A teleportálás veszélyei – A LÉGY (1986) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2016-08-11 |

Legalább annyira sci-fi, mint horror. Így is lehetne jellemezni David Cronenberg 1986-ban bemutatott klasszikusát. A horrorfilmek aranykorának egyik kiemelkedő darabjáról, A légyről van szó, természetesen. Mind a tengerentúlon, mind idehaza generációk nézték lélegzetvisszafojtva Jeff Goldblum átalakulását. Kritikailag és anyagilag is szép sikereket tudhat magáénak Cronenberg munkája. Számszerűsítve: a 9 milliós gyártási költségekből, világszerte 60 millió dollár bevételt hozott. A film, épp most ünnepli harmincadik születésnapját (USA premier: ’86 augusztus 15.), ezen jeles alkalomból, pedig magam is egy cikk formájában  tisztelgek a kiváló alkotás előtt!

Szinopszis: A fiatal tudós, Seth Brundle rendkívüli dologgal kísérletezik. Tárgyakat teleportál egyik helyről a másikra, azonban a találmánya még nem tökéletes. Élő szövetet nem képes mozgatni. Barátnője, Veronica segítségével dokumentálja a kísérleteket, aminek következtében megoldja a problémát, és sikeresen teleportál egy majmot. Este, az alkoholtól felbuzdulva, Brundle magán is kipróbálja a találmányát, de egy apró hiba csúszik a kísérletbe. A kabinba egy légy is berepült, így a két élőlény génjei szép lassan keveredni kezdenek Brundleben, a mutáció pedig elkerülhetetlennek tűnik.

Fun fact: A filmet eredetileg Tim Burton rendezte volna, és Brundle szerepét Michael Keaton kapta volna. Azt hiszem, nagyon érdekes verzió lehetett volna belőle.

Mondanom sem kell, hogy ez a film hozta meg a hírnevet a két főszereplőnek. Goldblum, aki eddig nagyrészt csak tévéfilmekben és sorozatokban játszott, olyan filmekben kapott kulcsszerepet, mint a Jurrassic Park, vagy a Függetlenség napja. Kolléganője, Geena Davis, pedig két évvel a Légy után, Tim Burton Beetlejuicában brillírozott, de néhány évvel később a Thelma és Louise című filmben is megcsillogtatta tehetségét.

Cronenberg filmje persze nem csak azért lett jó (pontosabban fantasztikus), mert remek színészek dolgoztak a keze alá. A rendező egy 28 évvel korábbi filmet vitt a vászonra, természetesen merőben újragondolva azt. Tudniillik, A légy első adaptációja 1958-ban jelent meg, és osztatlan sikert aratott! Térjünk is ki erre egy picit!

Veronica: Bocsásson meg, de még három tudóssal kell interjút készítenem!
Brundle: De ők nem is tudják megváltoztatni a világot! 
Veronica: De azt mondják. 
Brundle: Igen, de hazudnak! Én nem.

A filmet Kurt Neumann rendezte, aki korábban főként Tarzan filmeket dirigált, ám A légy merőben más tészta volt. A veterán rendező helyén kezelte a dolgot és a kor szelleméhez, és igényeihez mérve, kitűnően adaptálta George Langelaan (a Playboyban megjelent) novelláját. (Igen, a ’86-os Légy nem csak remake, hanem könyvadaptáció is egyben.) A Neumann-féle feldolgozásnak sokkal több köze van az eredeti alaphoz, mint Cronenberg modernizált újrájának. Az igazat megvallva a ’86-os verzió csupán annyiban támaszkodik Langelaan művére, hogy a teleportálást, illetve a légy által katasztrófába torkollt átváltozást tartották meg. Még a főszereplők sem egyeznek, sem nevükben, sem a hátterükben. Mindössze annyi maradt a novella szereplőiből, hogy a középpontban itt is egy szerelmespár áll. No, meg egy légy.

Azonban az ’58-as filmben magának a rovarnak jelentős szerepe van! Ezt most nehéz lehet elhinni, de így van. A címszereplő itt nem csak „cameozik”, mint a remakeben, hanem fontos eleme a cselekménynek! Ebben a verzióban egy fehér fejű légy repül be a gépezetbe, és ezt akarják megtalálni a tudós házának közelében. Ugyanis, ha sikerülne újra egy légtérben teleportálniuk, akkor talán visszatudnák fordítani a folyamatot, hiszen a két élőlény génjei megcserélődtek. Ergo, nem csak a tudós kezd rovarrá változni, hanem a légy is kezd emberré, bár ezt csak a film utolsó perceiben láthatjuk, de nem akárhogy! Az a jelenet egyenesen hátborzongató, írom ezt úgy, hogy majdnem hatvan éves jelenetről beszélünk! Aki látta azt a néhány másodpercet, az pontosan tudja, miről van szó.

