Hová tűnt az ingerküszöb? – PANOPTIKUM: A VIASZBABÁK HÁZA (HOUSE OF WAX; 1953) kritika

Klasszikus / Elfeledett | 2016-04-22 |

1953. A némafilmek eltűntek a süllyesztőbe, a hangosfilmek pedig aranykorukat élik. A mozik tömve vannak, és rengeteg fiatal színész próbálja megalapozni a karrierjét. A horror, mint műfaj, a technikai fejlődésnek köszönhetően, pedig egyre inkább csontig hatol, legalábbis akkoriban így gondolták. Mert, mi a helyzet manapság? Két vödör vér, egy halom CGI, és körülbelül, egy tucat jumpscare a beugró a műfajba. Az ingerküszöb évtizedről évtizedre emelkedik, de jó-e ez nekünk? Egy bizonyos pontig jó (volt), de az én személyes véleményem szerint, egy kicsit átestünk a ló túloldalára. Túl sok mindent láttunk, túl kevés az igazán új ötlet Hollywoodban, és gyakorlatilag már az esti híradó is felér egy cenzúrázott horrorral. Hogy mennyit emelkedett a nézők félelemszintje, azt tökéletesen prezentálja nekünk, az 1953-ban bemutatott, House of Wax, magyar címén, Panoptikum: A viaszbabák háza.

Szinopszis: Henry Jarrod (Vincent Price), viaszbabákat készít, amelyeket egy múzeumban állít ki. Híres, történelmi személyeket formál meg, de a modern embereket, inkább a horrorisztikus bábok érdeklik. Mivel az üzlet nem úgy megy, ahogy a támogatója szeretné, ezért a művész és az üzletember komoly összetűzésbe kerül. A biztosítótól remélt 25 000 dollárért, az üzletember felgyújtja a kiállítást, amit Henry nem hagy annyiban. A dulakodás közben a múzeum porig ég, a szobrásznak pedig nyoma veszik. Henry idővel előkerül, és új panoptikumot nyit, de ezúttal horror stílusban, és a kiállított bábuk kísértetiesen hasonlítanak néhány nemrég elhunyt emberre…

Fun fact: Ez volt az egyik első 3D-ben bemutatott mozifilm!

Vegyük sorra! Milyen az alapötlet? Még mai szemmel is fantasztikus, és akkor még finom voltam! Egyébként ezt köpi szembe a 2005-ben készült remake, amelyben Paris Hilton halála az egyetlen vigaszt nyújtó jelenet. Na, de visszatérve a klasszikus darabra! Az ötlet jó, és van egy csúcsformában lévő Vincent Priceunk! Ha nem tudod, ki az a Vincent Price, akkor legyen annyi elég, hogy ő a klasszikus horror koronázatlan királya! A színészet, mint mesterség rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedek során, de Vincent Price (majd bármelyik!) játéka, messze veri a legtöbb mai horror színészt! Már a jellegzetes orgánuma, vagy stílusos megjelenése is elég ahhoz, hogy felfigyeljünk rá! Mr. Price nem játssza túl a szerepeit, ahogy az, az ’50-es ’60-as években szokás volt! Ő egyszerűen csak belép a kamera látószögébe, és minden más jelentéktelenné válik! Ebben a filmben pedig szintén csúcsformában volt, tehát a főszereplő, még mai szemmel is bőven megugorja az elvárt minőséget! Természetesen, ez részben a forgatókönyvírónak is köszönhető! 

Fun fact: A néma mellékszereplőt (a képen középen), a pályakezdő Charles Bronson alakítja! Bizony…

Az alapötlet, és a főszereplő kipipálva. De milyen a megvalósítás? Ez egy nagyon nehéz kérdés. 1953-ban nyílván borzongtak az emberek, de napjainkban már más a helyet. Valljuk be, bő hatvan év nem kevés. A film rövid, és pörgős, de mai szemmel már nem félelmetes. Habár, maga az ötlet ijesztő, a technikai korlátoknak köszönhetően, a filmen azért fogott az idő vasfoga. Főleg az operatőri munka az, ami miatt sokat veszít a film a horror fakorból. Az ötvenes évek elején még bőven gyerekcipőben járt a kamerakezelés, legalábbis az akciódúsabb jeleneteknél. Akkoriban nem lehetett, olyan mobilisan forgatni, mint a XXI. században, ennek pedig az félelemérzet látja kárát. Ami hatvan évvel ezelőtt csak felnőttek számára volt elérhető, az manapság egy PG13. A House of Wax, napjainkban, műfajilag, inkább krimi/thriller, mintsem horror.

