Nagybetűs blockbuster! – A FÜGGETLENSÉG NAPJA (1996) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2016-05-25 |

Szerző: Szántó Bálint

Idén ünnepli 20. születésnapját Roland Emmerich halhatatlan klasszikusa, amelyben egy idegen civilizáció próbálja kiirtani az emberiséget. Szemernyi kétség sem férhet hozzá, hogy A függetlenség napja a ’90-es évek egyik legemlékezetesebb mozifilmje, és mind a mai napig emberek milliói rajonganak érte. Néhány hét múlva pedig bekövetkezik az az esemény, amelyre mindenki két évtizede vár (kivéve Whitmore elnököt, muhaha): az idegenek visszatérnek, hogy befejezzék, amit húsz évvel ezelőtt elkezdtek! Remélhetőleg ezúttal legalább egy freeware vírusirtót telepítettek, a Hold méretű anyahajójukra…

Szinopszis: Amerika lakossága gőzerővel készül a július negyediki ünneplésre, és garden partyra, azonban a semmiből előtűnik egy 550 kilométer átmérőjű űrhajó. Mind az amerikai elnök, mind a NASA meglepetten és tehetetlenül áll a jelenség előtt, majd az anyahajóból több tucat kisebb csatahajó érkezik a Föld legnépesebb városai fölé! Az idegen lények sajnos nem barátságos szándékkal érkeztek a bolygóra, és így hamar meg is kezdik az emberiség kiirtását. Whitmore elnök, és a túlélők azonban mindent bevetnek, hogy megvédjék a Földet, akármilyen lehetetlennek is tűnjön ez a feladat.

Fun fact: Roland Emmerich és Dean Devlin négy hét alatt írta meg a forgatókönyvet.

A következő sorokban alaposan szétkapom a filmet, ennek okán a fináléra is kitérek, szóval, aki még nem látta a filmet (van ilyen?), de szeretné megnézni a második felvonás előtt, az majd óvatosan olvassa a cikk hátralévő részét, habár a spoiler felirat úgyis ott lesz előtte!

A prológus:

A film nyitánya nem kicsit hatásvadász. A Hold felett elrobogó anyahajó nagyon sejtelmes, és szembeötlően tiszteleg a Star Wars IV. nyitójelenete előtt! Ez a fajta sejtelmesség pedig sokkal inkább félelemmé alakul a következő képsorokban. Ahogy a SETI és a Pentagon infómorzsáiból egyre többet tudunk meg a vészesen közeledő objektumról, úgy ötlik fel az emberben az ismeretlentől való félelem. Ezek után a főbb szereplőket is megismerik a nézők. Szerencsére nem a megszokott sablonos karaktereket próbálják ránk tukmálni, bár azért egy-két ilyen is akad. Whitmore elnök személyében, tényleg egy újszerű amerikai elnök testesül meg. Fiatal, ambiciózus, de emellett rettentően naiv is. David, aki megfejti az idegenek rejtjeles kódját, egy teljesen szimpatikus figura, nem pedig az a minden lében kanál okostojás. A harmadik számú húzóember pedig Hiller kapitány, a kötelező faszagyerek. Érdekes módon talán az ő személye működik legkevésbé hármójuk közül. Vannak cool beszólásai, de Will Smith távolról sem üti meg az a vagányságot, amit például a Men in Blackben, vagy a Bad Boysban.

Steve Hiller: Kellett nektek leszállni erre a kurva bolygóra, és a faszagyereket játszani!

