„Takarás elvtársak! Takarás!” – CSAPD LE CSACSI (1992) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2016-07-05 |

A magyar filmgyártásban mindig is voltak olyan filmek, amelyeket egyszerűen nem is lehetne máshol eladni. Vagy azért, mert a Vasfüggönyön túli nézők, egyszerűen nem tudnák hova tenni a benne látottakat (ilyen kommunizmus görbe tükre), vagy azért, mert nem értenék, hogy mitől is olyan vicces az adott film. A magyar humor nagyon is jó, és pontosan azért, mert az egyszerű emberek nyelvén élezték. Egy szó, mint száz: trágár. Ezt persze mindig a korhoz, és a társadalomhoz mérten kell érteni, így a mai rohanó világban, már fel sem tűnik egy-egy ilyen nyers film. A Csapd le csacsira pedig pontosan az előbb említett jelzők érvényesek!

Béla: Csókolom! – megpuszilja – Mi a rossebnek jött ide?

Szinopszis: 1989. Géza és Bea fiatal házasok, akik most fejezték be álmaik otthonának építését. A könnyed idillnek azonban hamar vége szakad, amikor Bea egy idézést kap a nemibeteg gondozótól. A feleség szerint a férj, nyilvánvalóan megcsalja, ezért a házaspár pokollá teszi egymás életét. Amíg Bea és Géza egymással háborúznak, addig Béla szomszéd, a kommunisták gyöngye, mindent bevet azért, hogy megszerezze a házaspár hátsó telkét, amivel tovább bővíthetné munkásőr főhadiszállását.

Fun fact: A filmet 1990-ben forgatták, de csak két évvel később engedték bemutatni, politikai mivolta miatt.

Habár napjainkra igencsak megkopott a film népszerűsége, ez mit sem von le az élvezetéből. Tímár Péter valami nagyszerűt alkotott ezzel a darabbal. Jelen esetben nem arról van szó, hogy a film bizonyos jelenetei görbe tükröt állítanak az országnak. Itt minden képkocka a magyar valóság kifigurázásából merít, épp ezért a Csapd le csacsi, nem egy szimpla görbe tükör, hanem maga a nagybetűs fricska! Ezt a cenzorok is tudták, és pontosan ezért nem is engedték bemutatni a filmet.

Bea: Nem tudom. Én csak azt tudom, Géza, hogy a mama hatvanezret adott a házra, és ha ránézek, hánynom kell!
Géza: Hát hányjál! Hívd át anyádat is! Hányjatok együtt!

A film, mindössze 75 perc, ami roppant rövidnek számít. …napjainkban! Mert bizony a ’80-as években ez egy átlagos játékidőnek számított, elég csak az Indul a bakterház 66 perces hosszára, vagy a klasszikussá vált Legényanya (szintén) 75 percére gondolni. Ennek fejében semmi kivetnivaló nincs a Csapd le csacsi hosszában. A cselekmény pörgős, a poénok, és az egysorosok minden percben zúdulnak a nézőkre. De ha már a történetnél tartunk. Végül is beszélhetünk történetről, de nagyon gyenge lábakon áll. Az alap jó, rengetek humorforrás rejlik benne, amit a rendező ki is használt, de maga a cselekmény, iszonyatosan egyszerű, mint a faék. Továbbá felmerül a kérdés, hogy Géza miért nem próbálja meg legalább egyszer megbeszélni a feleségével a kialakult (és félreértett) szituációt? Béla szomszéd, aki egyébként lazán ellopja a showt, a történet szempontjából teljesen felesleges, és a film befejezése pedig nagyon váratlan (nem jó értelemben), és nyitott.

Béla: Mi az, szomszédasszony? Csak nem ledőlt a kredenc?

75 perc ide, nullával egyenértékű dramaturgia oda, de ez a film mégis fantasztikus! Köszönhető ez annak, hogy a Csapd le csacsi minden mondata aranyat ér! Minden jelenet tömve van könnyfakasztóan vicces dumával, esetleg helyzetkomikummal. Kevés szereplőt mozgat, de ezek között nincs két egyforma, de még csak hasonló sem. A ’80-as évek vidéki embertípusait nagyszerűen keltik életre a színészek. Gáspár Sándor tökéletesen formálja meg a primitív, régi módú melóst, Pap Vera pedig a hisztis, makacs háziasszonyt. És természetesen itt van Eperjes Károly, mint Béla szomszéd. A flúgos, egykori munkásőrt olyan mimikával, testbeszéddel és hanglejtéssel testesíti meg, amilyet azóta sem láttunk! Habár csak mellékszereplő, nem véletlenül került a borítóra.

Sanyi rendőr: Elnézést a kifejezésért, ez nem véletlen egy munkásőr gyakorló egyenruha? 
Béla: Emlékezteti rá? 
Sanyi rendőr: Nagyjából pont. Tudtommal, magukat feloszlatták. 
Béla: Ez viszont príma szövet! Ugye? Nehezen rongyolódik!

Sajnálatos módon technikailag nagyon rossz bőrben van a film. A 4:3 képarányhoz könnyen hozzászokik a szem, de fakó színeket, a homályos képet, és a rengeteg villódzást már nehezebben nyeli le az ember. Valószínűleg semmiféle ráncfelvarráson nem ment keresztül a film képi világa a DVD megjelenéskor, mert bizony, az előbb említett problémákkal a hivatalos DVD lemezen szembesültem. A kiadás további fekete pontja, hogy a játékidőt 100 percnek írják, extrákról meg persze nem beszélhetünk. De legalább a hang sztereo.

Pro:

- Zseniális görbe tükör

- Minden perce vicces

- Eperjes Károly alakítása

 

Kontra:

- Vérszegény befejezés

- Nagy rossz képminőség

 

Összességében, a Csapd le csacsi kötelező darab! Mint (mozi)film rendkívül puritán és hiányos, de a jó színészek, és a fergeteges poénok mindezt elfelejtetik a nézővel. Ez egy korszak és a benne élő emberek remek paródiája, amire érdemes 75 percet szánni!