A jól bevált recept alapján! – INDIANA JONES ÉS AZ UTOLSÓ KERESZTESLOVAG (1989) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2023-06-28 | Szántó Bálint

Fiatalúr ismét repülőre száll, nyeregbe pattan, ostorral hadonászik és egy legendás tárgy után kutat, azonban mindezt szülői felügyelettel teszi! Ezen kijelentésem azonban nem csak Sir Sean Connery jelenlétére utal, hanem a karakter valódi atyjára, George Lucasra és Steven Spielbergre. A rendezőpáros újfent egy nagyszabású kalandot igyekszik vászonra vinni, a biztos siker érdekében pedig visszahozza az első rész mellékszereplőit is. A film premierje előtt már csak egy kérdés maradt megválaszolatlan a rajongók előtt: rókabőr lehúzás vagy Jolly Joker lesz a régi elemek visszahozása a franchise-ba?

1938-at írunk. Egy gazdag műgyűjtő, Walter Donovan felkéri Dr. Jonest, hogy segítsen neki megtalálni a Szent Grált. A kutatás már javában folyik, nyomok és háttéranyagok is vannak bőségesen, azonban a kutatás vezetője nyomtalanul eltűnt. Amikor kiderül, hogy az édesapja az, az illető, akinek nyoma veszett, Indy Velencébe utazik, hogy megkeresse a Grált és az apját egyaránt. A társa ezúttal az egyetemi kollégája, és apja jó barátja, Marcus Brody, és egy gyönyörű német tudós, Elsa Schneider.

Az alkotópáros szemmel láthatóan tanult a Végzet Temploma fiaskóból. Egy három kontinensen keresztül tartó kincsvadászatot tettek le az asztalra, nem pedig egy, egy helyszínen játszódó történetet (a prológust nem számítva). Egy fél világon át ívelő kaland már önmagában jó előjel, hiszen a helyszíneknek köszönhetően egy változatos film elé nézünk. Aki emlékszik az előző cikkemre, az tudja, hogy a második rész egyik nagy baklövése a cselekmény középpontjában lévő ereklye volt. Ezzel szemben most igazán kitettek magukért az alkotók. Ismét egy bibliai kincset hajszolnak a szereplők, amely nem akármilyen hatalommal bír! Aki ebből a kehelyből iszik, az halhatatlanná válik. Na, ez már tényleg egy olyan kincs, ami felcsigázza a nézőt, és nem mellesleg tonnányi információt és legendát lehet róla fellelni különböző írásokban. Épp ezért Lucasnak és Jeffrey Boamnak (forgatókönyvíró) rengeteg sansz állt rendelkezésére, hogy milyen irányba viszik el a történetet. A végeredményt látva, nem lőttek bakot!

A forgatás 1988. májusában kezdődött. Harrison Ford 46 évesen is kiváló formában volt. A színész ebben a filmjében is temérdek veszélyes mutatványt bevállalt, ehhez pedig kellet „némi’” fizikum is. Színészkedni sem felejtett el, pontosan annyira vagány, mint nyolc évvel azelőtt! Egy-két mélyebb arcvonást és a kicsit megfakultabb hajszínét leszámítva, ez egy csúcsformában lévő Indiana Jones. Sir Sean Connery is jó formában volt, és végtelen profizmusával megalkotta a sorozat legjobb mellékszereplőjét! A Marcus Brodyt játszó, Denholm Elliott azonban nem volt ilyen szerencsés. A színész a forgatás előtt nem sokkal tudta meg, hogy AIDS-ben szenved. A felvételek alatt többször is rosszul lett, de ennek ellenére tisztességesen végigdolgozta azt. A kész filmben, pedig semmi jele annak, hogy Elliott bármiféle betegséggel küzdött volna. Az új szereplők castingolása meglehetősen jól sikerült. Alison Doody nemcsak a sorozat legcsinosabb női szereplője (ez persze ízlés kérdése, de akkor is), hanem a legösszetettebb is! Míg a korábbi részek női karakterei egysíkúak voltak, addig Elsa meglehetősen kidolgozott lett. Ez a nő nem csak a szerelmi szál, vagy a poénok kedvéért került bele a filmbe, hanem az egyik legnagyobb csavar megformálója volt. Remekül brillírozik a két oldal között, a néző pedig az utolsó percig sem tudja eldönteni, hogy kinek az oldalán is áll valójában. Az Indy és Elsa közti kémia, első sorban a színészek miatt működik ilyen jól, másodsoron a forgatókönyv miatt. Igazi szeret-gyűlöl kapcsolat, ilyet pedig egy Indy filmben sem láttunk.

