Vagyon és dicsőség? – INDIANA JONES ÉS A VÉGZET TEMPLOMA (1984) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2023-06-27 | Szántó Bálint

Három év telt el, az Elveszett frigyláda fosztogatói bemutatása óta. A rajongók tűkön ülve várták a folytatást, amit csak tetézett, hogy a komplett alkotógárda neve fémjelezte ezt a produkciót is. Az elvárások természetesen hatalmasak voltak, de a készítőknek minden eszköz adva volt, hogy megugorják a lécet. Hogy sikerült-e nekik, az kiderül a cikkből!

A történet szerint 1935-t írunk. Dr. Jones, egy balul sikerült sanghaji kaland után India titokzatos vidékén köt ki. Szerencsére nem egyedül kell megküzdenie a nehézségekkel, hiszen itt van egy talpraesett kínai kissrác, akit Picúrnak hívnak, és a hisztis amerikai énekesnő, Willie is. A helyi falu lakói a megmentőjüket látják Indyben, és megkérik, hogy szerezze vissza a falu szent kövét. Ezt a Sankara követ, és az ártatlan gyerekeket, egy rég letűnt, véreskezű szekta rabolta el, amelynek főhadiszállása a pankoti palota. Így a régész, a kaland és a jó ügy érdekében harmadmagával nekivág India veszélyes vidékeinek, hogy visszaszerezze a mágikus követ.

A film nyitánya igazán impozáns. Az első rész poros barlangjával ellentétben, itt egy csilli-villi klubot kapunk. Indynek itt nem a halálos csapdákkal kell farkasszemet néznie, hanem hús-vér ázsiai gengszterekkel. Ez a felvezetés mindenképp pozitívum, már csak azért is, mert a Lucas-Spielberg duó nem akarta kétszer ugyan azt a „poént” ellőni! De a prológus nem csak emiatt nevezhető elégségesnek. Ez a kis konfliktus igazán kreatív, és pörgős, ráadásul nem akárhogy koreografálták meg a benne lévő csetepatét. Az akció dús kezdés alatt, és az utána lévő jelenetekben nagyvonalakban megismerhetjük a főhős útitársait. Picúr, a kínai utcagyerek éles váltás, az előző rész Sallahjához képest. Ennek következtében, az ember azt hinné, hogy a Végzet Temploma könnyedebb, esetleg családbarátabb lesz. Ráadásul Willie, a hisztis és elkényeztetett énekesnőcske szintén arra enged következtetni, hogy Dr. Jones két ilyen segítővel csak egy habkönnyű kalandba keveredik majd. Hát, nem igazán! 1984-ben ennek a filmnek és a Szörnyecskéknek köszönhetően született meg a PG13 korhatár besorolás! Addig csak a PG, azaz szülő kísérettel ajánlott és az R, vagyis a 17 éven aluliaknak, csak szülői kísérettel megtekinthető besorolás létezett. Az imént említett két film bizonyos jelenetei az utóbbit súrolták, ám végül mégis a PG besorolást kapták. A felháborodott szülői visszhang miatt, Spielberg előterjesztette azon ötletét, hogy az MPAA hozzon létre egy köztes korhatár besorolást. Így született meg 1984. július elsején a PG13, ami a leggyakrabban használt besorolás.

India nagyon is sötét dolgokat rejt! A modern, nyugati civilizáció fényévekre van Pankottól és környékétől, ennek okán pedig nagyon „érdekes” helyi szokásoknak lehetünk szemtanúi. Ez az egyik oka annak, hogy a második rész messze a legsötétebb darabja a sorozatnak. De miért is? Egy távoli és bizonyos értelemben primitív civilizáció nem igazán ad egy vidám alaphangot egy filmnek. Bizarr helyi szokások (gondolok itt, mindenki kedvence vacsorajelenetére), életveszélyes dzsungel, és persze egy régi gyilkos szekta legendája. Apropó gyilkos szekta! Ha azt hitted, hogy a náci németeknél nem lehet elvetemültebb ellent találni Indynek, akkor tévedsz! Ahogy a szélsőjobbos németek, úgy ők is egy fanatikus és erőszakos eszmét képviselnek, emellett még a létszámuk is bőséges, ergo tökéletes töltelékek a húsdarálóba. Üröm az örömben, hogy az új ellenség nem feltétlen jobb az előzőnél! Brutálisabb, ami önmagában nem lenne rossz (sőt), de az elmaradott civilizációnak köszönhetően, Mola Ram főpap követői rendkívüli módon együgyűek! Amíg a náciknál volt egyfajta szervezettség, és harci képzettség, addig a szekta emberei végtelenül amatőrök. Nem is az a gond, hogy nem használnak lőfegyvert, hanem, hogy semmilyen harci tekintéllyel nem rendelkeznek.

És itt jön a legnagyobb negatívuma a filmnek. Mert az, hogy az ellenség csak a létszámában jelent igazi fenyegetést, az még a kisebbik gond. Érdekes, hogy az ok, amiért sokan ezt tartják a klasszikus trilógia leggyengébb részének, az a brutalitás, és a sötétebb hangvétel, de nem ez a valódi probléma! A válasz sokkal kézenfekvőbb, csak mivel a nézőknek ezek a szélsőséges jelenetek maradtak meg az emlékeikben, ezért ezt teszik meg a legnagyobb hibának. A valódi negatívum oka két dologból fakad!

