Rettegés felsőfokon – A CÁPA (1975) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2022-09-05 | Juhász Péter

Miért félünk a cápától? Nos, erre a kérdésre a választ egyrészt egészen biztosan Steven Spielberg 1975-ös remekművénél kell keresnünk. Bizony, nemsokára 50 éves a mozis mérföldkő, mely az első igazi nyári blockbuster a filmtörténelemben. Peter Benchley regénye egy évvel korábban, 1974-ben került a boltok polcaira, és azonnal bestseller lett. Az író régóta rajongott a cápákért, amelyekkel gyakran találkozott, amikor apjával horgászott. Ennek eredményeként évek óta fontolgatta, hogy ír egy történetet "egy cápáról, amely megtámadja az embereket, és arról, hogy mi történne, ha felbukkanna és többé nem menne el." Érdeklődése még tovább nőtt, miután 1964-ben elolvasott egy híradást Frank Mundus halászról, aki egy 2060 kg súlyú nagy fehér cápát fogott ki a New York-i Montauk partjainál.

Benchley elmondása szerint, sem ő, sem más nem ismerte fel kezdetben a könyvben rejlő lehetőségeket. Megjelenésekor nagy siker lett, ami részben köszönhető annak, hogy Spielberg és a producerek, Richard D. Zanuck és David Brown, akik már a film előkészületein dolgoztak, egyenként száz példányt vásároltak a regényből. A Universal Pictures több mint 450 mozivásznon mutatta be a filmet, ami akkoriban kivételesen nagynak számított egy stúdiófilmhez képest, és kiterjedt marketingkampány kísérte, amely nagy hangsúlyt fektetett a televíziós szpotokra. Spielberg mozija mégsem kizárólag ettől lett híres. A horror műfaján belül evező produkciót Hitchcock-i atmoszféra lengi körül, a rémség sokkal kevesebbet szerepel a vásznon, mint tenné egy mai filmben, de a rettegés így is szabályosan lesokkol. A rendező ugyanis kivételes érzékkel teremt hangulatot, majd minden filmjében, és nincs ez másképp A cápa esetében sem.

Spielberg a történetet emberi szemszögből mutatja be. A kis sziget rendőrfőnökére (Roy Scheider) nehéz időszak vár, miután cápatámadás végez egy fiatal lánnyal. A település a turistákból él, így a halálos ítéletükkel néznek szembe, miután felbukkan a gyilkos bestia. Elfogására sokan jelentkeznek, de miután kudarcot vallanak, az öreg tengerész, Quint (Robert Shaw) és a fiatal óceánkutató (Richard Dreyfuss) társaságában hajóra szállnak, és irány a végtelen víztömeg. Alattuk a mozi történelmének egyik legfélelmetesebb ellenfele kúszik halálos nyugalommal. Ez az ő felségterülete, ember legyen az uszonyán, aki ide merészkedik.

A cápa elsősorban emberi sorsok mozija. A kissé naiv rendőrfönöké, annak családjáé, a vén róka tengerészé, és a törtető kutatóé, akik együttes erővel indulnak a kegyetlen bestia nyomába. Útjuk során nem csupán egymással, de önmagukkal is szembenéznek. A háború első csatáit a fedélzeten vívják, hogy végül magával a földöntúli gonosszal nézzenek szembe. Az irtózatos méretű ragadozó ugyanis szimbolikusnak is tekinthető. Megtestesíti mindazt a félelmet és rettegést, ami évszázadok óta kísérti a tenger fenegyerekeit. Állkapcsa maga a végzet, éjfekete tekintetében a pokol tüze vibrál. Előle nincs menekvés, ha utolért; véged! A trió mégis megpróbálja a lehetetlent, más-más okok vezérlik őket. Brody rendőrfőnök kötelességtudatból indul neki a hosszú útnak, noha retteg a víztől. Hoopert lenyűgözi a természet eme kegyetlen csodája, őt a tudomány is hajtja. Quint pedig évtizedes múltjának minden fájdalmával néz szembe ellenfelével, mint valami riválissal, hogy melyiküknek van több joga uralni a vizet. A film karakterei önmagukban megérik a látottakat. Kiváló színészek parádéznak a szerepben, ikonikus mondatok hagyják el szájukat, örök érvényű pillanatokat szereznek a mozgókép szerelmeseinek. Bruce pedig, a mechanikus cápa, félelmetesebb, mint korunk CGI technológia alkotta bestiái, gyerekkorom óta félelemmel tölt el jelenléte a vásznon. Brutálisan nehéz volt a forgatás, rengeteg időt, pénzt és energiát emésztett fel, de Steven Spielberg életművének egy legjobb és legfontosabb alkotása lett a végeredmény.

A cápa forradalmi mozi, nemcsak, mint horrorfilm van a legjobbak között, hanem a történet drámai szála, humora és akciófaktora által is kiemelten fontos szerepet tölt be. Ritka az olyan film, ami ennyire egyben van. Lehetséges, hogy maga a pokol volt megvalósítani, de ha ennyire szép a végeredmény, megérte alászállni érte. John Williams emlékezetes zenei témája pedig mindenki előtt ismert, a lehető legtökéletesebb aláfestés egy hibátlan mozis csemegéhez. A cápa minden tekintetben klasszikus, nem véletlen ünnepeljük most is, ezúttal IMAX verzióban.

Képek: TMDb