Ilyen ez a show business - EMBER A HOLDON (1999) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2017-10-05 |

Ha egy film szereplőgárdájában feltűnik Jim Carrey neve, akkor az ember nagyrészt a gumiarcú nevettető státuszban gondol a valóban inkább vígjátékairól ismert színészre. Okkal, joggal, hiszen elég csak Ace Ventura figurájára gondolni, ami Carrey egyik, ha nem a leghíresebb szerepe. A komikusi véna mellett azonban vajmi ritkán gondolunk arra, hogy Jim Carrey valójában egy veszettül jó színész. Drámai színész! Kevésszer láthattuk ilyen minőségben, de abból a kevésből leszűrhető, hogy egy zseni. Mit is hozhatunk példának… Truman Show (1998), Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004), A 23-as szám (2007). Utóbbi ugyan nem dráma, és nem aratott osztatlan sikert a film, de a legkevésbé sem sikerült rosszul, sőt nekem „kétszernézős” volt.

És akkor most azt mondom, hogy Jim Carrey élete alakítását nyújtja az Ember a Holdon című filmben. A Forman rendezésében készült dráma főszerepére egyébként sem találhattak volna tökéletesebbet Carrey-nél. Azt is elárulom miért. Előbb viszont nézzük a történetet, röviden.

Andy Kaufman egészen kicsi korától kezdve televízióban akar szerepelni, a legnagyobb sztár akar lenni a világon. Felnőve bárokban lép fel, míg egy alkalommal George Shapiro (Danny DeVito) ügynök fel nem fedezi. Ezzel elindul Andy tévés karrierje, de nem egészen úgy, ahogy szeretné. Abban a reményben, hogy ha fejet hajt a szakma íratlan törvényeinek, később önmagát adhatja egy saját műsorban, belemegy egy szerződésbe, ami ügynöke szerint soha vissza nem térő lehetőség. A következményekkel pedig élete végéig küzd.

„Trú sztori” van bemutatva, kevés helyen hollywoodi kozmetikázással. Az igazi George Shapiro maga is feltűnik a filmben, valamint a filmbeli Shapirót alakító DeVito személyesen ismerte Andy Kaufmant, akinek láthatjuk személyes tragédiáját. Igen, mert hiába ismeri meg Andyt egész Amerika, és azonosítja egy vígjátékbeli szerepével, ő maga nem tartja humoristának, komikusnak magát. Azt sem tudja mi az a vicc. Lépten-nyomon azt a karaktert követelik tőle, amin nevetni lehet, de aki tényleg csak egy szerep. Ma ezt beskatulyázásnak mondjuk, amitől nehéz szabadulni (olyan, mint a barát zóna). Ettől akar menekülni főszereplőnk, és végre megmutatni az igazi arcát.

Andy nem akar nevettetni. Ő sokkolni akar, olyat csinálni, amit még soha senki. A cím itt válik értelmezhetővé: ember a Holdon. Arra való kísérletei, hogy ne a nevetni való figurát akarják folyton látni tőle, kudarcba fulladnak. Ezért írtam fentebb a személyes tragédiát. A való életben is elég szar, ha nem azért szeretnek, amilyenek vagyunk. Andy átnyargal egyre provokatívabb dolgok felé, amik csökkentik népszerűségét, és bukáshoz vezetnek, ahonnan nem árulom el, van-e visszaút. Azt azért elárulom, hogy van jelenet, ami durván összeszorítja a néző torkát, nem lesz nehéz kitalálni melyik.

Beígértem, hogy kifejtem, miért Carrey volt a tökéletes választás, de azt hiszem már sejthető. A skatulya miatt. A bohóckodó, Dumb és Dumberben ótvar módon ökörködő Jim Carrey akkorát játszik, amekkorát még néhány nálánál jobb színészként elkönyvelttől sem sűrűn látni. Kár, hogy kevésszer használják ki ezt az oldalát. Mondhatjuk, hogy a rendezőn is múlik, és Milos Forman piszkosul érti a dolgát, ezt már láthattuk.

Nincs kicsicsázva a film. Nincsenek rikító színek, a zenék közül a film megnézése után már nem is nagyon lehet emlékezni, de ez pozitívum, hiszen nem ezzel akarnak érvényesíteni, nyomatékosítani. Az elején meg rögtön egy pöpec megoldással kezdenek, ami fehér holló a filmtörténetben: Jim Carrey megköszöni a figyelmet, és közli, hogy vége a filmnek, majd zene kíséretében konkrétan lemegy a stáblista, aztán nagy feketeség. És félig el is hihetjük, hogy vége. A történet közben nem kell agyalnunk, hogy darabokat illesszünk össze, mivel lineárisan halad a cselekmény, az időbeli ugrások egytől-egyig ötletesen vannak átvezetve. Merész dolog lenne az alkotást tragikomédiának nevezni, de nem lövünk mellé vele.

Összegzésnek annyi, hogy nem csak Jim Carrey rajongóinak, de a drámáért lelkesedőknek is kötelező darab Forman rendezése, meg úgy am block a filmrajongóknak. Rendkívül érzelmes, és érzékeny alkotás, Jim Carrey nem lehengerlő, de ledózeroló alakításával, egy emberről, akinek munkásságát kevesen értették, és „nem erre a bolygóra valónak” titulálták, annyira idegen volt számukra. Hát, így is értelmezhető az ember a Holdon.