspirálódva, ami a mai napig meghatározza a slasherekről alkotott képünket. A korai alműfaj szárnybontogatásának egyik első képviselői között szerepelt A texasi láncfűrészes mészárlás.

A Texas állambeli Newtban járunk. Sally és testvére Franklin a városba érkeznek, mivel az országos beszámolók alapján sírgyalázás történt a helyi temetőben, ahol nagyapjuk nyugszik, erre az útra elkísérik őket a barátaik Jerry, Pam és Kirk. A váratlan utazásuk azonban bizarr fordulatokba torkollik. A nagyapjuk volt birtokára ellátogató fiatalok mit sem sejtve olyan események láncolatának lesznek a részesei, amit egyikünk se szeretne átélni.

A filmet két egységre bontanám, az első fele magába foglalja a zsáner tipikus gyermekbetegségeit. A fókuszba helyezett főszereplőink szájába adott mesterkélt mondatok és reakciók miatt ellenszenvet válthatnak ki a nézőből. Továbbá az anonim színészek sem tudnak emlékezetes vagy legalább korrektnek mondható alakítást nyújtani. A történetünk időben 1973. augusztus 18-án játszódik, a vietnámi konfliktus még nagyban zajlik keleten. A társadalmi feszültség érzékelhető a film nyitányában hallható rádió hírekből. A vidéki városok és kisebb települések ki vannak szolgáltatva a háború társadalmi és gazdasági hatásának. Az itt élő emberek egzisztenciája leszűkült a feldolgozó üzemek és indusztriális vállalatok hálójába. A mű az idilli amerikai vidék illúzióját rombolja le szélsőséges formában a játékidő második felében, amikor szereplőink csapdába esnek egy kannibál családnál, akik a társadalomtól izolálva élik mindennapjaikat egy farmon. A betévedt látogatók mit sem sejtve szembesülnek a groteszk família házával és annak lakóival. A címszereplő első feltűnése sokkoló és váratlan, ami minden ok-okozati dolgot félredobva teret enged a naturalista erőszaknak. A baráti kör tagjaitól hirtelen reális reakciókat láthatunk és rátérünk miért is lett a jelenlévő filmünk megkerülhetetlen klasszikus darab. A műben egyre jobban hangsúlyosabbá válik a suspens elemek használata, valamint Wayne Bell zeneszerző különösen sejtelmes dallamai Tobe Hooper kottáiból életre kelve örökre az emlékezetünkbe fognak égni. A hatásosan érzékeltetett tébolyi hangulatot tetőzi a régi hangszerekkel megalkotott elnyújtott fémes, rozsdás hangok, ami ezt a fajta szorongást fokozza az Bőrpofa láncfűrészének benzines búgása. A texasi vidéki atmoszférát makulátlanul adja vissza Daniel Pearl operatőr, ami a filmvégi záróképsorokban emelkedik a tetőfokára. Viszont az sem elhanyagolható, hogy a Sawyer család otthonának autentikusságát és groteszk miliőjét földhözragadtan mutatja be.

Az alkotás végi események néhol már túlzottan elrugaszkodnak a realitás alapjaitól és nagyon a tébolyodottság határát kezdi súrolni. Ezzel szemben a témakörét tekintve patikamérlegen kimért precizitással ábrázolja az emberi erőszakot, sosem esik át a ló túl oldalára, a rendező. A maszkok és környezet profin illusztrálja a napsütötte texasi régiót és annak sötét titkait.

A lezárás meghatározó akkordja az alkotásnak, bár eléggé megrendezettnek érződik, ugyanakkor hatásosan véget vet a borzalmak éjszakájának, a napfelkelte alatt. A texasi láncfűrészes mészárlás maximálisan kiállta az idők próbáját, ami most is releváns társadalmi problémákat tud a felszínre hozni, holott érződik rajta a műfajának ballépései és ezért sem lesz egy hibamentes alkotás.

A horror kedvelőinek természetesen kötelező alapműnek számít, de akik falra másznak a néhol gyengén megírt és irritáló karakterektől és a zsáner sajátos megoldásaitól, azoknak nem tudom nagyon buzgón ajánlani. A magam részéről elismerem kultikus és úttörő státuszát, noha én sem rajongók érte túlzottan, mint sokan mások a már fentebb említett hátulütői és pozitívumai miatt. Eme film sem úszhatta meg a slasher mozik átkát, ugyanis megannyi folytatás követte az első kultikus részt, amik kevésbé jóra sikerültek és még talán enyhén fogalmaztam. A texasi láncfűrészes mészárlás dermesztő atmoszférájú, valósághű horrorfilm, ami a maga korában megbotránkoztató volt a nagyközönség számára, viszont mai szemmel sem veszített a húsbavágóan elborzasztó erejéből, kivetnivalókat lehet benne találni, mégis hatását lehetetlen megkérdőjelezni a horroron belül.

Képek: TMDb