Fun fact: Az 1958-as film, 495 000 dollárból forgott, és világszerte 3 millió dollárt termelt!

Vissza a jelenlegi filmünkhöz! Manapság mindenki unja a remakeeket, és ez alól én sem vagyok kivétel, de Cronenberg munkája kitűnő példája annak, hogy feldogozni egy filmet, nem feltétlen rossz dolog. Akármennyire is sokkal több köze van az alaphoz a Neumann-féle légynek, még sincs olyan jó, mint a ’86-os utóda. A gyér technikai megvalósításnak köszönhetően a félig rovar-félig ember hibrid, inkább vicces, mint ijesztő. Az a verzió inkább egy karakterdráma sci-fi-be burkolva. Ezzel szemben Cronenberg feldolgozása sokkal feszültebb, sokkal valódibb. A tudós átalakulását itt részletesen nyomon követhetjük, ami már önmagában izgalmasabb, mint az eredeti film. Viszont ahhoz, hogy ennek a prezentációja működőképes legyen, embert próbáló feladat várt a designerekre és a sminkmesterekre egyaránt. A végeredményt látva kétség sem férhet hozzá: sikerült nekik! Harminc évvel a bemutató után, még mindig megállja a helyét ez a látvány! A film nézése közben az ember nem érzi azt, hogy ez gagyi, vagy, hogy csúnyán eljárt felette az idő. Nincs CGI, csak maszkok, bábok, és profi sminkek. Persze, ma már meglehetne ennél sokkal durvábbra, és gusztustalanabbra is csinálni, de kinek van erre igénye? A látvány nem minden, csupán eszköz.

Fun fact: A film elvitte a legjobb sminkért járó Oscar-díjat!

A történet mögöttes mondanivalója viszont mindhárom műben ugyan az: Istent játszani veszélyes! A tudomány felfedezése rendkívül rizikós vállalkozás. Még a legapróbb hiba is végzetes következményekkel járhat, bizonyos esetekben olyannal, amit el sem tudunk képzelni. Brudnle, az átváltozása ellenére is, legbelül megpróbál ember maradni, habár egy bizonyos ponton már maga is rájön, hogy az idegen lény előbb-utóbb teljesen átveszi az irányítást felette.

Seth Brundle: Én egy rovar vagyok, aki álmában ember volt… és jó volt neki. De az álomnak vége… mert felébredt. Ha itt maradsz, akkor én bántani foglak… igen!

A film eredetileg tartalmazott egy olyan brutális jelenetsort, amit végül kivágtak a filmből. Ebben a jelenetben, a már erősen eltorzult Brundle, egyesíteni próbálja a páviánt egy macskával, a teleport segítségével. A végeredmény rendkívül undorító, és veszélyes lett, ezért a tudós, dühében agyonveri a dögöt egy vascsővel. A tesztvetítésen a nézők ezt túl morbidnak vélték, és nem voltak elragadtatva az állatkínzástól sem. Egyébként ennek a jelenetnek a folytatásában Brundleból egy csáp is kinő, amit aztán kitép magából. Ez a snitt is a vágóasztalon végezte. Ezeket a kimaradt jeleneteket az alábbi videóban megtekinthetitek. Az érdemi rész két percnél kezdődik!

 

A cselekmény az elsőtől, az utolsó percig pörgős! A film műfaja ugyan abban az ütemben változik, mint Brundle. Sci-fi és romantikus elemekkel kezdődik, majd a záróakkordra egy gyomorforgató szörnyfilmmé és drámává válik. A végjáték nagyszerű, hátborzongató és nagyon hirtelen szakad vége. Pontosan úgy, ahogy az ’50-es évek filmjeinél ez szokás volt!

Fun fact: A fináléban látható maszkot, közel öt óráig tartott Goldblumra varázsolni.

Pro:

- Fokozatosan adagolt feszültség

- Időtálló képi világ

- Remek színészek

Kontra:

- Brundle lelki szenvedéséből kicsit keveset látunk

Összességében, A légy az egyik legjobb remake, amit ember valaha látott! Habár rengeteg dologban eltér az alaptól, ezt mégis inkább pozitívumnak mondanám! Cronenberg sikeresen megtalálta azt az arany középutat, ami a modernizálás és a novella között láthatatlanul lebegett. Ez nem egy eszetlen szörnyfilm, hanem egy ijesztő és bizarr sci-fi! Természetesen kötelező darab!