Fun fact: A film elkészítésére eredetileg 1,25 millió dollár állt rendelkezésre, ám a rendezőnek, 615 000 dollár is elegendő volt!

Az elmúlt néhány évben mindenki azt szajkózza, hogy Hollywoodnak nincs új ötlete. Minden évben megjelenik vagy fél tucat remake, ezen pedig rengetegen fel vannak háborodva. Azt viszont kevesen tudják, hogy a remake filmek nem új keletűek. Többek közt, a House of Wax is egy feldolgozás! Az eredeti film 1933-ban jelent meg, tehát már ekkor is szerette önmagát ismételni az álomgyár! Az újrafeldolgozás nem feltételen bűn, csak tudni kell, hogy mit lehet, és mit nem lehet remakelni. A pénzéhségnek köszönhetően azonban Hollywood ezt gyakran nem veszi figyelembe. Ezt a filmet egyébként jól is fel lehetett volna dolgozni, és nem úgy, mint ahogy 2005-ben tették! Ha pofán köpik az alapanyagot, annak sosincs jó vége!

Fun fact: A forgatás mindössze 33 napot vett igénybe, ami egész rövid időnek számít!

Habár, maga a film összességében nem ijesztő, mégis vannak benne igen hatásos jelenetek! Amikor az üzletember felgyújtja a panoptikumot, az több, mint kiváló! A zene és a kép összhangban van, így pedig tényleg úgy tűnik, mintha a bábúk meghalnának! Ez a jelenetsor, mind a rendezőnek köszönhető, aki nem más, mint André de Toth, vagy eredeti nevén, Tóth Endre! Így van, a rendező magyar, és Makón született, 1912-ben. Később Angliába, majd az USA-ba költözött, és ott futott be nem akármilyen karriert!

Fun fact: Habár a film 3D-ben került bemutatásra, Tóth Endre mégsem élvezhette ezt, mivel az egyik szemére vak volt!

Mit lehetne még erről a filmről írni? Annak idején kasszasiker volt, Vincent Price pedig megalapozta magának a hírnevet. A női mellékszereplők sajnos gyakran túljátsszák a szerepüket (ahogy ez akkoriban szokás volt), és a film humora sincs a helyzet magaslatán. Mindezek ellenére érdemes másfél órát szánni erre a filmre, de egy feltétellel: ne várj horrort! Legalábbis, ne modern horrort! Inkább egy krimit, esetleg thrillert, zseniális főszereplővel.

Fun fact: A film, a 615 000 dolláros költésvetéséből, 23 750 000 dollárt hozott a konyhára!

Pro:

- Vincent Price

- Nagyszerű alapötlet

- Minőségi díszletek és kellékek

- Néhol kellően bizarr, és groteszk

Kontra:

- Ez ma már távolról sem félelmetes

- Néha idegesítő női alakítások

 

Összességében, a Panoptikum: A viaszbabák háza, egy jó film! Nagy kár, hogy a 2005-ös feldolgozás még csak köszönőviszonyban sincs ezzel! Pedig az alapötlet megtartásával, és valamire való színészekkel, egy nagyszerű filmet is forgathattak volna belőle, és nem egy ilyen förmedvényt. Viszont az 1953-as verzió, mindenképp megér egy misét! Igaz, mai szemmel már egy fikarcnyit sem ijesztő, de ettől még abszolút profi munka! Aki kíváncsi arra, hogy mekkorát változott az emberek ingerküszöbe (és mellette még szórakozna is), annak nyugodt szívvel tudom ajánlani a filmet!