Egy. Amíg Dr. Jones másik három kalandja valós mítoszon és legendán alapul, addig a Végzet templomában szereplő sankara kövek és a szekta, teljes mértékben Lucas agyszüleménye. És itt jön képbe az a tényező, hogy az első rész forgatókönyvírója Lawrence Kasdan ekkoriban más filmen dolgozott, így ezt a forgatókönyv megírását Lucas más emberekre bízta. Feltehetően ezért, és a kissé szűkös határidő miatt, a sankara kövek legendája és a rejtélyes szekta háttere nem lett teljesen kidolgozva. Hogy egy teljesen fiktív kincs után kajtat kedvenc kalandorunk, az önmagában nem baj. Az viszont annál inkább, hogy az ereklye nem elég misztikus egy Indy filmhez. A frigyláda és a sankara kövek távolról sem egyenrangú kincsek. Amíg a frigyláda hatalmáról félelmetes legendák keringtek, olyannyira, hogy talán jobb is lenne nem bolygatni, addig a második részben, a sankara kövek háttere enyhén szólva sem hozta lázba a nézőket. Nem volt igazi misztikuma a kőnek, és a valódi erejétől sem dobtunk hátast… Van egy kő, ami többedmagával világit. Ennyi. Semmilyen félelmetes vagy izgalmas hátteret nem pakoltak mögé, ez pedig egy Indiana Jones filmnél öreg hiba!

Kettő. A sankara kő utáni hajsza, nem is lett igazán hajsza. Miután Indy és társai keresztüljutottak a palota titkos alagútjának rovarjain és halálos csapdáján, azután egyből tálcán kínálják az éppen megszerzendő ereklyét. Most komolyan? Semmi rejtélyes nyom (oké, oké, volt a film harmadánál egy darab feljegyzés a kőről, de ennyi!), semmi nyomozás, és ennek tetejében a film közel fele egy helyszínen játszódik. A pankoti palota, és a titkos zugai változatosak, ez tény, de ez így akkor is kevés. Legalábbis nekem…

Térjünk ki egy kicsit a szereplőkre. A főhőst leszámítva, az előző részből egy ismerős arc sincs jelen, ami a cselekményből adódóan érthető. Picúr karaktere teljesen életképes, és újszerű. Az ő jelenléte visz egy kis gyermeki bájt a filmbe, de humorforrásnak nem az igazi. Willie, a hisztérikus nőcske viszont valós kontrasztot ad a film sötét hangulatának! Ahogy, Indiana Jones a ’30-as évek kalandorai előtt tiszteleg, úgy Willie, az ’50-es évek „B” kategóriás szörnyfilmek női szereplőt hozza vissza a köztudatba az állandó sikoltozásával, és tehetetlenségével! Kate Capshaw rengeteget sikítozik a filmben, ez pedig nem egyszerű feladat! Annak tűnik, de nem az. A színésznőnek nagyon sokat kellet gyakorolnia, ahhoz, hogy ilyen minőségben tudjon sikoltozni! A fő gonosz, Mola Ram szerepére Amrish Puri kitűnő választás volt. A színész alkata és ördögi arckifejezése már önmagában is tekintélyt parancsoló, de a mesteri sminknek és jelmeznek köszönhetően még sokáig megmarad az ember emlékeiben.

A második rész költségvetése igen magasra rúgott az elsőhöz képest. Amíg a’81-es film 18 millióból forgott, addig a ’84-es folytatás már 28 millió dollárból. Ez rengeteg pénz, amiből Ford és Spielberg fizetését leszámítva, minden centet az audio-vizuális részlegre költhettek. Kétségek nélkül meg is nyerték az ezért járó Oscar-díjat, de a második rész látványvilágán, valahogy jobban fog az idő vasfoga. Több látványos akció van a filmben, de ezek egy részét green box előtt vették fel, amelyeknek nem tettek túl jót az elmúlt évtizedek. Ilyen például, amikor a film elején mentőcsónakkal sodródnak lefelé a hegyről. Szerencsére kevés hasonló vetített hátteres jelenetet használtak, és ezeket leszámítva a látvány még mindig megállja a helyét. Ez igazán dicséretreméltó! Zenei téren John Williams újfent kitett magáért. A film dallamai kellően sötétek, és néhol nyomasztóak, de a csúcspontja, amikor a szekta rituáléja alatt feláldozzák az egyik delikvenst. Egy ilyen primitív kántálást, ilyen minőségre felhúzni, nagyfokú kreativitásra utal.

Összességében az Indiana Jones és a végzet temploma, alulmaradt a várakozásokkal szemben. Minden lehetőség adva volt, de forgatókönyvnek köszönhetően mégsem sikerült megugrani a lécet. Túl kevés a titok és a nyomozás, és túl sok az akció. Az egész, a cselekmény ritmikáján csúszik el. A régésznek mindössze egy(!) halálos csapdán kell átverekednie magát, hogy látótávolságba kerüljön a megszerzendő ereklye. A klasszikus rejtvényfejtegetés meg elmaradt. A jó és a rosszak közti macska-egér harc szintén tovaszáll, ugyanis a film utolsó bő harminc perce csak verekedésből és üldözésből áll! Itt a hangsúly már nem a kincs megszerzésén van, hanem, hogy daráljuk le az ellent, és jussunk ki ép bőrrel. Azonban mindezen hibák ellenére, ez még mindig egy Indiana Jones mozi! A jó beszólások, a látványos akciók, az epic jelenetek és a feszültség ugyan úgy megvannak, mint az előző résznél! Végszóként, nem lett ez egy rossz alkotás, de az Elveszett frigyláda fosztogatói után, egy kicsit sovány.

Képek: TMDb