Az ellenséget újfent a náci hadsereg szolgáltatja, csak egy kicsit nagyobb akciók kíséretében. A fáma ugyan az, mint a korábbi részekben, ráadásul itt is van egy „boss fight”. Mindezek mellett, a film bedob még egy második számú ellenséget. A Keresztes Kard Testvéri Társaság ugyan nem sok vizet zavar, de azért egy kicsit mégis dob az összképen.

A film technikai részében ezúttal sem találni semmi kivetnivalót. Az első rész költségvetéséhez képest, itt már grandiózus anyagi kerettel dolgozhattak Spielbergék, ugyanis 48 millió dollárral a zsebben kezdték meg a forgatást. Tekintve, hogy még mindig a ’80-as éveket írjuk, a speciális effektek itt sem a CGI-ra épültek, hanem a makettekre illetve a valós helyszínekre és kellékekre. A kornak köszönhetően ugyanaz, az egy szépséghibája van a látványnak, mint a Végzet Templomának. Ez pedig a green box. Itt már azért nem annyira durva a helyzet, és továbbra is kötöm az ebet a karóhoz: az Indy filmek látványa abszolút időtálló! A filmzenéről, most is John Williams gondoskodik, a minőség pedig szokás szerint az egeket veri.

Most pedig jöjjön a nagy kérdés! Az elveszett frigyláda fosztogatói vagy az utolsó kereszteslovag a jobb film? A döntés nehéz. Valószínűleg a rajongók 50 százaléka az első részre, a másik 50 százaléka pedig a harmadikra voksolna. Hatalmas minőségbeli különbség nincs a két film között, így igazából rossz válasz sem létezik. Az első rész, annak ellenére, hogy a régi idők kalandfilmjeit hozza vissza a köztudatba, mégis újítónak számít. Egy ikonikus főhőst teremtett, és megmutatta, hogy a „régi iskola” nagyon is életképes. A harmadik pedig az első film receptje alapján készült. Visszatérő szereplők (Mariont kivéve), és ellenségek, grandiózus látvány, ráadásul a történet középpontjában lévő ereklye egyenrangúnak tekinthető a frigyládával. Eddig minden pozitívum megegyezik a két filmnél, ám az első rész újszerűségével a harmadik nem tud versenyre kelni, mivel ez ugyan az a franchise, így kicsit más körítéssel, de ezt már láttuk. Mindazonáltal a harmadik film összetettebb az elsőnél! Jobb női főszereplő, jobb poénok, nagyobb akciók, a történet több szálon fut, a finálé drámaibb, és végül, de nem utolsó sorban Sir Sean Connery az aduász! Az ő jelenlétével nem csak több vicces jelenet került a filmbe, hanem rajta keresztül jobban megismerhetjük Indiana Jones karakterét. Végső soron még annak ellenére is, hogy nem hat újszerűen a film, az előbb említett bónuszoknak köszönhetően mégis valamivel jobb lett, mint az első. 

Összességében, az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag a tökéletes kalandfilm! Minden megvan benne, amiért az első részt szerettük, csak most még többet kapunk a jóból. Nagyszerű lezárása az eredeti trilógiának, pont az a fajta film, amit mindenkinek látnia kell!

Képek: TMDb