Szabadnak lenni veszélyes! – SZELÍD MOTOROSOK (1969) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2016-06-01 |

A független filmek alappillére. Egy korszak görbe tükre. Néhány tehetséges ember karrierindítója. Mindhárom kijelentés százszázalékosan megállja a helyét. Az Easy Rider, vagy magyar címén Szelíd motorosok, nem akármilyen mozi élményt kínál a nézőnek. Azonban a mondanivaló megértéséhez és a látottak befogadásához szükség van egyfajta nyitottságra, és felnőtt gondolkodásmódra.

Szinopszis: Wyatt és Billy a megtestesült szabadszellem. A saját törvényeik szerint élnek, ami időnként erősen szembe megy a törvénnyel. Ennek ellenére nem kifejezetten rosszfiúk, csak éppen öntörvényűek. Egy sikeres drogüzlet után két motorral nekivágnak Amerika széles útjainak, hogy valamiféle otthonra leljenek. Utazásuk során megismerik az amerikai társadalom igazi arcát, amely rendkívül veszélyes lehet két csavargó számára.

Talán még egy film történetét sem foglaltam össze ilyen röviden. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen egy jó road moviet nem is kell túlbonyolítani. Maga a film, pont olyan szabadszellemű, mint a benne szereplő két motoros. Tisztán látszik, hogy volt egy előre megírt forgatókönyv, amit követtek, de a tudatosság mellett más is kiütközik a filmen, méghozzá igen erőteljesen! 1969. a hippi mozgalom aranykora, amely magában hordozta mind a könnyű (esetenként keményebb) drogok használatát, mind a szexuális forradalmat, és a fogyasztói társadalomból való kiábrándulás eszméjét. Dennis Hopper és Peter Fonda teljes mértékben tisztában volt eme jelenségekkel, így pediglen kis híján a való életben is ezek megtestesítőivé váltak. A rendező/főszereplő Dennis Hopper komoly alkoholos befolyásoltság alatt állt a forgatás nagy részén, ráadásul a filmben feltűnő „füves” cigik sem egyszerű kellékek voltak. A tábortüzes jelenetben, amelyikben Jack Nicholson barátkozik a könnyű drogok használatával, egy kicsit elszaladt a ló a jelenlévőkkel. Gyakorlatilag minden stábtag betépett, kivéve Kovács Lászlót, az operatőrt! Igen, mi magyarok már megint közreműködtünk egy kultfilmben! És akkor meg is ragadom az alkalmat, hogy kitérjek a magyar származású operatőr munkájára. Minden elfogultság nélkül állítom, hogy nagyszerű munkát végzett! Amerika tájai fantasztikusan néznek ki, és az egész vásznat (jelen esetemben, inkább képernyőt) átjárja a ’60-as évek szabadságérzete! Egyébként pont ebből szenved hiányt néhány mai road movie. Nincs meg a feeling.

Fun fact: Hopper és Fonda megbeszélték egy valódi hippikommunával a forgatást, de azok végül elálltak az ötlettől és nem engedték be a stábot. Így végül helyi színészek toborzásával, egy nem valódi kommunában forgatták le a kommunabeli jeleneteket.

Visszakanyarodva Hopperre és Fondára, az Easy Rider fityiszt mutatva a mamutméretű hollywoodi stúdióknak, 360 ezer dollárból forgott és megmutatta az öltönyös producereknek, hogy az ő pénzük nélkül is össze lehet hozni egy sikeres filmet! Méghozzá nem is akármilyet! A filléres költségvetés ellenére, a Szelíd motorosok 60 millió amerikai dollár bevételt kaszált! Ez a gyártási költségek több, mint 165 szerese! Ez a bevételi arány természetesen a stúdióknak is feltűnt, így kezdődött meg a független filmek korszaka, amely mind a mai napig köszöni, jól van.

Fun fact: Az első forgatási nap, gyakorlatilag a nulladik lett, köszönhetően a rendezőnek! Dennis Hopper talaj részegen érkezett a forgatásra (reggel, teszem hozzá!), aminek meg is lett az eredménye.

Most pedig fejtsük le a filmről az anyagi sikereket, és a kultikus státuszt és nézzük milyen valójában. Az Easy Rider, egy jó film, de egészen biztos, hogy nem tökéletes! A 95 perces játékidő nem túl hosszú, inkább azt mondanám rá, hogy pont elég. Azonban másfél óra ide vagy oda, a film helyenként üres. A két csirkefogó motorozásából rengeteg zenés montázst kapunk, ami jól néz ki, ez tény, de ilyen rövid játékidőhöz túl sok. Vagy a temetői jelenet drogos képsorai, számomra szintén túlnyújtott. Értem a jelenet célját, de öt percen keresztül ezt nézni? Ez nekem egy kicsit sok volt. A néhány üresjárat mellet, a vágást sem tudnám pozitívumként említeni. Egy-egy jelenetnek túl hirtelen szakad vége, és ez a villódzó áttűnés sem nyerte el a tetszésemet.

Fun fact: Hopper és Fonda nem egyszer kerültek összetűzésbe a forgatás alatt! Némely vita, állítólag majdnem verekedéssel végződött!

Viszont, a filmnek hatalmas erényei is vannak! Ha az auido-vizuális részét nézzük, akkor a vágáson kívül gyakorlatilag minden más profi. Az operatőri munka, hogy már írtam, nagyszerű és a soundtrackek! Wow! Nagybetűs telitalálat. A tartalmi részére térve a filmnek. Amerika társadalmának szélsőséges tagjait nagyon jól ábrázolja. A hippik elsőre jámbornak tűnnek, de a valódi személyiségüknek és az összetartásuknak köszönhetően veszélyesek is lehetnek, a bigott déli amcsik ijesztően konzervatívak, a züllött ügyvéd, George Hanson pedig sehová sem sorolható. Túl művelt, és liberális ahhoz, hogy átlag déli polgár legyen, azonban túlságosan ragaszkodik a szabályokhoz (jelen esetben törvényekhez), így végül legalább annyira fekete bárány, mint Wyatt és Billy. A két főszereplő viszont tökéletesen testesíti meg a kívülállók fogalmát! Sokféle emberrel és közösséggel találkoznak útjuk során, de sehová sem illenek. Tipikusan balsorsú, rossz csillagzat alatt született emberek, akiknek a hátteréről egyébként semmit sem tudunk. A néző nem tudja, kik is ők valójában, vagy, hogy honnan jöttek, és egyáltalán mit akarnak kezdeni a pénzzel. Ahogyan az ilyen kívülálló motorosok csak a pillanatnak élnek (ezt hivatott szimbolizálni, amikor Wyatt eldobja az óráját), úgy nem tudunk meg róluk semmit. De azt hiszem, jó is ez így.

Pro:

- Szép helyszínek

- Nagyon jó zenék

- Korhű társadalomkritika

Kontra:

- Üresjáratok

- Kissé lassú cselekmény

 

Összességében, a Szelíd motorosok megérdemelten lett klasszikus! Egy régi kor remek fricskája, két tehetséges filmessel az élen. Dennis Hopper és Peter Fonda megmutatták, hogy teret kell engedi a kicsit művészibb lelkeknek is, máskülönben Hollywood ellaposodik. A film, akármennyire kultikus is, nem lehet minden nézőnek ajánlani. Ez egy rétegfilm, amit megnézni, csak felnőtt fejjel érdemes. Akit érdekel a ’60-as évek végi Amerika, esetleg szereti az olyan filmeket, amiben a szereplők filozofálnak egy kicsit, az fusson neki bátran, ha még eddig nem tette!