A kötelező bevezetés után pedig megtörténik, amire a mozi nézők vártak. Az idegenek támadásba lendülnek, aminek a filmes megvalósítása már-már művészi szintet feszeget! Ugyanis, 1996-ban nem tartott ott a CGI, hogy komplett városok és nevezetes építmények darabokra hullását fotó realisztikusan megvalósítsák, így a legtöbb látványelemet makettekkel oldották meg! Például a Fehér Ház felrobbanásához, egy 3X1,5 méteres makettet használtak, amibe 40 robbanótöltetet helyeztek. A jelenetet pedig kilenc kamerával rögzítették, amelyből az egyik tizenkétszeres sebességgel rögzítette a robbanást, majd az utómunka során ezt visszalassították, a drámaibb látvány érdekében. Továbbá, az idegenek első támadásában van még egy kis érdekesség! Amikor az űrhajó elsüti a tömegpusztító fegyvert, és megindul a mészárlás, akkor a filmzene elhallgat! A néző nem hall semmi mást, csak a lézer sercegését, robbanó épületek zaját, a futótűz lobogását, na meg a menekülő emberek halálsikolyát. Ez a több, mint két perc, 1996 egyik legemlékezetesebb jelente!

Fun fact: Az 51-es körzetben lévő, Roswellből maradt vadászgép szintén makett! A megfelelő emberek négy hónapig építették, a 65 láb, azaz 20 méter széles monstrumot!

Nagyjából eddig a pontig sikerült Hollywoodnak meghazudtolnia önmagát, ugyanis a film második felétől fokozatosan megkezdődik a logikai bakik (de minimum valószerűtlen események) parádéja!

Kedves olvasó, aki még nem láttad a filmet, neked jelezném, hogy innentől kezdve SPOILER!

A bolygó lakosságának nagy részét sikeresen eltűntették a föld színéről az űrlények. Ettől fogva a cselekmény még nagyobb fokozatra kapcsol, és a különféle szereplők történeti szálai is lassacskán kezdenek egybefonódni. Ez utóbbi kettővel nem is lenne semmi gond, csakhogy Roland Emmerich és Dean Devlin túlságosan belendültek. Olyan értelemben véve, hogy minden giccses, és nonszensz ötletre rábólintottak. Ez pedig nagy kár, mert a film, az első egy órában józan ötletekre épített, amit a másodikban majdnem teljesen le is romboltak. A nagy pusztítós jelenetben (amire feljebb is kitértem), láthatjuk Hiller kapitány szerelmét, és annak gyerekét, ahogy menekülni próbálnak. Ez nagyon szép, és jó, de hogy túl nem élték volna, az tuti! Megvan a jelenet? Az alagútban a nő berúg egy ajtót, ami ránézésre kb másfél-két méter mély fedezéket ad. Be is mennek, de az ajtót be sem csukják a lángok és a repülő törmelékek elöl! Arról nem beszélve, hogy még a család kedvencét a kutyáját is megvárták. Na, nem mintha, az ajtó megvédte volna Jasminet, de hogy karcolások nélkül túlélték, mert két méterrel beljebb húzódtak? Sokkal jobban működött volna Steve Hiller szála, ha a szerettei meghaltak volna az első hullámban. Ehelyett, kaptunk egy kiadós giccsparádét.

Whitmore elnök: Megmondaná miért nem szóltak nekem erről?

Albert Nimzicki: Csak azért uram, hogy őszintén tudja letagadni a létezését!

Hülyeségek tárháza, második felvonás! Az amerikai elnök nem tud az 51-es körzet létezéséről! Most komolyan? …na jó, tegyük fel a poén kedvéért, hogy tényleg nem. De még a Pentagon egyik legfelsőbb embere (akit egyébként Robert Loggia alakít), sem tud róla! De nyeljük le ezt a békát is. A harmadik ehhez fűződő kérdés: a védelmi miniszter miért nem szólt erről a kutatóintézetről egy árva szót sem, csak amikor már tízmilliók haltak meg?? Erre mondjuk a filmben is rátapintanak.

Fun fact: A forgatás mindössze 72 napot vett igénybe!

Logikai kérdések a fináléban!

