Egyetemistáknak kötelező! – EGY HULLA A SZOBATÁRSAM (1998) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2016-06-14 |

Ha azt mondom, tinivígjáték, akkor sokaknak az Amerikai Pite ugorhat be elsőként. Tény és való, hogy ez a széria indította be igazán ezeket a fajta vígjátékokat, de már eme franchise megjelenése előtt is léteztek hasonló kaliberű mozik! Mielőtt a suli- és tinivígjátékok ténylegesen berobbantak volna a mozikba, azelőtt is volt egy-két nagyon jó próbálkozás. A mostani filmünk is egy ilyen, amit egyébként az MTV (na, nem a magyar) istápolt. Ebben, a cselekmény azonban nem a szexre fókuszált, hanem valami sokkal extrémebb dologra: az öngyilkosságra! Meredek dolog egy tini vígjátékba, ilyen kényes témát a középpontba rakni. Meredek, de nem lehetetlen! Az Egy hulla a szobatársam, pedig rendkívül frappánsan oldja meg, ezt a nem túl egyszerű feladatot! Kár, hogy ezt a klassz filmet senki sem ismeri… Talán, majd most.

Josh: Indiana-ból jöttem. A 6 éves medikus programban vagyok. 
Cooper: Te tanultál középiskolában? Az durva! Nekem is volt egy olyan barátom, aki tanult.

Szinopszis: Az elsőéves Josh ösztöndíjat nyer az orvosira, és a tanév megkezdésével be is költözik a kollégiumba. A stréber diák számításait azonban igen hamar keresztülhúzza a szobatársa Cooper, aki már sokadik éve élvezi a kollégium vendégszeretetét. Cooper egy ízig-vérig party arc, akinek hamar sikerül elrontania Josht. Az átbulizott félévnek viszont ára van! Mindketten a bukásra állnak, ami Joshnak az ösztöndíj elveszítését, Coopernek pedig apuci türelmének a végét jelentheti. Az egyetlen lehetőségük, a helyi kocsmában hallott kiskapu lehet. Ha egy tanuló szobatársa öngyilkosságot követ el, akkor a többi lakótárs együttérzésből minden tantárgyból a legjobb érdemjegyet kapja. Ezen felbuzdulva a két egyetemista teljes erővel keresni kezdi a suli a tökéletes hullajelöltet, ám ez nem is olyan egyszerű, mint elsőre gondolnák!

Fun fact: A film alapja, egy népszerű városi legenda!

A vígjáték „R” besorolást kapott, ami azért valahol érthető. Nem is annyira a káromkodások miatt érdemelte ki, inkább a cselekmény, a füvezés, és a humora miatt. Szerencsére a film nem esik át a ló túloldalára és az írók nem nyúltak túl mélyre, a fekete humor üregében. Szeretem a fekete komédiát, de egy ilyen suli filmnek nem hiszem, hogy jót tett volna. Ennek ellenére van egy nagyon halvány bizarr humora a filmnek, de ez a legtöbb néző számára még simán vállalható. A cselekmény nagyjából azonos ívet ír le, mint a legtöbb suli- és tinivígjáték. Suli –> buli –> egy eszement ötlet –> konfliktus –> buli –> epilógus. Hihetetlen csavarokra pedig nem igazán kell várni.

Cliff: Josh, volnál szíves megkérdezni a biztos urat, hogy merre van a kupleráj?

Jó dumákra viszont annál inkább! A filmnek mai szemmel már van egyfajta nosztalgiafaktora is. Ma már (sajna) nem forgatnak ilyen filmeket még ebben a műfajban sem! Az elmúlt években egyre inkább ráfeküdtek a szex, káromkodás, és féktelen buli sémára, aminek köszönhetően csúnyán hanyatlik vígjátékok ezen ága (lásd: Nagyfater elszabadul). Ebben a filmben, viszont helyén kezelik a dolgokat. Vannak buli, de nem öncélúan, beszélnek a szexről, de nem minden snittben, és ami a legfontosabb: változatos karaktereket pakoltak a történetbe! Hogy sablonosak, az meglehet, de ezen szereplők interakciója mégis tökéletesen működik. „Fiatalság, bolondság” tartja a mondás, és itt bizony sok bolond figurát eresztenek egymásnak, amiből rengeteg vicces szitu keletkezik. Mindezek ellenére viszont van egy kis szépséghibája a filmnek! A film, lassan húsz éves lesz. Két évtized alatt pedig sokat emelkedett a nézők ingerküszöbe, még a vígjátékok terén is. Ennek hatására, az Egy hulla a szobatársam tartalmaz olyan gegeket, vagy beszólásokat, amelyek ma már nem ütnek akkorát, mint a maga idejében, vagy rosszabb esetben sablonosak elcsépeltek lettek. Ezek száma szerencsére jócskán alulmarad az ütős poénokéval szemben.

Fun fact: A filmben szerepel Jason Segel és Alyson Hannigan is, akik később az Így jártam anyátokkal című sorozatban Marshallt és Lilyt játszották!

A film költségvetése becslések szerint 14 millió dollárra rúgott, amit kicsit sokallok. Híres húzónevekről nem beszélhetünk, speciális effektekről, CGI-ról meg pláne nem, így nem értem mi került ezen a filmen 14 millióba. Viszonyításként: az Amerikai Pite is csak 11 millióba került. Talán a marketing vitte el a pénzt… fogalmam sincs. Sajnálatos módon a bevételtől sem kell hasra esni. Hiába időzítették a bemutatót augusztus végére (a tanév kezdetéhez igazítva, a nagyobb haszon reményében) még így is csak 15 millió dollárt termelt, ami arra volt elég, hogy ne fizessenek rá a készítők. A külföldi sajtó egyébiránt sikeresen a földbe döngölte a filmet. Mondjuk ezen nem lepődtem meg, hiszen az 1996-os Osztály, Vigyázz! is hasonló sorsra jutott, annyi különbséggel, hogy azt legalább idehaza, a kereskedelmi csatornák nem hagyták a feledés homályába merülni. A negatív kritikák ellenére, egy jópofa vígjátékról beszélünk, olyan idióta karakterekkel megtöltve, akiket nem felejtünk el egyhamar.

Josh: Ezek meg mik?
Cooper: Nos, a tanulmány szerint minden önpusztításra alkalmas tárgyat el kell dugni a páciens elöl. Úgyhogy én beszereztem az összeset.

 

Pro:

- Eredeti alapötlet

- Eszement szereplők

- Jó dumák

- Egy kicsit nosztalgikus

Kontra:

- Néhány poén felett eljárt az idő

- Idehaza lehetetlen legálisan beszerezni

 

Összességében, az Egy hulla a szobatársam, egy igazi kis gyöngyszem a ’90-es évekből! Nem túl grandiózus, nem is tökéletes vagy hibátlan, de mégis egy könnyen megszerethető darab! Ha bírod az ezredfordulós suli- és tinivígjátékokat, akkor bátran tégy vele egy próbát! Másfél óra könnyed kikapcsolódást nyújtó a film, ami baráti társaságban még szórakoztatóbb lehet.