Csak vidáman! – MÓKÁS ARC (1957) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2016-05-12 |

Ismét, egy nagyon régi moziról olvashattok. Majd hatvan évvel ezelőtt, még merőben mást jelentett a szórakoztatás, és a szórakozás. Jelen esetben nem a technikai fejlődésre gondolok, és nem is a nézők tűrőképességének mértéktelen emelkedésére, hanem az erkölcs, illetve a „jó ízlés” fogalmának a megváltozására. Talán az a szó, hogy „megváltozás” nem is teljesen helytálló. Inkább csak arról van szó, hogy az emberek bizonyos esetben túlságosan is toleránsak lettek (lásd Adam Sandler ámokfutását az utóbbi évekből). Persze, mi tagadás, nem lehetünk olyan vaskalaposak, mint fél évszázada, de ezt sajnos sokan úgy értelmezik, hogy akkor mindent lehet, nincsenek tabuk, szedjünk össze annyi hülyeséget, amennyit csak bele lehet gyömöszölni másfél órába! Szerencsére nem volt ez mindig így. Volt idő, amikor egy romantikus film nem attól volt könnyed és szórakoztató, hogy telepakolták seggekkel és csöcsökkel, na meg a szexista poénok tárházával. Az álomgyár hőskorában, amikor még a nézők is kicsit naivabbak voltak, elég volt csupán egy tündérmesébe illő történet, néhány jó színész, esetenként pedig egy kis éneklés. Az Audrey Hepburn és Fred Astaire főszereplésével készült Funny Face, pedig pont az utóbbit testesíti meg!

Szinopszis: A Quality divatlap új arcot keres a magazinjához. Az üresfejű modellek helyett, valaki olyat szeretnének a kifutóra küldeni, akinek a szépsége mellett még egyénisége is van. Egy fotózás során, pedig Dick Avery fényképész, felfigyel Jo Stockton kisasszonyra, egy könyvesbolti alkalmazottra. A könyvmoly leányzó, még véletlenül sem hajlandó elfogadni a felkérést, ám amikor megtudja, hogy Párizsban lenne a fotózás, ahol találkozhat a filozófus példaképével, kötélnek áll. Így aztán elutazik a divat fővárosába, ahol a munka során egyre közelebb kerül a sármos fényképészhez.

Fun fact: A Funny Face alapja, az azonos című musical, 1927-ből, bár a két feldolgozásnak szinte semmi köze egymáshoz!

A Funny Face, műfaját tekintve romantikus vígjáték, amelybe belekevertek egy jó adag musicalt. Ennek köszönhetően a végeredmény kissé színpadias lett. Ráadásul, az alapmű egy musical, így visszaköszönnek bizonyos színházból ismerős elemek, mint például a negyedik fal. A szereplők egyszer csak dalra fakadnak, de nem a velük egy légtérben lévő emberekhez énekelnek, hanem a nézőkhöz! Persze előfordul, hogy a szereplők interakcióba lépnek egymással, de a háttérben lévő emberek általában észre sem veszik, hogy valaki teli torokból énekel és ugrabugrál. Mindezek ellenére a negyedik falat nem dönti le a film, (mint ahogy a Meglógtam a Ferrarival tette), csak éppen kikacsint belőle. Ergo, aki szeret színházba járni, vagy a musicaleket nézni, annak jó eséllyel már most nyert ügye van!

Fun fact: Az 1927-es Broadway musicalben, szintén Fred Astaire játszotta az egyik főszerepet!

Igen ám, de eltelt hat évtized! Milyenek a dalbetétek? Majdnem mindre azt tudnám mondani, hogy kiállta az idő próbáját. A koreográfia minden igényt kielégít, habár a fényekkel, és egyéb látványelemekkel még nem játszottak olyan módon, mint napjainkban, továbbá az extravagánsabb mozdulatokat is mellőzi a film. Az egyetlen, számomra kicsit kellemetlen dolog, az, az egy-két jelenetben túlnyújtott tánc volt. A dalszöveg már lement, de Fred Astaire nem tud leállni. Hiába táncol frenetikusan, ha a nézőt jobban érdekli, hogy hova fut ki a két szerelmes története.

Fun fact: Audery Hepburn, itt maga énekelte a dalokat, nem úgy, mint a My Fair Lady című filmben!

A karakterek meglepően érdekesek, habár maga a film könnyed és egyszerű. Audery Hepburn szívet melengetően édes, ezt pedig csak tetézi, amikor dalra fakad! Klasszis színésznőről beszélünk, aki az érzelmek színes skáláját képes bemutatni, akár néhány perc alatt. Mindemellett, a balettiskolában töltött évek sem tűntek el nyomtalanul! Audery kecses mozgása és a háttérzene gyakran tökéletes összhangban van. A film másik főszereplője, Fred Astaire, szintúgy parádézik! Vérpofi táncokat lejt, és eközben még énekelni is kiválóan tud! Ha valaki azért vonakodna a filmtől, mert nem ismeri a benne lévő színészeket, esetleg attól fél, hogy túljátsszák a szerepüket, akkor ezeket a feltételezéseket most eloszlatnám. Egyetlen olyan figurája van a mozinak, aki nem túl hiteles, ő pedig a professzort alakító színész. Sok időt nem tölt a vásznon, amit jelen színészi teljesítménye tükrében nem is igazán bánok.

Fun fact: A Funny Face a megjelenés idején nem volt anyagi siker! Csak később, a My Fair Lady megjelenése után lett az, amikor újra promotálni kezdték!

A filmnek látszólag nincs igazi mélysége, egyszerű, mint a faék. A történet kissé valószerűtlen, a musical jellegből adódó, erősen kérdéses dolgok szintén jelen vannak (honnét szól a zene, ha az egész teremben csak egy ember van, az is énekel??), és azok alapján, amit a könyvesboltban műveltek, a divatlap stábjának már régóta a fogdában lenne a helye. Szürreális, gyerekes, és meseszerű. Ez ma már nem elfogadott egy mozifilmnél. De miért is? Miért baj az, ha valami kissé elrugaszkodik a valóságtól? Miért gond, ha egy film, a gyermeki ártatlanságával ki akarja ragadni a nézőt a szürke hétköznapokból? Az előbb felsorolt hibák, a film műfajából adódóan mind megbocsájthatók, hiszen tökéletesen szórakoztat! Mostanság túl sok komor és realista filmet látunk, éppen ezért jó néha valamilyen üdítő filmet is beletenni a repertoárba. Nem mellesleg, a sok bohém dalolászás közben, azért szolidan felüti a fejét olyan társadalmi kérdés, mint a feminizmus, és ehhez kapcsolódóan, a divatszakmának és a címlaplányoknak is görbe tükröt állít!

Pro:

- Kiváló főszereplők

- Nagyrészt időtálló dalbetétek

- Profi koreográfia

Kontra:

- Egy-két ének már átesik a ló túloldalára

- A professzort alakító színész játéka

 

Összességében, a Mókás arc még ma is szórakoztató! Kortól és nemtől függetlenül bárkinek tetszhet, de vigyázat! Aki nem szereti a musical jellegű filmeket, annak ez sem fog tetszeni! Ellenben, aki szeret színházba járni, és szereti a zenés-táncos darabokat, vagy csak kíváncsi egy régimódi romantikus filmre, annak kifejezetten jó választás lehet a Funny Face.

Fun fact: Érdemes figyelni a videóban 1:50-52 környékén! Amikor Audery a tükörben énekel, a feje felett észrevehető egy stábtag deréktól lefelé!  Baki?