Azt a kérdést pedig már fel sem merem tenni, hogy hogyan telepített Jeff Goldblum vírust egy high-tech űrhajó számítógépére, meg egyáltalán mivel csatlakozott rá (router?) és miként tudott fél pillanat alatt hozzáférni annak forráskódjához (jobb helyeken ezeket jelszó védi, vagy valami)! A hab a tortán pedig a menekülésnél becsukódó kapu. Tök látványos, és nagyon epic jelenet, de mégis mi a francnak hagyták nyitva az idegenek, a vadászgép bedokkolása után, akár egy plusz perc erejéig is? Szellőztettek? Az utolsó ilyen erősen kérdéses momentum, szintén a fináléhoz köthető! A film elején elhangzik, hogy ezek a kisebb anyahajók 15 mérföld átmérőjűek. Majd a fináléban, mielőtt szétrobbantják az egyik ilyen gépet, az pontosan a bázis felett van (ezt szó szerint kimondják)! Azért azt erősen kétlem, hogy a bázis alatti bunkert élő ember hagyná el (ráadásul, mintha mi sem történt volna), hiszen épp most takarta be egy 15 mérföldes űrhajó… A filmben persze nem a bázisra zuhan, hanem mellé, bár valószínűleg akkora porfelhőt kavarna, hogy a népnek napokig nem kéne előbújnia a felszínre.

SPOILER VÉGE

Akkor, hogy is áll most a film szénája? Az első fele parádés, a második meg televan kamuval. Persze nagyon nehéz egy olyan sci-fit letenni az asztalra, amiben nem tátongnak logikai lyukak, de amikor már ennyi mindent sűrítenek 70-80 percbe az már zavaró. De nem gyerekfejjel! Jómagam, és gondlom még nagyon sokan gyerekként, esetleg kamaszként látták A függetlenség napját. És itt van a kutya elásva! Ha egy kicsit is mozgatja a fantáziádat a földön kívüli élet, akkor ennek a filmnek a nézése közben te magad is gyerekké válsz, legalábbis egy kicsit. Az elképesztő látványvilág, a feszültséget generáló bevezető képsorok, a pörgős cselekmény, és a jó beszólások, a film, majd összes hülyeségét a szőnyeg alá söprik! Első megnézésre nem is annyira szúr szemet néhány logikai baki, pláne nem gyerekként, amikor nyálcsorgatva nézed végig Amerika pusztulását. Nem utolsó sorban, a film kalapot emel az ’50-es évek sci-fijeinek és UFO őrületének.

David Levinson: Komolyan mondta, hogy ért hozzá?

Steve Hiller: Miért, maga komolyan mondta azt a sok marhaságot?

Mindezek tudatában pedig térjünk ki egy kicsit a film folytatására! Az előzeteseket látva, már sokan temetik a második részt, mondván: csak a látványra van kihegyezve. Ezzel nem is tudnék vitatkozni, de… nem ezért ült be mindenki az első részre annak idején? Sem az első, sem a második rész kapcsán nem nyilatkozta senki, hogy ez egy mélyenszántó sci-fi dráma lesz. Az első epizód sem reformált meg semmit (bármennyire is szeretném ezt állítani), és a színészek játékban sem lelhető fel Oscar-gyanús alakítás. Mindezek helyett kaptunk egy nagyon profi látványvilágot, ami még két évtized után is megállja a helyét, és egy rendkívül szórakoztató két és negyed órát. Nem azt mondom, hogy nem lehet rossz majd a folytatás, mert bizony ez is benne van a pakliban, csupán azt, hogy a nosztalgia által felturbózott emlékek miatt, sokan valamiféle Chris Nolan kaliberű eposzt várnak. Holott, már az első sem volt az.

Pro:

- Hihetetlen látvány

- Szimpatikus főszereplők

- Nagyon gyorsan elröppenő játékidő

- Űrlények!

Kontra:

- Logikai bakik tömkelege

- Túl vidám befejezés

Fun fact: A film a nyitóhétvégén 50 millió dollárt termelt!

Összességében, A függetlenség napja pazar film! A story első fele, egy jól kitalált és megvalósított sci-fi alap, amit a második egy mezei blockbusterré butít. Ettől függetlenül piszok élvezetes lett Emmerich ámokfutása, amit valószínűleg minden sci-fi rajongó a szívébe zárt. Ha a „tökéletes” jelzőt nem is lehet ráakasztani, de az „örök klasszikust” vagy a „gyerekkorom kedvencét” minden zokszó nélkül igen! Ezt a filmet úgy kell szeretni, ahogy van!